Feist: Pleasure (lemezkritika)

A kanadai Feist a számára is váratlan kétezres évekbeli popsikerei után egy őszies albummal tért vissza (Metals), majd a meglepő módon a Mastodonnal közösködött és jókora szünet után tért vissza idén - igaz egyszerre szupergrupjával, a Broken Social Scene-nel is. 

Kiadó: Universal

Megjelenés: 2017. április

Stílus: indierock

Kulcsdal: A Man Is Not His Song

A Broken Social Scene-nel is (ismét) aktív Feist közel két évtized alatt öt lemezt készített, egyre hosszabb szünetek után – a mostanit például öt és fél év majdnem teljes hallgatás előzte meg. És igen, ez azt is jelenti, hogy a kiadott anyag mindig, most is minőségi. A korábbiaknál szikárabb, nyersebb album meglehetősen minimalista, a sok szokásos közreműködő közül egyedül Mocky volt itt-ott társszerző, plusz producer (és Jarvis Cocker ugrott be egy kis monológra). És Feist a kétezres évek közepi popos hangzásához sem kanyarodott vissza, nagyrészt elektromos gitárjával mesél az érzelmi határok feltárásáról, kitágításáról, hatásosan.

8/10

Dömötör Endre

a lemez: 

a címadó dal klipje: