„Olyan ez, mint a legkirályabb legális drog” – Jens Siverstedt (Mando Diao)-interjú

Az idei Szigeten is fellépő Mando Diao a napokban jelentette meg nyolcadik, Good Times című nagylemezét – ebből az alkalomból beszélgettünk a zenekar gitárosával és legújabb tagjával, Jens Sieverstedttel a friss albumról, svéd zenéről és emlékekről. 

- Minden lemezetek különböző hangzásvilággal bír, a garázs rockos indiepop hol folkos, hol kamarapopos, legutóbb szintis, new wave-es ízekkel gazdagodott. Hogyan tudtok újra és újra megújulni? Honnan inspirálódtok egy új album írásakor?

- Sokszor van egy koncepciónk. Az egyik albumunkon egy svéd költő szövegeit zenésítettük meg – itt ugye teljesen tiszta volt a koncepció, egy dal, egy vers. Most nem így írtuk meg a számokat. Valami lazábbat, energetikusat, bulizósat akartunk összehozni. Szóval ez inkább egy parti-album, de azért persze vannak rajta lelkizős számok is. Amolyan "köszöntünk a világunkban!"-lemez. Néhányan úgy gondolkodnak róla, hogy végre, a régi jó Mando visszatért! De mi nem így gondolkodunk erről. Igaz, hogy itt van egy zenekar, jó ideje együtt játszanak, de a dalok nagyon máshogyan készülnek. Ez valami újnak a kezdete.

- Mindig is meg akartam kérdezni ezt egy sikeres zenésztől – amikor elkezdtél zenélni, gondoltad volna, hogy itt kötsz ki? Nem csak úgy értem, hogy a Mando Diao tagja lettél.

- Nem. Soha. De tényleg! Annyira szerencsés vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit a világon a legjobban szeretek csinálni. Rengeteget szoktunk ettől beszélgetni. Nagyon jól érezzük magunkat a stúdióban és ezért örülünk ennyire a Szigetes fellépésnek, mert imádunk új dalokat előadni a rajongóinknak. Számomra például olyan ez az egész, mint egy véget nem érő kaland, a legkirályabb legális drog, amit bevehetsz. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy ezt csinálhatjuk.

- Mi a legjobb dolog, ami eddigi karriered során történt veled? Mi az abszolút kedvenc emléked?

- Hát, elég sok van belőlük. Ami most eszembe jut, az az új album felvételei közben történt. Az első szám egy ballada, elég vicces, hogy ezzel kezdődik az album, mert az elején nem is akartuk, hogy felkerüljön a lemezre. Amikor kiválogattuk a számokat – először volt negyven darab, aztán húsz. Elkezdtük a felvételeket, a stúdióban voltunk, ezt a dalt fel sem akartuk venni. Aztán Björn, az énekesünk és Daniel, a billentyűsünk ketten ültek a stúdióban és elkezdték játszani ezt a számot. Azt hiszem mi, a többiek az emeleten voltunk, boroztunk és arra jöttünk vissza, hogy Daniel a zongoránál ül és sír. Felvették azt a számot, amit amúgy nem is akartunk. És albumnyitó lett belőle! Sokszor gondolok erre a pillanatra.

- Megnéztem a kisfilmeket, amiket az új album promótálásához forgattatok – minden filmben egy-egy zenekartag beszél magáról, a háttérben pedig ott a csodálatos svéd táj. Nagyon tetszett, hogy ennyire emberien mutattatok be mindenkit és így reklámozzátok az új albumot – honnan jött az ötlet?

- A menedzserünk találta ki, természetesen. Azt akarta, hogy a rajongóink megismerjenek minket közelebbről. Mi nem igazán tudtuk eldönteni, hogy ez most jó ötlet, vagy rossz ötlet, de ő nagyon akarta. A végeredmény pedig egészen gyönyörű lett. Nyilván mindannyiunknak van egy normális élete otthon, Svédországban, a rocksztárélet mellett, szóval csak azt akartuk megmutatni, hogy mi is átlagos emberek vagyunk – különleges foglalkozással. De nagyon örülök, hogy tetszett neked! Én még mindig nem tudom igazából, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Azért jó néha őszintének lenni.


- Majdnem két hónapja két észt zenekarral beszélgettem az észt zenei színtérről és rengeteg visszajelzést kaptam arról, hogy mennyire jó, ha ezek a dolgok is bemutatásra kerülnek, mert az embereket tényleg érdekli, hogy mi folyik a saját országukon - és az angolszász popzenén - kívül. Tudnál pár svéd zenészt, zenekart, lemezt ajánlani?

- Nem szeretnék toplistás zenéket ajánlani, de gondolom nem is erre vagy kíváncsi. A svéd-ausztál Kate Boy-t mindenképpen ajánlanám! Nagyon király elektropop, nagyon szeretem őket. A Cape Lion-t is imádom.

AZ EMLÍTETT INTERJÚ ITT OLVASHATÓ.

- Az új album mellett milyen terveitek vannak még erre az évre?

- Rengeteg fesztiválon lépünk fel a nyáron, természetesen a Szigetet is nagyon várjuk, ősszel pedig egy másik turnéra is indulunk, bejárjuk Európát és a skandináv országokat. Rengeteg izgalmas dolog fog történni, de a legtöbbről még nem beszélhetek.

- Melyik várost vagy országot várjátok ezek közül a legjobban?

- Természetesen Budapestet! Nem viccelek. Csak egy kicsit. Igazából beszéltünk arról, hogy Japánban is fellépünk, ez nagyon, nagyon izgalmasnak tűnik. De igazából nincsen preferenciánk, mindenhová imádunk ellátogatni. Imádunk minden országot, minden várost. Az egész világot tulajdonképpen.

interjú: Blaskó Zsófia

a friss nagylemez: 

és a legújabb Mando Diao-klip: