Mennyire rohadt dolog az elmúlás – Pogár László ajánlja Nick Cave új albumát

A korai feldolgozáslemezt is beszámítva a Skeleton Tree a Nick Cave And The Bad Seeds tizenhatodik stúdióalbuma. Ez alighanem a legérdektelenebb információ a lemezről, mégis valahonnan innen, a semleges területről lehet csak közelíteni felé, hiszen ez az album, amelyen Nick Cave elkezdte feldolgozni tavaly – tragikus körülmények között, 15 évesen – elhunyt fia elvesztését. A lemezhez „így készül” film is készült (sőt, Cave szintén most ősszel adta ki Warren Ellis-szel közös legújabb filmzenéjét, a Hell Or High Watert – a munkába menekülés nyilvánvaló jeleként). A már csak témája miatt sem könnyű anyagról Pogár László Cave-rajongó gitáros írt kritikát. Az egykori Hangmás-zenész idén tűnt fel Black Bartók nevű új zenekarával, amelynek debütáló EP-je (Belzebub Blues) szeptemberben jelent meg, de a trió máris dolgozik a folytatáson.

NICK CAVE AND THE BAD SEEDS: Skeleton Tree

Kiadó: Bad Seed Ltd. / Deep Music

Megjelenés: 2016. szeptember 9.

Stílus: artrock, avant-ambient rock

Nick Cave a hősöm. Zenéje, dalszövegei, az évtizedek alatt izgalmasan változó személyisége, művészete, egyszóval a mítosza lenyűgöz, inspirál és a dalaiban ezredik meghallgatásra is fel tudok fedezni valami addig észre nem vett apróságot, legyen az egy apró zörejszerű hang vagy egy frappáns szókapcsolat.

Kevés művész képes arra, hogy felülkerekedjen saját életén és azt döbbenetes hatású művészetté transzformálja. (Eszembe jut egy szintén idei lemez: David Bowie Blackstarja, ahol Bowie felülemelkedve betegségén, művészetet csinált saját halálából.) Ugyanígy a Skeleton Tree esetében sem lehet elvonatkoztatni attól a szomorú ténytől, hogy 2015 júliusában Nick Cave 15 éves fia, Arthur Cave egy baleset következtében (kábítószeres befolyásoltság alatt lezuhant egy szikláról – a szerk.) életét vesztette.

A fentiek ismeretében nem tudtam, mire számítsak a lemez kapcsán. Endrével (Minda Endre, Hangmás- és Black Bartók-frontember – a szerk.) a megjelenés napján a próbatermünkben beszéltünk meg egy találkozót, de nem azért, hogy zenéljünk vagy a saját dolgainkkal foglalkozzunk, hanem azért, hogy meghallgassuk az albumot, figyelmesen, ahogy egy ilyen témájú lemez megérdemli.

Nick Cave elmúlt években kiadott anyagait (legyen az Bad Seeds-, Grinderman- vagy soundtrack-album) erősen meghatározzák a szerzőtársa, Warren Ellis hegedűjéből vagy tenorgitárjából kicsalt zajszerű loopok. A dalok többségében ezen a lemezen is az ilyen loopok adják az alapokat és erre kerültek fel a finom, lecsupaszított zongora-, illetve dob-basszus-szólamok. A loopolt, sistergő, nyughatatlan, torz effektek teszik igazán izgalmassá és semmihez sem hasonlíthatóvá az amúgy letisztult, pár akkordokból álló kíséretet.

Ami Nick Cave énekét és szövegeit illeti, a Skeleton Tree-n elsőre feltűnt, hogy most nem bújik semmilyen szerepbe, nem sötét, gyilkos karaktereket mutat be, hanem őt magát halljuk kitárulkozni. Utoljára az 1997-es The Boatman’s Call lemezen hallottam ilyen őszinteséggel előadni. Akkor PJ Harveyval való szakítását énekelte meg kisebb történetekben, azonban a mesteri szintre emelt történetmesélés ezen a kiadványon elmarad. Saját érzéseiről ír, versszerűen fogalmaz és sokszor bonyolult, nehezen megnyíló metaforákat vagy képeket használ. Az olyan sorokat, mint a „They told us our gods would outlive us / They told us our dreams would outlive us / They told us our gods would outlive us / But they lied” vagy a „Soon the children will be rising, will be rising / This is not for our eyes” pedig nem lehet anélkül meghallgatni, hogy az ember szíve ne szoruljon el és ne érezné, hogy mennyire rohadt dolog az elmúlás. Mindez ráadásul mindenféle manír nélküli előadásban. Pont ez a manírok nélküli őszinteség teszi – a szomorú téma ellenére – széppé a lemezt. Igen, ez egy gyönyörű lemez és ez így van jól. Miként a legutolsó dal, utolsó soraiban is többször elismétli: „And it’s alright now”.

Pogár László

TOVÁBBI SOK-SOK ZENÉSZ ÁLTAL ÍRT PROFÜL LEMEZKRITIKA ERRE.

a friss album: 

a Jesus Alone videón: 

az I Need You: 

és a Girl In Amber: