Albumpremier! PéterEmber: Avagy Péter útjai kifürkészhetőek

Kolozsi Péter (egykori Blind Myself- és Esclin Syndo-basszusgitáros) manapság a SeeN, a Napokon és a S O N Y A zenekarokból lehet ismerős, ám PéterEmber néven most megjelenő első szólólemezével egy egészen új arcát is megmutatja.

Kolozsi Péter nagyon aktív zenész, hiszen mindegyik zenekarával rendszeresen jelentet meg kiadványokat: a SeeN 2014-es, zajrockos második albuma után várhatóan októberben adja ki a következőt, a Napokon pedig a 2014-es progos, artrockos Borders Of Babylon című harmadik és a 2015-ös telivérebb, rockosabb Origo című negyedik nagylemeze után idén egy évszakokhoz passzított négyrészes EP-sorozatban folytatja a határok feszegetését. A V/1 tavasszal, a V/2 nyáron jelent meg, de szeptember elején már érkezik is a következő rész. 

Igen ám, de közben egy teljesen más dolog is kikívánkozott Péterből, mégpedig szólólemez formájában. A szó legnemesebb értelmében szóló az Avagy Péter útjai kifürkészhetőek, hiszen az épülő házistúdiójának tesztfelvételeiből két év alatt kiforrt anyagon minden hangszeren (gitáron, basszusgitáron, dobon, billentyűsökön) ő játszik, csak az ő hangja szerepel, és természetesen ő rögzítette és keverte is a felvételeket, sőt még a lemezborító is teljes mértékig saját munkája.

„Két évig készült a vele párhuzamosan épülő házistúdiómmal, tesztfelvételekből szólólemez lett. És amikor szöveget írtam, mindig a kedvenc nemem ihletett. A nem” - mondja az anyagról a szerző. A hétszámos anyag egyszerre hordoz ismerős jegyeket Kolozsi eddigi zenekaraiból, ugyanakkor nagyon más, nagyon friss. Olyan egymástól távol eső előadókat is idéz, mint Mark Lanegan, Mike Patton vagy Captain Beefheart, közben pedig nagyon is saját univerzum. Ahogy PéterEmber meghatározza: miserable rock ez. 

„Miserable rock a magamra szabott stílusmeghatározás. Valahogy úgy nyomorult ez az anyag, mint ahogy a rendszeresen kocsmába járó ember érzi magát, illetve egy jó tükörképe ez a lemez annak a nem túl széles érzelmi spektrumnak, amit a kocsmába járó ember bejár, kezdve a nyomorult érzéstől a kocsmába vezető útig és az első italok hatásának megérkezéséig, folytatva a tompán nyomorult, kicsit torz mosollyal a környezetét bámuló stádiumon át, egészen a megszokottan nyomorultul részeg, egy-egy pillanatra magát ámító, egyszer-egyszer elvétve, a jövő felé bizakodóan tekintő állapotig. Itt-ott kocsmai verekedést is kezdeményez, alul marad, de csak másnap érzi a fájdalmat, ami nem vészes. Verekedett már kocsmában máskor is, akkor is alul maradt. Csak olyankor győzött, amikor józan volt, de úgy ritkán ül a kocsmában. Szeretné, ha a kocsma viszont szeretné őt, pedig tudja, hogy a közértben olcsóbb az ital.” 

és akkor a remek első szólólemez: