Sunflower Bean: Human Ceremony (lemezkritika)

2016.05.01. 15:00, rerecorder

sunflower.jpg

A 2014 óta aktív New York-i Sunflower Beant idén majdnem minden zenei portál a nagy befutóesélyesek közé tippelte, lássuk milyen lett bemutatkozó albumuk.

sunflower_bean_human.jpegKiadó: Fat Possum / [PIAS]

Megjelenés: 2016. február 5.

Stílus: neopszichedelikus jangle pop

Kulcsdal: Wall Watcher

A már ránézésre is nagyon-nagyon fiatal (és nagyon-nagyon cuki) New York-i trióról két éve még azt írtuk, hogy kicsit shoegaze-es neo-psychpop, ebből a bemutatkozó albumra leginkább a psychpop maradt, ami valószínűleg idén is jó hívószó. Szóval egyfelől vannak itt szép, álmodozós, fátyolos vokálok Julia Cumming énekes-basszusgitárostól, meg visszhangos-szétfolyó, néhol egészen jangle poposan vagy C86-osan csilingelő gitárok, másfelől viszont ezeket néha egészen garázsrockos, vagány riffekkel (konkrétan még egy Black Sabbath-idézet is előkerül) és hanyag kiabálással ellenpontozza Nick Kivlen gitáros-vokalista. Kicsit generikus, de feltűnő tisztességességgel megírt dalok, klassz tempókkal, jó hangzással; talán némelyik hosszabb valamelyest a kelleténél, de a lemezt átható, szeretnivalóan kamaszos charme még a visszhangnál is jótékonyabban takarja el a hibákat.

7.5/10

Szabó Sz. Csaba


A RECORDER MÁR 2014-BEN KISZÚRTA A TRIÓT EGY NEW YORK-I SHOWCASE-FESZTIVÁLON, JÓL LE IS FOTÓZTUK ŐKET.


a lemez: 


az Easier Said klipje: 


és a zenekar élőben: 

https://recorder.blog.hu/2016/05/01/sunflower_bean_human_ceremony_lemezkritika
Sunflower Bean: Human Ceremony (lemezkritika)
süti beállítások módosítása