Habár az utóbbi évek során számtalan különböző feldolgozásban meghallgathattuk már Leonard Cohen 1984-ben felvett dalát, a Hallelujah eredeti szellemiségét nem sok előadónak sikerült úgy megszólaltatnia, mint a Rufus Wainwrighttal kiegészült Choir!Choir!Choir! kanadai kórustársulatnak.
A heti rendszerességgel óriási tömegeket megmozgató torontói kezdeményezés előszeretettel használ fel jól ismert popslágereket arra, hogy a közös éneklés erejét bizonyítsa, a mostani alkalom azonban még az ő életükben is különleges volt, hiszen először fordult elő, hogy igazi sztárelőadóval készíthettek felvételt, a szintén kanadai Wainwright személyében. Persze bizonyára nem véletlen, hogy pont rá esett a választás, hiszen amellett hogy koncertjein rendre felhangzik a Hallelujah, a zenész-dinasztiából érkező Wainwright tulajdonképpen a Cohen család tagjának is számít, az elhagyatott gyárépületben összegyűlt másfél ezer ember pedig pont annyira grandiózus projektet ígért, amilyenekhez ő szokott.
LEGUTÓBBI LEMEZÉN PÉLDÁUL SHAKESPEARE-SZONETTEKET ZENÉSÍTETT MEG.
A minden idők legjobb dalai szavazáson általában előkelő helyen végző Hallelujah-t egyébként Rufus Wainwright lemezen is többször feldolgozta (először a 2001-es Shrek filmzenealbumon, aztán egy Cohen előtt tisztelgő film soundtrackjén is), előtte pedig Rufus egykori cimborája, Jeff Buckley készített belőle zseniális átdolgozást, de ő is már csak azután, hogy John Cale 1991-es zongorás verziója reflektorfénybe helyezte az eredeti megjelenésekor amúgy nem túl felkapott szerzeményt. E három verzió után aztán a nemzetközi dalkincs egyik legnagyobb alapvetése lett a Hallelujah.
A tehetségkutatókban elkoptatott, pátoszos előadásmódnak persze nyoma sincs ebben a kanadai összefogásban (ne felejtsük el, hogy Cohen is a juharlevelesek földjéről érkezett) a különleges díszletek között pedig - pár óra gyakorlás után - könnyedén talált egymásra mind az 1501 énekes:
