2004-es újjáalakulása óta a második, az új felállásban az első albumát jelenteti meg szeptember 30-án minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású gitárzenekara, a Pixies. A Head Carrier című lemezből elsőként egy szörfrockos dal, az Um Chagga Lagga ad ízelítőt.
A Pixies eredetileg 1986 és 1993 között működött, majd 2004-ben újjáalakult, vagyis már bőven hosszabb ideje tart a "feltámadása". Kezdetben, amíg nosztalgiaturnézásról volt szó, nem is volt baj (épp ellenkezőleg: a fél világ erre várt), de aztán az "újdonság varázsa" az első pár kör után odalett, és onnantól kezdett ingoványos talajra tévedni a zenekar; egyrészt ott lebegett a kérdés, hogy vajon nem kínos-e a legendájuk könnyű pénzre váltása, másrészt persze ki hibáztatná őket érte. Ilyen státuszú zenekarnál a legendát amúgy sem a folyamatos búcsúkoncertezés tudja kikezdeni, hanem ha új lemez készül, ami a Pixies esetében "csak azt ne" kategóriás félsz volt, elvégre az ő diszkográfiájuk "szent" (persze valójában koránt sem tökéletes), amin csak rontani lehet. A Pixies rögtön a visszatérés után ráerősített a rajongók új lemezes rémálmára a 2004 júniusában kiadott Bam Thwok című dallal, amit aztán volt elég idő megemészteni/megbocsájtani/elfelejteni, mert ugyan folyamatosan napirenden volt az új lemez kérdése, de Frank Blackék végig ködösítettek - vagy lesz, vagy nem -, aztán pedig 2013-ban az a bizonyos legenda nem várt módon rogyott meg: a basszusgitáros Kim Deal kilépésével. Mint kiderült (legalábbis Black így tálalta), Deal volt a fő kerékkötője a Pixies zenei újraélesztésének, a távozása után szinte rögtön meg is jelent egy új dal, majd egy EP, amit aztán további kettő követett, melyekből összeállt a tavaly áprilisi Indie Cindy album. 2014-ben új női basszusgitáros érkezett Paz Lenchantin személyében (hagyománytisztelet!), aki mostanra teljes jogú zenekari taggá lépett elő, már az ő aktív részvételével készült az új - a szó szoros értelmében a visszatérés utáni első igazi - album. A Pixies ezzel végérvényesen és teljes mértékben egy rendesen funkcionáló zenekarrá lépett elő(re); lehet mondani (joggal), hogy ez a Pixies már nem az a Pixies, de ha ők félretették a múltidézést és határozottan jelenben-jövőben gondolkodnak, nekünk rajongóknak is meg kell próbálni ezentúl névértéken kezelni őket és a lemezeiket.
A zenekar egyébként a sajtóanyag szerint ezúttal hat hetet töltött dalírással, hangszereléssel, próbákkal a lemezanyag felvétele előtt, amire korábban még nem volt példa. Lenchantin úgy érzi, mostanra sikerült teljesen beilleszkednie és igazi Pixies-taggá válnia, a dobos Dave Lovering szerint pedig iszonyúan jól érzik magukat együtt a színpadon és a színpadon kívül is, soha nem volt még ekkora fun a zenekar (és itt akkor a fenti fogadalmunknak megfelelően benyeljük azt a megjegyzést, hogy a Pixies lényege pont az volt, hogy a tagok egyáltalán nem jöttek ki egymással). Mi pedig örüljünk az új lemeznek, főleg hogy az első beharangozó dalról őszintén és objektíven elmondható, hogy egyáltalán nem rossz.
Alább a szeptember 30-án megjelenő Head Carrier dallistája és borítója:
1. Head Carrier
2. Classic Masher
3. Baal’s Back
4. Might As Well Be Gone
5. Oona
6. Talent
7. Tenement Song
8. Bel Esprit
9. All I Think About Now
10. Um Chagga Lagga
11. Plaster Of Paris
12. All The Saints
ez pedig a zajos-koszos és pixies-esen szörfrockos Um Chagga Lagga:
