logo_piros.jpg

A zeneipar 21. századi válságát elnézve könnyű kimondani, hogy „manapság már nincs szükség lemezcégekre.” Ugyanakkor a valódi és folyamatos átalakulások közepette most még az albumkiadás terén új utakat törő Radiohead is szorosabbra fűzte viszonyát terjesztőjével, az XL Recordings-zal, a tavalyi évben pedig hosszú idő után először nőtt a lemezkiadók bevétele. És ez igaz a hazai viszonyokra is, arra a közegre, amelyben az elmúlt években egyre több kis label jött létre. 2016-os lemezkiadó-körkép a cégek megalakulási időrendjében: Hungaroton, a Magneoton, a Trottel, a Universal Music, az 1G Records és a Gold Record után a Fonó mutatja be magát.

Magyarországon – ahol a cd-vásárlási kedv a nemzetközi trendekkel nagyjából egy időben lohadt, a digitális zeneeladás viszont soha nem kapott szárnyra – a lemezipar addigi legnehezebb időszakában, a 2000-es évek első évtizedének végén, a 10-es évek elején valóban kezdett teljesen értelmetlennek látszani a lemezkiadói tevékenység. A piac nagyjából összes szereplője összébb is húzta magát, sok cég pedig egyszerűen megszűnt. Viszont – ahogyan azt az elmúlt két-három évben, a magyar zenéről szóló összefoglalóinkban rendre megírjuk – a külföldi trendekkel ellentétben itthon szinte soha nem látott pezsgés tapasztalható az alulról építkező szcénákban: gombamód szaporodnak az előadók, amelyek átlagminősége jóval közelebb van a nemzetközi színvonalhoz, mint akár csak tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ráadásul nagyon is színes a paletta, számtalan, eddig pangó műfajban folyamatos az utánpótlás. Erre született nyilvánvaló reakció, hogy a hasonszőrű előadók egy brancsba rendeződnek, és ezekből egyre több, egyre látványosabban jelen lévő (a klasszikus tevékenységi kört menedzsmenttel, bookinggal, publishinggel kiegészítő) kiadó születik meg, sőt a korábban redőnyt lehúzók között is akad, amelyik újra aktivizálta magát, de persze olyan is, amely már hosszú évek óta kitart. Emellett az is látszik, hogy az előadók is újra egyre szívesebben csatlakoznak egy-egy labelhez. Többrészes sorozatban mutatjuk be a hazai lemezcégeket, „a dolgok állását”, a kiadói oldal felől.

Minden megkérdezett lemezcégnek az alábbi kérdéseket tettük fel:

1. A kiadó neve.
2. Alapítás éve.
3. Alapító, cégvezető.
4. A kiadó aktuális előadói.
5. Kiadványtípusok.
6. Hitvallás.
7. Célok.
8. Miért érdemes ideszerződnie egy eladónak?
9. Miért éri meg lemezkiadót működtetni?


1. Fonó Budai Zeneház Közhasznú Nonprofit Kft.

2. 1996, de sokáig Fonó Records néven futott a cég.

3. Alapító: Lukács József, jelenlegi ügyvezető igazgató: Horváth László.

4. Lajkó Félix, Herczku Ágnes, Dresch Mihály, Csík zenekar, Cimbaliband és sokan mások.

5. A nép- és világzene kiemelkedő hazai és határon túli előadóit bemutatni.

6. Megőrizni, megújítani, továbbadni.

7. A Fonót a WOMEX – egyetlen magyar kiadóként – a legjobb húsz nemzetközi világzenei kiadó között listázza, 2013, 2014 és 2015-ös évben is Top Label lett. Lemezeink nemzetközi terjesztésben világszerte elérhetők, saját kiadói webboltunk is vállal nemzetközi szállítást. Minden lemezünk digitális terjesztésben is elérhető az iTunes, Deezer, Spotify, Amazon stb. felületein. Lemezeinknek a csekély marketingbüdzsé mellett a lehető legtöbb megjelenési felületet igyekszünk nyújtani: online felületek, saját kiadói YouTube-csatorna, webshop, viszonteladók, PR- és sajtómegjelenések formájában.

http://webbolt.fono.hu/

http://recorder.blog.hu/2016/08/09/a_dolgok_allasa_magyar_lemezkiadok_2016-ban_7_resz_fono
A dolgok állása – Magyar lemezkiadók 2016-ban, 7. rész: Fonó

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr818924384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.