Laurel Halo: Dust (lemezkritika)

Laurel Halo eddigi is a szétszabdalt elektronika egyik legjobbja volt, de új lemeze egyenesen az egyik kedvencünk az év első feléből.

Kiadó: Hyperdub

Megjelenés: 2017. július

Stílus: experimentális pop

Kulcsdal: Jelly

Laurel Halo szerint ez az eddigi legboldogabb lemeze, ami elég csalóka jellemzés lehet azoknak, akik még semmit nem hallottak tőle. A Dust ugyanis – a helyenként felszabadultságról árulkodó szövegek, vagy az itt-ott előbukkanó, fülbemászó dallamtöredékek ellenére – nyakig elmerül az experimentális, sokszor disszonáns hangok világában. Ami mégis élvezetessé, bizsergetően izgalmas hallgatnivalóvá teszi az LP-t, az Halo kivételes képessége arra, hogy a legváratlanabb pillanatokban dobjon be napsütötte popmelódiákat az egyébként a szétesés határán billegő, jazzből és elektronikus zenékből egyaránt merítő alapokra. Sokrétű, mély, roppant megnyerő lemez.

9/10

Csada Gergely

a friss lemez: 

így vesz lemezt és ilyeneket Halo: