blaha_lp_ny.jpg

2016 áprilisában, bő négy év szép karrierépítés után jelent a Blahalouisiana cím nélküli remek bemutatkozó nagylemeze, amely után a még tavaly decemberben bemutatott Túl távol, elég közel, az idén májusi Ha élni felejtek és persze a múlt heti Egyetlen magányom című klipes dalok is már a ma megjelenő második Blaha-albumot harangozták be. Az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című, ismét remek új LP máris teljes egészében élvezhető!

blaha_lp_k.jpgAz Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című kiadványon három angol nyelvű és hat magyar nyelvű dal szerepel, a lemezfelvétel a Supersize Stúdióban zajlott és Ligeti György volt a producer. Alul hallgatható a jól felismerhető blahás zenei világban született friss anyag, alább pedig kicsit faggattuk a zenekart a készítéséről.

A két lemez között viszonylag kevés idő telt el, adott a kérdés, hogy mikor kezdtétek írni az újhoz a dalokat?

Jancsó Gábor basszusgitáros-dalszerző válaszolt: Elméletileg a tavalyi Túl távol,elég közellel elkezdtük már az új lemezt, de gyakorlatilag a tavaszi Ha élni felejtek után voltunk úgy, hogy okés, akkor átállítjuk az agyakat és lemezírás, dalok összerakása, hangszerelés és a többi. Amúgy a dalok már körvonalazódtak a fejemben az első lemez óta és igazából íródtak is, de a lemez teljes anyagát májustól augusztus végéig raktuk össze a fesztivál szezon és a rengeteg koncert kellős közepette. Izgalmas és egyben nagyon szép feladat volt a heti 2-3 koncert mellett az alkotásra koncentrálni, ebben hatalmas segítséget kaptunk Ligeti Gyuritól akiről igazából annyit tudok mondani, hogy mind zeneileg és emberileg a lehető legjobb dolog, ami a Blahalouisianával történhetett, gyakorlatilag a 40 fokos próbateremben, néha másnaposan, sokszor fáradtan, egyből koncert után vagy előtt nem biztos, hogy a legideálisabb alkalom a hangszerelésre és a kreatív munkára, de Gyuri személyisége és a közös cél szemünk előtti lebegése csillogó szemeket, és én úgy érzem – és most hadd legyek picit elfogult a barátaimmal, zenekartársaimmal szemben –, hogy végtelen profi hozzáállást eredményezett.


Szándékos koncepció maradt a kétnyelvűség, vagy egyszerűen vannak dalok, amik magyarul jönnek és vannak, amik angolul?

Igen, ez egyrészt így jött ki, másrészt szeretünk angolul is zenélni, és ezzel nyitva is hagytuk a kapukat külföldre.


A dalok nagyon jellemzően blahalouisianásak, az erős saját világot hozzák másodjára is. Milyen inspirációk értek bennetek a lemez előtt?

Nagyon örülünk, ha ez lejön a kedves hallgatóságnak, ez a legfőbb célunk, hogy egyre kiforrottabb legyen az, amit csinálunk, és egyre magasabb szintre kerüljön az önkifejezés, a dalszerzés, a hangszerelés, a hangzás és igazából minden, ami ahhoz kell hogy igazán jók legyünk. Talán kicsit klisé, de azok inspirálnak, amik velünk történnek, és körülvesznek minket. Például engem mostanában az éjszaka nagyon inspirál, sok dal született éjjel a mostani lemezről. Zeneileg elég összetett a képlet, hatan hatfélét hallgatunk sokszor és mindenkinek folyamatosan változnak az aktuális kedvencei, de mindig van három-négy előadó a keresztmetszetben. Ilyen például a Kispál és a Borz, a csapat fehérvári magja Ádám, Szaja, Laci és én gyakorlatilag rajtuk nőttünk fel és a mai napig újra és újra felfedezzük magunkat, illetve mostanában egyre többet szól LGT is a turnébuszban, szeretem azt hinni, hogy ezeknek a zenéknek a dallamai, világa, bekúszik a bőrünk alá és tudat alatt előjön egy-egy dal összerakásánál.

blaha_foto.jpg


Kik működtek közre a lemez elkészítésében?

Ligeti Gyuri volt a zenei producer, Makay András volt a segédhangmérnök, aki amúgy vokálozott is a lemezen és Szabó Szebasztian maszterelte a teljes albumot.


A szövegekben elég sok a múltra reflektálás, a nosztalgikus elem, a visszatekintés. Már a cím is egyfajta emlékkép. A másik jellemző gondolat pedig a felnövés köré épül. Meséljetek kicsit arról, hogy mit szeretnétek közvetíteni a szövegekkel?

Innentől Szajkó András Szaja gitáros veszi át a szót:

Olyasmi, mint egy napló, amit a gyerekkor végétől a felnőttkor kezdetéig vezettünk, ezért van benne minden, ami kell: a naív, önfeledt szabadságtól az illúziók kipukkadásán keresztül – amiből persze marad még elég –, a felelősség kérdéséig. A végén meg ott a tanácstalan szorongás is, de a lemez végén ott van Máté zongorajátéka, a tiszta öröm és életigenlés, amit a hülye szavakkal nem igazán lehet  megfogni. A cím erre az egész folyamatra utal: az alagutak és a fények a változás, a nagymamánál nézni a jegenyéket meg az a gyerekkori emlék, ami így átmenekítve még mindig valami abszolút és örök „minden-rendben-va”-ságot jelképez. Ezt igyekszünk megőrizni és keresni mindenhol.


TURNÉBUSZBAN A BLAHÁVAL. INTERJÚ A BLAHÁVAL.


a Blahalouisiana november 3-án mutatja be második lemezének anyagát az A38-on, Facebook-eseményoldal


és akkor a szuper lemez YouTube-playlistje, benne a hivatalos klipekkel, a többi dalhoz pedig szövegvideókkal, amelyekben néha feltűnnek a zenekar tagjai, a zárószámban az énekesnő például egészen sokáig: 

és Spotifyon is (Deezeren pedig itt): 


Blahalouisiana 
Facebook-oldal

http://recorder.blog.hu/2017/10/16/albumpremier_blahalouisiana_alagutak_fenyek_nagymamad_jegenyei
Albumpremier! Blahalouisiana: Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr712991794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.