12570851_783526011753135_1611296319_n.jpg

Fancy Dress Party, azaz Fülöp Péter leginkább egyszemélyes, bár egy időben koncertező felállásban is működő projektje 2012-ben (Letting Things Go) és 2013-ban (Family Of Songs) is figyelemreméltó (év végi albumlistáinkra is felkerülő) lemezeket adott ki, azóta azonban egyetlen dallal jelentkezett csak, igaz az rögtön az HBO 2015-ös magyar tévésorozatának, az Aranyéletnek a főcímzenéje lett. A dalszerző-előadó most összeállított egy válogatást 2008 és 2015 között született kiadatlan számaiból Sweet Heart címmel - tizenöt játékos, megkapó olykor megrázó felvétel, amiket hallani kell!

12511593_783526028419800_1911448997_n.jpgA Fancy Dress Party néven kiadott három nagylemez (és két másik felvett, de kiadatlan maradt demószerű anyag) után a 2013-as Rakéta fesztivál válogatásán szerepelt a Family című dal, amit meghallott az Aranyélet című tévésorozat zenei szerkesztője, Weyer Balázs (aki a Recorder szerzője is, és kedvenc tavalyi dalait bemutató cikkében ír is a Fancy Dress Party-megtalálásáról), és azonnal tudta, hogy megvan a főcímzene. Az újravett dal valóban tökéletes a nyitóképek alá, de vajon mi lehet a projekttel, tűnődhetett az egyszeri Fancy Dress Party-rajongó. Nos, két csendesebb év után végre kapunk egy lemeznyi eddig nem ismert felvételt Fülöp Pétertől, a 2008 és 2015 között rögzített Sweet Heart tizenöt remek szerzeményt tartalmaz, amelyekről természetesen megkérdeztük a dalszerzőt is: 

„Pár napja meghallgattam néhány dalt, amit évekkel ezelőtt itthon vettem fel és volt köztük néhány, ami megtetszett. Ettől függetlenül: ez az album nem jó, és különösebben nem ajánlom senkinek.

Tulajdonképpen csak egy inkoherens válogatás.

Nagyjából tizenkettő, tizenhárom évesen kezdtem számokat írni, tizennégy évesen lekottázni őket meg dalszövegeket írni meg megpróbálni énekelni őket, de hát mi a fenéket tud csinálni az ember tizennégy évesen? Rengeteg mindent azért nem.

Találtam egy olcsó szoftvert, amivel sávokat lehetett egymásra rakosgatni és rárakni néhány féle visszhangot, torzítást, meg egy-két egyéb varázslatos dolgot. A Guitar Pro-nak van valami élethű dobhangzás extrája. Az lett a dob. A többit meg rászöszmötöltem.

És akkor én boldog is voltam, és mint minden albumot, amikor összeraktam, akkor szerettem is egy-két hónapig. Hallgatgatni magamban, ha úgy volt. Jó érzés volt, meg egyfajta kis magamnak kreált illúzió, hogy van egy lemezem. Tizenöt voltam, és amikor hazaértem a gimiből, akkor minden nap írtam egy számot. Így készült 2008-ban egy Clone Yourself nevű lemez.

12571441_783526031753133_834101528_n.jpg

Aztán később próbáltam azért másképp. Volt, hogy elmentem a kerületi gyülekezeti ház padlására sávokat felvenni, de beszart a négysávos, úgyhogy hazamentem inkább és a teljesen náthás orrommal közösen felvettem egy rettenetes albumot a már említett technikával. 2010-ben.

2012-ben jött a Letting Things Go, 2013-ban a Family of Songs, 2015-ben meg az aranyéletes dal, a Family.

Ami meg köztük volt, az sok kis szám, mind gyűltek a „B-sides” mappámban.

Alkalmatlan hangkártyával, elromlott mikrofonba felénekelt dal. Olyan is van. Szép csapat.

a2138117655_16.jpgÉs hogy visszakanyarodjak: fogtam néhány dalt 2008-2009-ből, jó párat az albumról, aminek a nevét se szeretem leírni, meg sok – a képzeletbeli – B-oldalra szánt számot és sorrendbe szedtem őket. (Bandcampen odaírtam a dalszövegek elé, hogy mikoriak – ha egyáltalán számít ez valakinek.)

Többnyire végtelenül egyszerű popdalokat írogattam hobbiból. Jó lenne újra írni és zenélni. Őszinte dalokat írni, vagy kurva jó popszámokat. De őszinteség ebben az albumban is van, és olyan dalszövegek is, amik az én popbuzi lelkemnek abszolút kedvesek.

Ugyanakkor vannak buta posztgrunge (vagy minek csúfoljam) számok, meg „borderline-giccsesre” effektezett balladák és nem egy helyen gyerekes szövegek. Csak hát az van, hogy ez engem nem igazán zavar, meg szóval nem nagyon érdekel. Nekem kedvesek.

Ha tudomisén akad olyan ember, aki így picit elhümmög magában, hogy mondjuk valamelyik dal „talán nem is olyan vészes”, akkor őszintén kívánom, hogy váljék egészségére.

Komolyan.”

VADNYUGAT NÉVEN EGY ÖRÖKZÖLD IDŐJÁRÁS-HIMNUSZ IS FŰZŐDIK A NEVÉHEZ.

a friss Sweet Heart című válogatás 2008 és 2015 között született Fancy Dress Party-dalokból, amit mi a fenti tanácsok ellenére nagyon is ajánlunk meghallgatásra, mert nagyon erős kiadvány (aki gyorsan le szeretné tölteni ingyen, az siessen vele, mert január 17-ig csak nagyon korlátozottan érhető el így a lemez, utána újra korlátlanul tölthető majd, és persze korlátlanul meg is vásárolható): 


Fancy Dress Party Facebook-oldal

http://recorder.blog.hu/2016/01/13/itt_egy_uj_lemez_fancy_dress_partytol_az_aranyelet_focimzenejenek_szerzojetol
Itt egy új lemez Fancy Dress Partytól, az Aranyélet főcímzenéjének szerzőjétől

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr908268522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.