pasted_image_0_4.jpg

A Jazzékiel idén, egészen pontosan ma, 2016. április 21-én tizenöt éves. A kiváló zenekart születésnapja alkalmából egy teljes karriert áttekintő Szubjektív-szelektív krónikával köszöntjük, pontosabban Jakab Péter frontember írta meg nekünk azt, hogy hogyan látta és élte meg a zenekar eddigi pályáját. A több év szünet után tavaly fényesen visszatért (Másokat szeretni) zenekar az új stúdiólemez mellett izgalmas remixalbumot is kiadott - nálunk pedig 2009-es Holy Shit című lemezük került be a 21. század legjobb magyar albumai közé. Jakabék júniusban a Müpában ünneplik 15. születésnapjukat, mégpedig egy olyan koncerten, ahol az eddigi három stúdiólemez a (majdnem) összes korábbi tag jelenlétében kerül színpadra. Most azonban jöjjenek a pazar sztorik!

2000

Nulladik év, Dunaújváros, Széchenyi István Gimi. Egy évvégi iskolai bulin megismerkedtünk Áronnal (Hegyi Áron - zongora, billentyűsök - a szerk.). Molnár Pityus mutatott be minket egymásnak, mert tudta hogy zenélni akarok. A pianino mellett ült, lányok vették körül (természetesen) és az egyik közülük a verseit olvasta fel neki éppen. Akkor mondtam, hogy “nahát ilyeneket én is szoktam” - és megmutattam neki a szövegeimet. Áronról amúgy sokáig azt hittem előtte, hogy egy nyálas kis pöcs, mert az énekórákra mindig behívta a tanárnő játszani.  Aztán persze később rájöttem, hogy az egyik legproblémásabb ember az iskolában. Amúgy ő ezt úgy meséli, hogy egy idegesítő gyerek voltam, aki folyamatosan a zenélésről pofázott és a nyakára járt, hogy csináljunk zenekart - de ez persze hülyeség.

pasted_image_0_7.jpgNémci (a zenekar első dobosa) és Áron, 1990 körül.


2001

Év elején elkezdtünk rendszeresen összejárni Áronnal és Pityuval. Mivel Áronnak volt kulcsa az énekteremhez és ének tanárihoz, gyakorlatilag megállás nélkül oda jártunk be órák előtt/alatt/helyett. Itt készült például a Lemezlovag is. Áron ekkor volt 16 éves, mi 17-18. Székesfehérváron minden évben megrendezték az FMD-t, ami egy iskolák közötti verseny volt. A mi sulinkból a kórus folyamatosan szerepelt - a kórusban pedig elég sok lány - jelentkeztünk hát mi is négyes felállásban: Áron zongora, Pityus ének, Némci dobon és én mint szintén ének. Úgyhogy Fehérváron, a Tiszti Klubban Áron söröktől és a sikeres koncerttől (azt hiszem valamit nyertünk) megrészegülve egy igazi teátrális gesztussal megalakította a zenekart április 21-én. Aztán elkezdtük a zenészek összeharácsolását, ami abban merült ki, hogy aki benézett a próbaterem ajtaján, azt bevettük. Így lett előbb kongásunk (Poszt Peti) mint basszusgitárosunk (Siklósi Tomi). Ebben a hatos felállásban vettük fel már az első demónkat az apostagi keresztény fiatalok közösségi teaházában, szentképek alatt. Ez a motívum amúgy többször visszaköszönt a 15 év alatt.

pasted_image_0_12.jpg2001 Első próbaterem és első felállás (két ének, zongora, dob és konga)


2002

Én időközben befejeztem a sulit, Áront eltanácsolták a gimiből, Pityu pedig már felköltözött Pestre. Az egyik dunaújvárosi rádióban kezdtem el dolgozni, Áron ezekben az időkben elszökött otthonról és a próbatermünkben lakott, amit az új iskolájának a pincéjében kaptunk meg. Úgyhogy minden délután ott vártam a kapuban és mentünk át a közeli zenesuli nagyzongorájához dalokat írni. Mivel Pista az egyetemen belevetette magát a budapesti éjszakába, a fővárosi zenészpiacról einstandolt új tagot: Milán (Miklós Milán basszusgitáros - a szerk.) ekkor lépett a képbe. Az ő érkezésével léptünk egyet előre zeneileg az amatőr státuszból és kezdtük el az első olyan dalokat, mint a Presszóhiphop.

pasted_image_0_5.jpg2002 első bandafotó (Fotó:Várnai Gyula)


2003

Ebben az évben én is felköltöztem már Budapestre, készítettünk egy második demót (ezt még Dunaújvárosban), amit bevittünk a Gödör Klubba, ahova Jankóék már a következő hétre meghívtak bennünket. Úgyhogy ez lett az első pesti koncert. A Gödör Klub és szervezői egyébként missziójuknak érezték, hogy minket segítsenek: gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy bár nagyon sokan segítettek nekünk az elmúlt évek alatt, de talán a legtöbbet ők tették a karrierünk (és sokszor az egzisztenciánk) érdekében évről-évre. Ebben az évben szoktam le a vodkáról és szoktam le szép lassan a rapszövegekről is. Megcsapott a Doors, meg a Kispál. Dekoratőr iskola, Áron meg fel-feljár hozzánk. Itt amúgy a konga helyett egy szaxofonossal egészültünk ki, Máriás Zsiga személyében. Év végén volt egy Trafós koncert, ahova meghívtuk Danikát (Köllner Dani), hogy hallgassa meg a zenekart, mert szeretnénk egy gitárost. Egyszercsak oldalra nézek és ott gitározik a színpadon a koncert felénél. Gondolt egyet és feljött random játszani a színpadra. Hát ilyen volt Dani.

pasted_image_0_6.jpg2003 Első koncert az Gödör Klubban, mint “Új hangok a Gödörből”


2004

Érdekes adalék: az Emil.Rulez! hangcuccát vettük meg a termünkbe, ami azért volt vicces, mert rohadt nagy rajongók voltunk abban az időben. Állítólag amúgy Hegyi György a Radio Caféban patronálta később a bandánkat, amiről mi csak pletyka útján értesültünk évekkel később. Nyilván ő már egyik történetre sem emlékszik. Na, de ne szaladjunk ennyire előre a dolgokkal. Még mindig Dunaújváros a bázis, de mivel kirabolták a termünket (az Emil.Rulez!-es cuccal együtt), így a helyi zeneiskolában kezdtünk próbálni. Mondhatni luxuskörülmények voltak nagyzongorával és keverő hangmérnökkel a nagyteremben. Belépett Zsiga helyére Meleg Tomi a bandába és minden hétvégén a pesti különítmény utazott le hozzánk. Ezért elég nagy respekt így utólag is belegondolva. Ez az év már sűrűnek volt nevezhető, a közepén egy viszonylag nagy töréssel: Áron gyerekkori barátja, mint menedzser és egy másik barátja, mint hangmérnök dolgozott a zenekar körül ezekben az időkben. Egy elég csúnya, anyagi természetű nézeteltérés eredményeként megismerkedtünk - mondjuk úgy, bizonyos fajta - pénzbehajtási módszerekkel. Ez elég kellemetlen volt, tekintettel arra, hogy azóta sem szeretjük a vitás ügyek ilyen fajta elintézését. Na de fogalmazzunk úgy, hogy Áron ujjait végül nem vágta le senki, a verőemberek pedig egy idő után nem jártak fel a lakásunkra. Viszont ez a sztori annyira betette a kaput Némcinél, a dobosunknál, hogy ki is szállt a zenekarból. Felvettünk egy négyszámos demót az Olimpia Moziban egy bazi nagy vidámvasárnapos kereszt alatt (mondtam, hogy visszatérő motívum). Aztán ezt a demót egy ismerősünk elküldte a Radio Cafénak, merthogy ott valami tehetségkutató zajlott. Mi ebből csak annyit vettünk észre, hogy egyre többen vannak a koncerteken és egyre több a teljesen idegen arc. Aztán kiderült, hogy a versenyt megnyertük és a rádión nekünk egy masszív slágerünk fut (Lemezlovag). Fel is keresett minket Nesta, aki a Café programigazgatója volt és lemezszerződést kínált. Belecsöppentünk az első profi stúdiófelvételünkbe. Micsoda sikertörténet!

pasted_image_0_8.jpg2004 (Fotó: Molnár István)


2005

Ebben az évben megjelent a Legenda EP és azonnal kipörgött a legyártott 500 lemez. De sajnos az utángyártás és a nagylemez nem akarta követni, mert ebben az évben már kezdett behalni a lemezpiac, úgyhogy a Mama Records és a zenekar útjai is különváltak. Közben persze jöttek az első újságcikkek, TV-felvételek, Sziget, EFOTT. Kató Bálint (aki Némci helyére érkezett) a lemezfelvétel után azonnal ki is lépett és helyére Nyirő Áron érkezett, mint dobos.


2006

Az elmúlt öt évnyi dalterméssel akartunk valamit kezdeni, úgyhogy minden mindegy alapon bementünk a P Stúdióba (ma Supersize) és elkezdtük rögzíteni az albumot. Kölcsönpénzből, illetve Babos Gyula segített nekünk zenei támogatáshoz jutni és ő szervezte meg a stúdiót is. Közben már a Holy Shit lemez anyagát kezdjük írni a mi kis körünk számára legendás Rózsa utcai albérletben. “Három lépés hosszú, két lépés széles - és csak az Isten tudja, hogy milyen mély.” Na, ez itt az én három méter hosszú, két méter széles kis szobám. A lemezfelvételek közben Hunka Róbert, a stúdió tulajdonosa meghallotta az anyagot és felajánlotta, hogy kiadja frissen alakult kiadójánál, a Hunnia Records-nál. Ez év nyarán kilép Pityu a zenekarból. Ez merőben megváltoztatja a zenekar arcát is. Még mindig a régi repertoárral zenélünk, de fejben már teljesen máshol. Áronnal el is kezdünk vadulni. Például elkezdődnek az egyre inkább balhéval záródó koncertek. Romokat hagyunk magunk után az öltözőkben, meg egyre többször kidobnak minket a saját bulink után. Ja, az első olyan koncert, ahol már egyedül vagyok frontember, a Sziget Wan2 színpadán. Lehánytam a színpadról hátul. Nagyon sok ember jött el ránk, én pedig végig csukott szemmel énekeltem. Részint, mert lámpalázas voltam, részint mert a sűrű szöveget memorizálnom kellett. Ez azóta is megmaradt. Sokan azt hiszik, hogy a drámai átélés miatt éneklek csukott szemmel. Most leleplezem magam: nehezen jutnak eszembe a szövegeim.

pasted_image_0_9.jpg2006 (Fotó: Kósa Péter)


2007

Elég nagy késéssel, majdnem két évvel a Legenda után végre megjelent az első nagylemez. Mi igazából már annyira mást akartunk, hogy gyakorlatilag eltitkoltuk a megjelenést. Igazából az egész lemezanyag annyira távolinak tűnt, hogy komolyan elgondolkodtunk a névváltoztatáson. Ezt máig bánom, hogy nem léptük meg, viszont most akkor nem tudnánk ilyen szép kerek évfordulóra megemlékezni. Hát legyen ez az öröm az ürömben. Lássuk, mi történt még: gitárosunk, Danika sikeresen felvételizett a Berklee-re, úgyhogy egy éven keresztül helyettesekkel dolgoztunk - Ratkóczi Huba és Hajba Áron jártak velünk vetésforgóban. Többek között ez az oka, hogy nincs gitár a Holy Shiten (csak minimálisan, Hajba jóvoltából). Ebben az évben gyakorlatilag beköltöztünk a Gödörbe, miután megörököltük a Hiperkarma termét. Tomi kilépett, mi pedig elkezdtünk nagyon beleborulni a  Holy Shit hangulatába. Olyan volt a lakásunk, mint egy dekadens századfordulós orgia és egy hippitanya vidám keveréke. Elkezdtük a lemezfelvételeket a  P Studióban, Milán pedig Orszáczky Jackie tanítványa lett. És az első normális managementünk is megérkezik: Fourty Main Management, akikkel azóta is baráti a kapcsolat, de más vizekre eveztek az évek során. Valamint egzisztenciális és magánéleti válságok kezdték váltogatni egymást gyors egymásutánban, de fiatalok voltunk, jól vettük az akadályt.

pasted_image_0_10.jpg2007 Rózsa utca (Fotó: Kósa Péter)


2008

Holy Shit felvételekkel beköltöztünk a Realistic Studióba és nagyon fontos barátságok születtek ebben az időszakban. Renátóék (a Fourty Mainesek - ma Balcony TV-sek és Eastaste kreatív zenei ügynökségesek - a szerk.) igyekeztek valamennyire összekaparni a zenekar eléggé megkopott nimbuszát, amit ugye új lemezanyag híján rombolgattunk előszeretettel. Ezt, ahhoz képest, hogy nem könnyítettük meg a dolgukat, sikerült is nekik egy teltházas Bábszínház lemezbemutatóval demonstrálni. Azt mondtam, hogy a Gödrösök tették a legtöbbet értünk, de Bence, Renátó és Marci nagyon szorosan ezüstérmesek. Azt a rémes primadonnaságot, szétesést valahogy igyekeztek úgy összefésülni, hogy komolyan vehető zenekar lehessünk. És azért valahogyan csak sikerült nekik. Milán fél évre Ausztráliába készült Jackie-hez tanulni, aki sajnos időközben meghalt, így végül a családjához utazott ki. Hajba Áron hivatalos tagként majdnem két év után végleg belépett közénk, Danika pedig végleg kilépett.pasted_image_0_11.jpg


2009 /
2010

2008_rozsa_180894_197881330228951_6552261_n.jpgEz az a két év, ami teljesen  összemosódik bennem. Ami biztos: tavasszal végre megjelent a Holy Shit. Nyírő Áronnal pedig elváltak az útjaink. Szőcs Gergő néhány hónapra kisegített bennünket, aztán  az MR2 Akusztik felvétel előtt néhány nappal váratlanul kilépett. Szar is lett sajnos a műsor. Laci (Szabó László dobos - a szerk.) ekkor került a képbe: a Volt fesztivál volt az első bevetése, ahol annyira KO volt a zenekar, hogy a punkrockerekhez szokott dobos is picit rácsodálkozott. Kósa Petit (a zenekar fotósa) például két perccel érkezésünk után már kitiltották a fesztiválról, majd a színpadra menekült, miközben kopaszok üldözték, hogy kirakják és elkapta Áron lábát: “Védj meg!”. Amúgy Peti a zűrcsinálás hálátlan feladatát elkezdte magára vállalni helyettünk. Gyakorlatilag eljutottunk odáig, hogy mindenhonnan kidobtak bennünket és nekünk még tennünk sem kellett érte semmit, mert Kósa igazi rocksztár attitűddel feszegette a határokat. Szabó érkezésével belevetettük magunkat a Másokat szeretnibe. Először azt gondoltuk nagyon hamar megleszünk, aztán szép lassan belecsúsztunk az egésznek a hangulatába. Én például már nagyon ritkán mozdultam ki otthonról. Nappal lehúzott redőnyök mögött, éjjel egyedül a  Corvintetőre mentem át, mert Kósának ott volt az irodája. Itt a legkülönfélébb dolgokat csináltuk. Egyszer például lopott nekem egy MTV-díjat a díjátadóról. Találtam amúgy a napokban ebből az időszakból egy to-do listát, amit magamnak jegyeztem fel: 1. Lefürödni 2. Körmöt vágni 3. Lemenni boltba. Nem csoda, hogy év végére hazaköltöztem a Rózsa utcába. Gyakorlatilag ez a lehetőség választott el attól, hogy hajléktalan legyek. Az éhezés pedig már cseppet sem töltött el olyan romantikus érzésekkel, mint az elején. Mivel ennyire nem történt semmi, szép lassan mindenki elkezdte kitölteni az életét: Milánnak beindult a The Carbonfools, Laci és Áron pedig a Grand Mexican Warlockra koncentrált.

pasted_image_0.jpg2010 Lopott díj a tetőn (Fotó: Kósa Péter)


2011 /
2012

Ez a zenekar életében is totálisan szürke folt. Gyakorlatilag minden koncertet lemondtunk, a próbateremben pedig nem akartak összeállni a dalok. Nagyon úgy tűnt, hogy ennyi volt. Miután az R33-ban egyre többször vesztünk el pár napra, egyszerűen megundorodtam az egész sárban dagonyázástól. Úgyhogy elkezdtem a magánéletemet rendbe tenni, viszont ebbe a rendcsinálásba nem fért bele az a totális káosz, ami a zenekart jellemezte. Egy kis életjelként összedobtuk Áronnal a Téli Meséket, de ezen kívül tényleg semmi sem történt velünk. Igazából soha nem oszlottunk fel, de valahogy úgy alakult, hogy a Gödör klub búcsúztató koncert volt hosszú időre a mi utolsó koncertünk is.

pasted_image_0_1.jpg2011 (Fotó: Kósa Péter)


2013

Év elején összetákoltuk Áronnal a laptopomon a Másokat szeretni lemez vázlatát. Ezt vittük a srácoknak le a próbaterembe, és aztán ez alapján kezdtük el a lemezfelvételeket is. Viszont a szövegírás nem igazán haladt, nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz ebből lemez. A kész zenei anyag több, mint egy évre bekerült a fiókba.


2014

Kimondtuk: ha ebben az évben sem történik semmi velünk, akkor hagyjuk az egészet. Az időhúzás nagymestere vagyok, úgyhogy bedobtam a srácoknak, hogy jöjjünk ki a Record Store Dayre egy vinyl kislemezzel (Már leszoktunk róla). Ugyanis majdnem az egész zenekar fizikai megjelenés fetisiszta. Megfűztem a bandát, hogy dolgozzuk fel a Sziámi-dalt és leszerződtünk a Mamazone kiadóhoz, ahol Laciék is voltak a Granddel ez idő tájt. Csináltunk egy nagyon jó hangulatú és pozitív “visszatérős” koncertet az Óriás zenekarral, amin felbuzdulva aztán elkezdtem összeállítani a maradék szövegeket a lemezhez. Karácsony környékére végre befejeztük a stúdiózást. Menet közben még kijött egy Európa Kiadó-feldolgozás is (a Recorder prezentálásában - itt). Szóval ez az év mondjuk úgy, hogy az éledezésről szólt zömében.

pasted_image_0_2.jpg2014 Visszatérős koncert a Rohamban (Fotó: Dobos Csaba)


ÉS EZ VOLT AZ AZ ÉV, AMIKOR AZ ÚJJÁÉLEDT ZENEKARRAL MI IS INTERJÚZTUNK AZ ADDIG MEGTETT ÚTRÓL.


2015

Év elején megjelent a Másokat szeretni, amit rögtön az év egyik legjobb lemezének választottak sok helyen. A pozitív feedback széria folytatódott: az elmúlt 15 év legfontosabb 50 albuma közé bekerült a Holy Shit, lemezbemutató miniturné, nyárra kijött egy remixkiadvány az albumból remek közreműködőkkel, videoklipek és elég sok interjú. A magánszférában is zajlott az élet: házasság, gyerekek mindenütt. Sajnos egy szomorú eset azért kicsit beárnyékolta a nagy rózsaszín képet: Hajba év végére véglegesen kilépett a bandából. Helyére Czitrom Ádám érkezett, aki korábban már beugrott Áron helyére.

pasted_image_0_3.jpg2015 Az öreg kurvák jobban szopnak (Fotó: Kósa Péter)


2016

A privát produkciók mellett (Milán Biebers-es elfoglaltsága, Szabó és Áron új lemeze a Granddel, Lacinak pluszban még ugye a Trillion is megjelent, én pedig elkezdtem az új Anton Vezuv-lemez produceri munkálatainak a végéhez érkezni) elkezdtünk dolgozni egy B-oldalas kiadványon, amin azok a dalok kapnak majd helyet, amik lemaradtak a Másokat szeretniről. Év elején felkérést kaptunk a Müpától egy koncertre, úgyhogy kézenfekvővé vált, hogy az elmúlt tizenöt évet fogjuk megünnepelni. Sokszor elmondtam már, hogy ez a másfél évtized igazából három, de legalábbis két egymástól majdnem független zenekar története egy név alatt. Mindenesetre mi hárman (Áron, Milán és én) az eddigi életünk felét ebben a zenekarban töltöttük el, itt formálódtunk és alakultunk a mostani bandává. Ennek az alakulásnak az emlékezetesebb momentumaival készülünk. Most erre koncentrálunk és összehozzuk a színpadra a három eddigi nagylemez teljes legénységét (Nyirő Áron sajnos nem tud jelen lenni, ő már Indiában tanít dobot egy ideje, mondhatni igazolt a hiányzása). Itt tartunk most.

Jakab Péter
nyitókép: Kósa Péter 

A képek zömében Kósa Peti achívumából származnak.


a zenekar tehát június 15-én, a Müpában, a Hey, June! rendezvénysorozat keretében ünnepli 15. születésnapját egy nagyszabású, majdnem minden korábbi tagot színpadra csábító koncerten, Facebook-eseményoldal


a Másokat szeretni című tavalyi kiváló lemez: 



Jazzékiel Facebook-oldal

http://recorder.blog.hu/2016/04/21/szubjektiv-szelektiv_kronika_15_eves_a_jazzekiel
Szubjektív-szelektív krónika - 15 éves a Jazzékiel

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr398651558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.