Csütörtök estére az övé lett – Beck titkos londoni lemezbemutató koncertjén jártunk

Beck október 13-án pénteken adta ki legújabb, a tempós-táncos világhoz visszatérő Colors című albumát (lent hallgatható), amelyet előző este egy utolsó pillanatig titkolt helyszínen, részben meghívottaknak adott koncerten mutatott be, vezetett fel. A Recorder ott volt a vendéglistán, Salamon Csaba beszámolója következik.

Az Electric Ballroom Camdennek kicsit olyan, mint amilyen a CBGB lehetett Manhattannek. De amíg utóbbira mindenki úgy hivatkozik, mint a punkrock- és new wave-zenekarok melegágyára, és egyből sorolják, hogy Ramones, Blondie, Patti Smith, addig Camdent inkább a britpophoz, a KOKO-hoz, a Jazz Caféhoz és Amy Winehouse-hoz kötik.

Persze könnyen elterelheti figyelmünket a sok kéregető punk és a piac káosza, de a két bóvlibolt közti, feketére festett épület fényei alatt van október 12-én, csütörtök este a leghosszabb sor. Pedig Beck csak napokkal előtte hirdette meg a fellépését, amire percek alatt elfogyott az összes jegy, még úgy is, hogy a helyszínt mindenki csak aznap tudta meg. Az Electric Ballroomban a bejárattól a nézőtérre vezető úton az összes fal ki van dekorálva korábbi koncertplakátokkal – van miből válogatni, mert mióta 1978-tól kezdve koncerthelyszínként üzemel az épület, fellépett itt a Specials, a Madness, a Joy Division, a Talking Heads, az Echo & The Bunnymen, a U2, a Smiths, a Fall – most pedig már az eddig igazolatlanul hiányzó Beck is. A felsorolt előadókból könnyen kikövetkeztető, hogy a közönség inkább hasonlít egy észak-nyugat londoni kocsmakvíz résztvevőire, akik Guy Garvey-nak vagy Jarvis Cockernek öltöznek. Mint a koncerten végig előttem álló egyed, aki tényleg úgy nézett ki, mintha kettejük szerelemgyereke lenne. Ebben a miliőben felüdülés volt, mikor megjelent Beck a szériatartozéknak tekinthető fedora-kalapjában és fehér zakójában.

„Lassan fogjuk indítani az estét, mi leszünk a saját előzenekarunk” – vezeti fel a bulit, majd hozzáteszi, hogy „a ma este az ünneplésé”. Naná, hiszen a koncert másnapján, október 13-án, pénteken jelent meg tizenharmadik nagylemeze, a Colors, és persze ő jó szcientológushoz híven nem babonás.

Az első blokk gerincét a 2014-es, év Grammy-jét begyűjtő Morning Phase album adta, és tényleg lassan és nyugodtan indult az este – szerencsére nem volt a közönségben Kanye West, hogy Beyoncének vindikálja a díjat. Aztán hirtelen berobbant az arcunkban a Devil’s Haircut és Beck elindította a közönségszolgálatát. Az előttem álló Guy Cocker pedig tombolásával részleges napfogyatkozást és hét napon belül gyógyuló sebeket kezdett el okozni a körülötte állóknak.

Csaba Salamon (@whatiscsaba) által megosztott bejegyzés, 2017. Okt 13., 10:37 PDT

WINNER BABY - BECK PROFILUNK AZ ELŐZŐ LEMEZ IDEJÉRŐL.

A második blokk a Colorsnak ágyazott meg az Odelay / The Information / Guero / Guerolito lemezek legnagyobb sikereivel – a Think I’m In Love közben bekúsztak Donna Summer idén negyedik ikszet ünneplő diszkóslágerének, az I Feel Love-nak a motívumai majd letolta a Mixed Biznesst is a Midnight Vulturesről. Félve attól, hogyha a lemez legjobb dalát, a Debrát játssza el, akkor a lányok nem akarnak majd hazamenni – így nekik szólt a Girl.

Egy óra játékidő után még mindig nem hallottunk egy percet sem az új anyagból. Beck okosan szórakoztat, nem tukmálja rá senkire a lemezét, hiába van vele kiplakátolva az egész környék. Pedig az új album tényleg jó, visszatér az Odelay tempójához és frissességéhez, de inkább powerpoppal. Ezért persze a zenekritikus sznobok és Beck-nerdök legszívesebben láncon rángatnák végig Királyvár utcáin, hogy jól megdobálhassák és vészharangokat kongassanak felette.

De miután elhangzik a lemez négy előzetesen közzétett, eddig legismertebb (de még nem is legjobb) szerzeménye, a Colors / Up All Night / Wow / Dreams dalkvartett, a megrökönyödött negyvenesek kénytelenek szomorúan konstatálni, hogy az új album működik. Így a kötelező körök után jöhetett az egymás nyakába borulás himnusza, a Loser, visszataps után pedig az arányaiban legtöbb nananázást tartalmazó E-pro és a fejen pörgős Where It’s At.

Az igazi örömünnep ekkor kezdődött – lásd: És ami utána következett, azt nem fogja elhinni! A zenekar bemutatása kihagyhatatlan elem, de szinte mindig arról szól, hogy ki mennyire tud virgázni, miközben a zenekar többi tagja elégedetten csettintget a nyelvével. Beck viszont YouTube-diszkós medley-t csinált belőle, hogy mindenki villanthassa meghatározó zenei hatásait. A basszeros vezetésével a Clash London Callingjának témájával indítottak; aztán a gitáros következett, aki Tom Petty tiszteletére játszotta az American Girlt; a szintis kedvenc száma a szintipopklasszikus Cars volt Gary Numantől; a B53’s-re hallgató háttérvokálos-gitáros-mindenes lányok a Talking Heads-féle Once In A Lifetime-ot választották; a dobos pedig röhögve adta elő Phil Collins In The Airjének ikonikus dobszólóját. Végül Beck énekelte/szájharmonikázta el a lofi, altcountry feldolgozásokból álló One Foot In The Grave lemezének címadó dalát, majd szépen keretbe foglalva zárta le a ráadást a Where It’s Attel.

Kifelé menet itt mindig elképedek, hogy a metrótól egypercnyire található épületet eddig, hogy nem dózerolta le a városvezetés. Nem azért, mert annyira le lenne lakva, hanem mert évtizedek óta próbálják bővíteni a camdeni metrómegállót vagy akarnak építeni bevásárlóközpontot a helyére, de az épület tulajdonosai, kezdve az alapító Bill Fullerrel már negyven éve valahogy mindig leverik próbálkozásokat, azaz azt, hogy elkerüljék a CBGB sorsát.

„Egészen addig megtartom Camdent, amíg el nem hagyom ezt a világot. Ez volt az első hely az életemben, ami csak az enyém volt. Ne is álmodjatok róla, hogy erről lemondanék. Camden nem eladó”. És bár Bill már majd’ tíz éve elhagyta ezt a világot, Camden még mindig nem eladó – de csütörtök estére nagyon simán Becké lett.

Salamon Csaba

Setlist:

Blackbird Chain
Blue Moon
Lost Cause
Say Goodbye
Heart Is a Drum

Devil’s Haircut
Nausea
Go It Alone
Black Tambourine
Think I’m In Love
The New Pollution
Mixed Bizness
Que Onda Güero
Girl

Wow
Colors
Up All Night
Dreams

Loser
E-pro

Where It’s At / Medley

és az új lemez, a Colors: