20160508_210542_1.jpg

Az ETA a magyar punk egyik legnagyobb, kultikus zenekara, amelynek eredeti működése alatt természetesen nem jelent meg hivatalos hanganyaga (leszámítva, hogy szerepeltek a francia kiadású 1984-es Vilag lazodai harcra fel című magyar punk kislemezválogatáson), ám a zenekar 2010-ben újra elkezdett koncertezni, és májusban a Hammerworld gondozásában kijön az ősdalokat új szerzeményekkel kiegészítő, Történelmi hazugságok című első nagylemeze. A zenekar egyetlen eredeti tagjával, Sáthy Róbert basszusgitáros-énekessel Lévay Tamás beszélgetett. (nyitóképen: ETA-koncert, Közgáz, 1982. március 29. bal szélen: Czakó, középen: László Viktor, jobb szélen: Sáthy Robi - fotó: Isten Malaca-archívum)

Két pesti punkzenekart hallgattunk 1982-ben, a külvárosban, ahol laktam. Volt több is, de hozzánk, tizennyóc kerbe csak kettőnek jutott el a híre és sokszoros kazettamásolata. A Kretensé és az Etáé. A Kretens megénekelte, hogy Hunok vagyunk és vad óbudai humorral hívta föl a figyelmet egy távol-keleti nép masszív versenyelőnyt biztosító szaporodási szokására a Sárga veszedelemben. A többségében belvárosi-zuglói-budai fazonokból álló ETA arról beszélt, hogy „a csatornákban lent élünk, a patkányok között/Nem értem, hogy miért vagyok hazámban üldözött!” Amikor ezt hallgattuk Pestszentlőrincen, egyetértően bólintottunk: mi is ezen dühöngtünk, miért történik mindez velünk, magyarokkal. Tudtuk, hogy a dalban szereplő baszkok – valójában mi magunk vagyunk. A baszkok is magyarok.

A régi sulis magyar punkmozgalom báját a törvényenkívüliség illúziója adta. A lázadás illúziója, hiszen ezeknek a bandáknak esélye sem volt, hogy lemezt készítsenek vagy a szélesebb nyilvánosság értesüljön haditetteiktől. Az 1980-82 között működött ETA tagjait – ellentétben nyugati sorstársaikkal – nem TV-stúdióba invitálták interjúra, hanem a kihallgatóhelyiségbe vallomásért.

De ma már vége a vörös kamu világának, új kamuk és figurák között kell helytállnunk, és pár héten belül meghallgathatjuk a legendás zenekar első hivatalos albumát, melyre csekély 34 évet kellett várni. Az ETA „bemutatkozó” albuma Történelmi hazugságok címmel jön ki a Hammerworld gondozásában, rajta öt új dal, s tucatnyi régi himnusz.

Az eredeti felállásból megmaradt egyedüli taggal, a dalszerző-basszista Sáthy Róberttel vizsgáltunk múltat, jelent és jövendőt.

Lévay Tamás: - Rossz hírem van, gecc.

13214517_1126543810729757_1043015133_o.jpgSáthy Róbert: - No, még el se kezdtük, máris vidítasz? (balra ​aktuális fotó az interjúvolt mesterről: Sáthy Róbert, 2016, a friss fotók készítője: Koch Balázs)

LT: - Frank the Great mesélte egyszer, hogy akárhogyan is pedálozik, tolja ki a jobbnál jobb Ricse-albumukat, a közönség nem enged a negyvennyolcból: a régi dalokat követeli. Ahogyan Iggy-től, a Motörheadtől, a Ramones-tól. Így járnak a klasszikusok. Mindjárt megbeszéljük az új nóták hátterét, de engem kibeleznek az olvasóim, ha előbb nem vesézzük ki a hőskort.

SR: - Akkor ne sokat tököljünk. Kár volna érted. (nevet)

LT: - Antidote néven adtátok első koncertetek. Hol?

SR: - A bagi punkfesztiválon, téli hónap volt, minden csupa sár és latyak. VHK volt még ott, L Hárítás, Rottens, meg a CPg. Ahogy caplatunk be, arra leszek figyelmes, hogy egy csávó faggatja a többieket: miért nem hangoltátok be a gitárokat? Dehát már tegnap behangoltuk őket, mire a forma leköpte őket. (nevet) Ment a punkoskodás ezerrel.

LT: - Hogyan alakult meg a zenekar?

SR: - Czeller (ének) és Aradi (dob) a Neuroticból jöttek. Túl punkok voltak Pajornak. „Nem tetszett nekik az érces férfihangom”, szerénykedett Czeller. Hozták az Anarchiát, az Átéltem az éjszakát a Spiclit és Nulladalt, amelynek szövegét Menyhárt Jenő írta. Nem illett az Európa Kiadó műsorába. Magam úgy kerültem az ETA-ba, hogy Razzia-koncerten kóvályogtam a Közgázon, mikor megtalált Kőnigh Péter, nemzetközi szintű kavarógép, hogy tudok-e basszusozni, mert egy haverja basszistát keres. Ő volt a Czeller. Gitárosunk László Viktor volt a negyedik tag, Kocsis Tamás másik gitárosunk lépett be utoljára, de kezdettől fogva velünk volt.

LT: - Szóval az ETA-vonósnégyes csak álca volt, a kívülállók megtévesztésére szolgált, valójában mindig öten voltatok. Ha jól tudom, névadótok és szövegírótok, Szócska Miki az énekesetek nővérével járt az idő tájt, így került a családba.

SR: - Így valahogy. Czeller elhozta magával a bagi bulira Szócskát, aki teljesen fellelkesült az események hatására és közölte velünk, hogy megvan az igazi zenekarnév, az pedig: Eta. Persze a női névre gondoltam először – ez a gondolat később, a rendőrségi kihallgatáskor is jól jött –, meg hogy mi a faszom ez, valami porszívónév? Aztán leesett, hogy a baszk függetlenségért harcoló terrorszervezetről beszél. Lehettünk volna IRA is.

LT: - Vörös Brigádok is elég ütős lett volna. Mondhattátok volna, hogy annyira turbópunkok vagytok, hogy balról előzitek Kádár elvtársat. Vannak ma Magyarországon ilyen bandák.

SR: - Nem nagyon tudok mit kezdeni a mai magyarnak nevezett punkbandákkal.

LT: - Ezzel távolról sem vagy egyedül. A szövegvilág csapásirányát Szócska adta meg.

SR: - Jómagam zenéket írtam, dallamokkal kommunikáltam.

LT: - Már a kezdetektől elhíresültetek a remekbe szabott feldolgozásokról, talán túlságosan is azokról. Óbudaiak kurvára utáltak titeket. Sárganadrágos, Király-féle punkbutikból öltözködő gumipankoknak tartottak titeket, akik életvitelszerűen nem voltak punkok, hanem polgárok, akik koncertre beöltöznek és nyomják a Subs-t.

SR: - Egyedül Czeller létkörülményei támasztották alá ezt a gazdag szülők gyerekei-féle teóriát, csórók voltunk mindannyian, nagyapámat kitelepítették, mert osztályidegennek számított a családunk, szívesen mesélek a krokodillábon forgó villáról... Czeller szerette és nyomta erősen a feldolgozásokat, rengeteg kurva jó számunk volt, de valahogy úgy alakult, hogy kevés fény esett rájuk. (lent: ETA-fotó, készítette: Vécsy Attila)

1982eta.jpg


LT:
- Egyik nagy kedvencem a „Munkát, kenyeret, patkányt, egeret!”

SR: - Kocsis Tamás szerzeménye. Magam olyanokat írtam, mint a Kommunista kábító vagy a Rákosi-rockandroll.

LT: - Azt előszeretettel játszotta a Rolls Frakció, mindig megemlítve, hogy az ETA-dal.

SR: - A Kommunista kábító pedig a Barangó előtti ős-Qssnak tetszett meg.

LT: - Az a régi magyar punk szellemét kevésbé szerencsésen megidéző Punks In The East című filmben is elhangzik, ahogy az elhíresült 1982. húsvéthétfőn megrendezett nagy Közgáz-koncert egyik dala is.

SR: - Egyikre sem kértek engedélyt tőlem, noha az egyik zenéjét én írtam, a másikon meg pengetek.

LT: - Június végén egy kis párizsi cég feketelemezen is megjelenteti a film teljes hanganyagát.

SR: - Csodás. Engem nem értesítettek róla, hogy alá kéne írnom a felvételek felhasználhatóságára jogosító szerződést. Majd rendelek magamnak egy példányt. (nevet)

LT: - Hogyan készültetek a Közgáz-koncertre?

SR: - Főpróba gyanánt a nagy buli előtt egy nappal egy úgynevezett zártkörű, ülős bemutató koncertet tartottunk Jobbágy Gyula jóvoltából mindenféle nadrágos-kiskosztümös hölgyeknek-uraknak. Lemezgyári arcok, rendezvényszervezők voltak. A számok után udvariasan tapsoltak. (nevet)

LT: - Jobbágy nagyon nyomott titeket, bazzeg. (lent ETA-plakát 1982-ből)

eta-plakat.jpg


SR:
- Úgy emlékszem, korábban történelmet oktatott a Közgázon, de a felfogása nem tetszett a vezetőségnek, ezért választhatott: vagy felhagy az oktatással és klubvezetőt csinálnak belőle, vagy kirúgják. Előbbit választotta. Hétfőnként rendszeresen játszhattunk, mi voltunk a Feró avantgarde punk csapata mellett a Közgáz házi zenekara, hétfő volt az ETA-nap. (nevet)

LT: - Csak mindenki ekkorát bukjon, a klubvezetői állás súlyosan bizalmi jellegűnek számított. A Közgázon mutatkozott be Budapest népének a VHK-val együtt félig-meddig illegálisan működő  szegedi CPg. Erre a két bandára utalt a koncertjeitekről szállóigévé vált nyitószöveg: „1982. Íme eljött az új esztendő. Be van tiltva mind a kettő!” Hogyan fogadtátok, mikor a Közgáz-bulin Güzü, a CPg-ből hetykén odavetette nektek, hogy fél éven belül kipengetnek titeket?

SR: - Röhögtünk. Játékos rivalizálás. De tudtuk, hogy össze kell magunkat kapni, mert odavernek minket. A CPg komoly volt, talán a legkomolyabb.

LT: - CPg-ETA-Bizottság-Feró pre-Bikini csapata – baromi erős programot láthatott a nép 1982. április 12-én. A hangzás elképesztően dús, Takony szerint ez a CPg legjobb minőségű koncertfelvétele. Kár, hogy ül rajta, mint tyúkanyó a tojásain. (jobbra a koncert plakátja, a CPg műsoron kívül lépett fel, a Feró-féle csapat név nélkül lépett fel: Szőnyei Tamás plakátgyűjteménye - Artpool Művészetkutató Központ)

SR: - Több jó bulit tartottunk ott, csak azokról nem készült felvétel.

szt_p820412.jpgLT: - Úgy hírlett, hogy a Bizottság motyóján dörrentetek meg, Micu meg különösen jó napot fogott ki

SR: - Megkentük, hogy ne keverjen le minket. Volt ugyanis erre példa szép számmal a Közgázon, egyik riválisunk jóvoltából. Mindenki nagyon jól szólt azon a bulin, mintha a Magyar Rádió keze is benne lett volna. Mi a magunk részéről a műsorunkat egy kitűnő minőségű Universum hordozható magnóval vettük föl a keverőről. Apám hozta a magnót nekem Bécsből, a nővérem kezelte, mikor mi színpadra léptünk. Az akkor kapható egyik legdrágább krómkazettát toltuk a gettórobbantóba. Gitárosunk, László Viktor később magához szólította a kazit és a Magyar Rádió egyik stúdiójában jelentősen javított a hangzáson. Úgy volt, hogy hivatalosan is megjelentetjük, mert sok kisvitéz csencselt a koncertről illegálisan rögzített felvételekkel.

LT: - Jómagam is ismerek két szép firmát, akik komoly dohányt kerestek rajtatok. Mennyire jutottatok közel ahhoz, hogy lemezetek jelenjen meg?

SR: - A Közgáz-koncert után megkeresett minket a Lemezgyár egyik munkatársa, hogy csinálhatunk egy kislemezt két dallal, de írjuk át a szövegeket. Az egyik az Anarchiát lett volna. Elutaztunk Wahorn házi stúdiójába, Szentendrére. Tanakodtunk, hogy mi legyen, aztán basztunk az egészre és úgy hagytuk. Fölvettük, beadtuk. Persze, nem lett belőle semmi.

LT: - Úgy tudom, hogy benneteket is lecsaltak egyszer egy balatonszemesi táborba, úgymond tehetséget kutatni.

SR: - Pontosak az értesüléseid. A „rendes” fesztivál előtt egy nappal léptünk föl mindenféle hivatalosságok előtt. Úgy gondoltam, hogy legjobb lesz, ha a Kommunista kábítóval örvendeztetjük meg az egybeseregletteket. Többet nem hallottunk róluk... Egyébként ez volt az első alkalom, hogy előadtuk ezt a dalt, jó volna tudni, hova került a felvétel.

LT: - A Közgáz-bulikon egy sajátos hagyományt teremtettettek.

SR: - A Damned-féle I Feel Alright-feldolgozás alatt fölugrottak a színpadra a Vágtázó Halottkémek tagjai, jelesül Czakó gitáros-táltos és Szónusz basszus-isten. Ők voltak a gidák. (nevet)

LT: - 1982 a régi magyar punk csúcséve volt. A rendőrségnek is. Pesten szinte minden középiskolának volt házi punkzenekara, a zömének több is. Koncertek idején úgy nézett ki a város, mint Berlin. Mint _az_ a Berlin. Úgy szórták a tarajosok a horcsit, mint a fruttit. Nem az volt a meglepő, ha elmaradt egy koncert, hanem ha megtartották, különösen a Bercsényiben. (a Műegyetem Bercsényi utcai kollégiuma, hivatalos nevén, a Rózsa Ferenc kollégium – a szerk.) A ködös emlékeket segít felidézni, ha átböngésszük a Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött, ide vonatkozó titkos jelentéseket. '82 március 21-én elmaradt a VHK, az L Hárítás, az ETA, és a Kretens közös koncertje. De 1982 május elseje is egészen mást jelentett a régisulis punkecoknak, mint holmi kispolgári virslizést és sörözést. (lent: ETA, Közgáz. Fotó készítője: Vécsy Attila)

eta_kozgazczeller_a_levegoben.jpg


SR:
- Persze, az über-zendülést a Bercsényiben! Szép történet. Gondold meg, tele a város vörös lobogóval. S tele a hely kevésbé verescsillag-kedvelő duhaj magyarokkal. Ment a buli, éppen az Ásd elő a tankot! című dalunkat játszottuk, s ott tartottunk, hogy, idézem:  „...Megjött a folytatás, a mankós felvonulás. Egész este reméltem, hogy megmenekülök, és reggel arra ébredek, hogy megdöglötök. S mi fogad ehelyett? Lobogókkal ébredek....” Ekkor csattanás!, hirtelen elment az áram. Először azt hittük, hogy valami technikai hiba történt, de hamar kiderült, hogy valaki arra utasította a személyzetet, hogy azonnal vessen véget a bulinak. Kurva nagy balhé kerekedett. Sáfrány (lenti képen csirkét bont a CPg-koncerten, 1983, Kozák tér, a fotó készítője: Zétényi Zoltán), a színtér legendás disztrojpankja, aki életében soha nem fizetett belépőért, elkezdte verni az öklével a falat: „Adjátok vissza a pénzemet...!” majd lekapott egy tűzoltópalackot nekifutott és lendületből keresztül baszta a dupla üvegajtón. Szálltak a szilánkok ezerfelé. Ez volt a jel, abban a pillanatban a felzaklatott és kielégítetlen pankok beindultak és atomjaira bontották a helyet. Akció – reakció. A csetepaténak a zsaruk vetettek véget, olyan volt mint egy Fradi-meccs után. A Bercsényit bezárták és soha többet nem rendeztek ott pankkoncerteket, csak táncháztalálkozókat és ritkábban új hullámos bulikat.

safrany.jpgLT: - Safi a kortársak visszaemlékezései szerint minden zűrben benne volt és már megjelenése elég volt a tűzhöz. A 85-ös Heysel-stadionbéli tragédia után a következő feliratú pólóban jelent meg: „Liverpool – Juventus 37-1.”

SR: - Jóban voltunk. Hosszú évekkel később összefutottam vele Zuglóban, a főnökével volt. Megörült nekem, már vagy negyedórája beszélgettünk, amikor a főnöke elkezdte noszogatni, hogy most már menni kéne, akkor odavetette neki: már nem vagy a főnököm, kilépek. S tovább beszélgettünk. Haláláig punk maradt.

LT: - Ő tépte szét a már halott csirkét a CPg hírhedt Kozák téri koncertjén, jellemző a porond összetartására, hogy tizenöt éven át nem adták ki a nevét.

SR: - Utoljára az Andrássy úton láttam, amikor még fényes-szeles Népköztársaság útja volt a neve. Épp arra sétáltunk, amikor egy viszonylag komiszabb verekedésre lettünk figyelmesek. Valami régi ügyet játszhatott le. Safi annak rendje s módja szerint lecsontozta az illetőt, aki földre kerülvén előrántott egy pipaszurkálót és négyszer megszúrta Safit. Kilyukadt a tüdeje, mi hívtunk hozzá mentőt.

LT: - Visszatérve a Bercsényire, milyen következménnyel járt ez a riot?

SR: - Vádat emeltek ellenünk, bennünket tartottak felelősnek a közönség viselkedéséért. Kettőtől nyolc évig terjedő börtönnel fenyegettek. Ment a szokásos zsaruduma, „Te innen már nem mész ki, itt fogsz megrohadni a kurva anyádat!” Megveregettek kicsikét és betettek egy olyan cellába, ahol annyira kevés volt a hely, hogy még ülni se tudtam.

LT: - Melyik volt a következő balhé?

SR: (gondolkodik) - Az Ikaruszban.

LT: - Amikor a Bódy-filmet forgatták? Bódynak jó humora volt, Güzüre rabgúnya került a jelmeztárban, mikor az ingyenes koncertre százával tóduló punkok egy részét statisztaként felhasználva beöltöztették. VHK-sok a koncert előtt Czakó gitáros-táltost leöntötték mézzel, majd tollban meghempergették, Bódy hozta a tollal kitömött kispárnát a hóna alatt... (lent: ETA 1982. Fotó készítője: Vécsy Attila)

eta_kozgaz.jpg

SR: - Miket tudsz te... (nevet) A Bódy-film forgatásakor VHK-Bizottság-koncertet rendeztek, amiről én beszélek, ott VHK-ETA, s talán L Hárítás volt a program. A koncert előtt a suttogó propaganda révén értesültünk róla, hogy a titkosszolgálat komoly erőkkel készül, ezért mellőzzük a politikai tartalmú szövegeket, hogy ne adjunk alkalmat arra, hogy izgatás miatt eljárást induljon ellenünk. Ezért például A nemzetközi helyzet fokozódik (na és?) című dalunkban a szokásos oroszszidás helyett Czeller azt énekelte, hogy „Coca Cola” meg „Traubi soda”. A Spiclit azért belenyomtuk a pofájukba. (nevet)

LT: - S valóban megjelentek Kádár civilruhás őrei?

SR: - Tömegesen. Azok a tipikus díjbirkózó külsejű, medvefejű taplók. Rajnák-feeling. Koncert után Czellerrel sétáltunk az utcán és folyamatosan provokáltak, be-beszólogattak. Mellénk érve, a  kocsival félig felhajtottak a járdára, úgy kellett elugranunk, ha nem akartuk, hogy elüssenek minket. Arra ment ki a játék, hogy majd csak elveszítjük a fejünket és nekik megyünk és akkor a gumibotos angyalok kiélhetik magukat, bennünket meg bevarrnak hatóság elleni erőszak miatt. Nem a punkok voltak a fasiszták, hanem a rendőrök.

LT: - CPg tagjaival pontosan ez történt a 7-es buszon. Béla, az énekes azonnal felvette a kesztyűt, csitt-csatt, és eltörött egy kéz. Ezért emelték ki a Hajógyári nagy punkfesztiválon, amikor haladt át a hídon. Szóval ezek után kissé óvatosabbá váltatok. Hol próbáltatok?

SR: - Vonatokon. Kimentünk a Keletibe vagy a Délibe, megnéztük melyik vonat indul legkésőbb, s arra felszálltunk. Aradi a műbőr üléseken verte a tam-tamot, mi pedig hol akusztikus gitáron, hol elektromos gitáron nyomtuk, Czeller suttogva ordibált, még senkit sem láttam, aki nála halkabban ordított. A vasutasok persze hamar kiszúrták, de nem mindig adták le a rendőröknek a jelet. Ha elindult a vonat, akkor ugrani kellett, ha későn észleltük, akkor elvitt bennünket a francba. Ha a pályaudvari kalandozáshoz nem volt kedvünk, akkor Katona Zsolt barátom segített ki, akinek a kisszobájában zenélgethettünk, mamája bírt bennünket, persze a szomszédok ránk hívták a kékeket.

LT: - Menyire figyeltek titeket?

SR: - Egy klubvezető Észak-kelet Pesten igen segítőkészen felajánlotta, hogy nála próbálhatunk. Kapva kaptunk az alkalmon, s nem vettük észre, hogy ez csapda. Úgy bukott ki, hogy mire megy ki a buli, amikor dobosunk, Aradi Gábor egy alkalommal berúgott és tévedésből egy nappal korábban ment le a próbára. Hát hallja, amint szól a zenénk a hangfalakból, de mi sehol sem vagyunk. Az arc pont akkor hallgatta vissza ellenőrzésképpen a megkérdezésünk nélkül titokban rögzített felvételt. Elsápadt, mikor meglátta a dobosunkat, s hamar kiderült, hogy mindent rögzített, még a beszélgetéseinket is a haverjainkkal, akik meglátogattak minket, nagy klubélet ment ott. Szabadnak éreztük magunkat, lazán beszélgettünk. Egy héttel később jöttek értünk a rendőrök.

LT: - Hogyan zajlottak a kihallgatások?

SR: - Először nem vettük komolyan az egészet. Lejátszották nekünk a felvételeket. Kurva jól szólt, kérdeztük, hogy megkaphatnánk-e mi is, mire közölték, hogy arról szó sem lehet, mert vizsgálati anyag. (nevet)

LT: - A CPg küldte el az anyja keservébe a magyar zenei világ ávós zsarnokát, de közvetve ti tehettek róla, hogy szó szerint kirúgják.

13214517_1126543810729757_1043015133_o.jpgSR: - A saját aljasságának és a fajtájára jellemző följelentgetésének köszönhette a sorsát. Egy újvidéki, bácskai lapban is megjelentette a feljelentésnek is beillő nyilatkozatát, amelyben idézett néhány sort tőlünk, „Jenki, jenki, na és? Ceausescu kutya!” Vesztére fölfedezte  jugoszláviai román nagykövetség és átiratot intéztek, hogy mi folyik nálatok, hogy Csau elvtársat lekutyázhatják. Erdőst berendelték és azonnal kirúgták, meg sem állt a Neoton-lemez istállójáig.

LT: - A Történelmi hazugságok című album az első hivatalos ETA-album, rajta közel féltucat új dal és egy csapat régi. Miért vettétek föl újra a régi dalokat?

SR: - Régi vágyam volt, hogy végre tisztességesen szólaljanak meg. Ezek a számok most először fognak úgy megdörrenni, ahogy annak idején kellett volna. Némiképp változtattunk a vokálokon, mert én más hangnemben vonyítok, mint Czeller. Ez a mostani felállás stabilnak tűnik. Kaiser Laci a gitáros, régebbi arcok „Jürgen” néven ismerhetik, az ő stúdiójában rántottuk föl a zenéket. Dobosunkat is megtaláltuk, őt Bencze Tibornak hívják. Történelmileg úgy alakult, hogy egyedül maradtam az eredeti tagságból, sok muzsikust elfogyasztottam, ezekkel az arcokkal szinkronban vagyok.

LT: - Életed legjobb ötlete volt, hogy igenis tisztességes módon hagyjátok az utókorra ezeket a himnuszokat. Ez az album messze érvényesebb, mint a médiában már unásig agyonajnározott rock-darling produkciója.  Elgondolkodtam rajta, hogy most bolházhatnánk az öt új hangdöfést, de fölösleges. Mindegyik magáért beszél, az ETA mindig arról beszélt, még ha áthallással is, hogy mi történik most velünk, és most sincs másképp. Azért egyet mégis kiemelnék: a Game over a magyar holocaustot énekli meg.

SR: - A magyar nép ellen folytatott háború nem ért véget. Az a tény, hogy száz-százötvenezer forintos fizetésből kénytelen tengődni a magyarság zöme, nos, ez népirtással egyenlő. Ha én nem találok olyan EU-s tagállamot, ahol nincs ezer euró alatt minimálbér, akkor miről beszélünk? Nem tudod a gyermekeidet tisztességes körülmények között, munkából felnevelni, csak a kínlódás, a szopatás, az ügyeskedés megy. Egyszerűen nem lehet elviselni, hogy itt élünk egy csodálatos országban, ahol az éghajlat nagyszerű, jó a föld, kitűnőek a vizeink, gyönyörűek a nők, jó arcúak az emberek, s akkor lejáratnak minket ilyen kevésbé feszes bőrű filozófusnak látszó, szandálas-zoknis lények, akik a lábukat beletörlik abba az országba, ahonnan a pénzüket kapják. Kimegy Brüsszelbe és ott arról pofázik, hogy mi ilyenek meg olyanok vagyunk. Ha nem tetszik neki, akkor takarodjon innen a büdös picsába. S kikérem magamnak, hogy fasiszta lennék, bár ha sokáig így bánnak velünk, még lehetek. Elegem van az állandó provokálásból. A mi népünk tele van kiváló képességű emberekkel, a mi népünk élni akar, hagyjanak bennünket végre békén.

Lévay Tamás


az ETA lemezbemutató koncertje június 11-én lesz a Club 202-ben a brit Peter And The Test Tube Babies társságában, Facebook-eseményoldal

www.facebook.com/ETAzenekar


az ETA friss klipdala, a Nézz a világ seggébe

Címkék: eta sáthy róbert
http://recorder.blog.hu/2016/05/09/_tuzbe_akarjuk_hozni_az_embereket_interju_sathy_robival_az_eta_alapitotag-basszistajaval
„Tűzbe akarjuk hozni az embereket!” – Interjú Sáthy Robival, az ETA alapítótag-basszistájával

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr88700592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.