„A szoba is nagyobb lett pár négyzetméterrel” – Szarvas Árpád (EZ Basic)-interjú

2015.12.11. 11:30, rerecorder

_mg_5739_promo.jpg

Öt év szünet után, november elején adott ki új nagylemezt a hazai indie-színtér egyik legjobb zenekara, az EZ Basic. A képzeletbeli filmzeneként értelmezhető Dead End Darling az év egyik legszebb albuma, egy sokszínű psychpopos remekmű, amiről Szarvas Árpád dalszerző-zenekarvezetővel beszélgettünk.

hf_a2271650877_5.jpg- 2004 és 2010 között, miután Szegedről Budapestre költöztetek, az EZ Basic fokozatosan egyre jelentősebb szereplője, majd egyik vezető együttese lett a hazai indie undergroundnak. Mennyi valósult meg ebben az időszakban a céljaitokból?

- Konkrét céljaink nem voltak, mindössze annyi, hogy koncertezéssel minél több emberhez eljusson a zenénk. Nagyon sok demót készítettük Szegeden a 2000-es évek elején, és amikor koncertképesek lettünk 2004 körül, akkor már felléptünk a Szigeten és Budapest jelentősebb klubjaiban is, szóval ezt az időszakot mindenképp sikeresnek könyveljük el. Akkor készült az első EP-nk, már játszottuk azokat a dalokat is, amik a 2007-ben megjelent első albumunk, a Hocus Focus gerincét képezték, és ebben az időszakban kezdett kialakulni a már említett hazai indie underground Budapesten, aminek gyorsan a részeseivé váltunk mi is.


- A
Hello Heavy című 2010-es második lemez komoly kiadásban jelent meg, jelentős koncerteket adtatok körülötte, min múlott, hogy az ez utáni években megtört a korábbi lendület?

hello_h139415945.jpg- Az EZ Basic csúcspontja egyértelműen a Hello Heavy megjelenése utáni időszak volt, amikor többek között a Budapest Sportarénában is felléptünk a Placebo előtt, a Petőfi Rádió elég sok dalunkat játszotta, 2007 és 2011 között több listavezető számunk is volt. Illetve mi képviseltük Magyarországot a holland Eurosonic fesztiválon. Emlékszem, elég kalandos utunk volt Hollandiából hazafelé, késő este érkeztünk meg hullafáradtan, kipakoltunk a próbateremben, és arra gondoltam, talán most fog majd beindulni igazán a zenekar szekere, és a nagy kidőlés előtt még elmehetnénk koccintani egyet a sikeres hollandiai kalandra a közeli West-Balkánba. Ebből végül nem lett semmi, mert pont aznap este történt az emlékezetes tragédia ott, és amikor otthon olvastam a híreket, az első gondolatom az volt, hogy a klubkultúrának ezzel annyi egy időre Budapesten. Természetesen nem vonok párhuzamot a West-Balkánban történt tragédiával, de a mi esetünkben egy rossz ómen volt, mert onnantól kezdve tényleg nem ment annyira a zenekarnak, egyre kevesebb koncertünk volt, a rádiók sem játszották már annyit a dalainkat, új zenekarok kerültek a köztudatba és így tovább. Valamiért megtört az addigi lendület, ami nem hiszem, hogy rajtunk múlt volna.


- Szintén ekkoriban kezdtél az Evil Men Have No Songs és Models Can’t Fuck nevű szólóprojektekkel jelentkezni. Ezek elindítását mi motiválta?

- Amikor a Hello Heavy dalait készítettem, volt néhány olyan kísérlet, ami nem fért volna bele az EZ Basic akkori zenei világába és ezeket félretettem. Ezekből lett később a garázspopos Evil Men Have No Songs illetve a lofi elektronikus Models Can’t Fuck.


zs-ezbasic2.jpg- Időközben az EZ Basic 2012-ben egy EP-t adott ki, míg te az Evillel élőben is egyre többet koncerteztél, még újabb projektekbe fogtál bele, ilyen volt a Golden Sundays és hangszerelő-producerként is bemutatkoztál Baricz Gergő felvételein. A sokszínűség látszólag fontos motiváló erő számodra.

- Mindenképp az. Szeretek változatos hangzásvilágokkal és hangszerelésekkel kísérletezni a popzene tágabb keretein belül és a dalkészítés az, ami igazán fontos számomra, ami miatt érdekes maga a zenélés. Makettként építgetem fel a számokat, amik utána felkerülnek egy képzeletbeli polcra, vagy persze adott esetben a kukába, ahonnan már soha többé nem veszem le és ki őket. Nem dalokat szerzek, hanem dalokat készítek és maga a készítési folyamat az, ami mindig is érdekelt a zenélésben, legyen az akár az ötletelés, akár a rögzítés vagy a produceri munka folyamata. A számok reprodukálásáért, a koncertezésért, illetve a zenélés más előadói részeiért soha nem voltam oda különösebben, nálam ezek mindig csak a fent említett dalkészítés szükséges mellékhatásai voltak.


- Az EZ Basic 2013-ban koncertezett utoljára, azóta dalmegjelenésekkel adtok életjelet magatokról és nyugis tempóban dolgoztatok a harmadik nagylemezen. Beindul újra a zenekar vagy rátaláltatok a nektek megfelelő tempóra?

- Én nem úgy tekintek ezekre az évekre, mint valami hullámvölgyre, vagy olyan időszakra, amikor nem találja megát a zenekar és most az új lemezzel majd „jól berúgja a motort” újra. Dobosunk, András távozásával lezárult egy korszak az EZ Basic életében, az ő csatlakozásával váltunk igazán koncertzenekarrá, együtt értük el a legnagyobb sikereinket, és most az új lemez egyben egy új fejezet is a zenekar életében, szóval a nekünk megfelelő tempó megtalálása valóban kulcsfontosságú ebben a pillanatban.


ded_1.jpg- A friss nagylemez egy képzeletbeli film zenéje, hogyan született a koncepciója?

- Két évvel ezelőtt az Evil Men Have No Songs nevű formációmmal Egerben játszottunk, ahol jelen volt Peter Strickland filmrendező is, aki épp akkoriban forgatta legújabb, The Duke Of Burgundy című filmjét. Koncert után szóba elegyedtünk, csatlakozott a társaságunkhoz, majd a kedvenc filmjeinkről beszélgettünk, meg a filmzenékről úgy általában. Már időszerű volt egy új EZ Basic-anyag, és aznap este jött az ötlet, hogy az új lemez lehetne egy kicsit más, mint az eddigiek, egy filmzeneszerű, pszichedelikus gitárpopalbum, ami nem csak verze-bridge-refrén szerkezetű dalokból állna, hanem egy kicsit kísérletezőbb, spontánabb, instrumentálisabb lenne. Pár hónappal később összeállt a fejemben egy filmnek a cselekménye, amit egy gyerekkori ismerősöm ihletett, és bizonyos jeleneteihez szép lassan elkezdtem megírni a dalokat. Ez lett végül a képzeletbeli filmzene, a Dead End Darling.


- Az album változatos, megkapó dalokkal van tele, leginkább valamiféle skandináv nosztalgikus popzene jut róla eszembe, de az anyag ellenáll a párhuzamoknak. Milyen képek peregtek előtted a hangszerelésekor?

- Konkrét jelenetek peregtek előttem az említett képzeletbeli filmből, amikhez megpróbáltam zenét írni, és felhasználni minden rendelkezésre álló hangszert, eszközt, ami a kezem ügyébe került. Ez a lemez esetünkben egy igazi visszatérés az alapokhoz, azokhoz a kezdeti időkhöz, amikor Dénessel ketten barkácsoltuk a számokat a hat négyzetméteres szegedi panelszobájában. Igazi diy-album lett a Dead End Darling, annyi változással, hogy a kezdetekhez képest valamennyivel több tapasztalatunk és hangszerünk van, illetve a szoba is nagyobb lett pár négyzetméterrel.


HALLGASD MEG A DEAD END DARLING CÍMŰ REMEKBESZABOTT ALBUMOT!


- Három éve dolgozol zenei szerkesztőként az egyik legnagyobb streamingszolgáltatónál. Ez milyen hatással van rád dalszerzőként?

- Legfeljebb a zenehallgatási szokásaim változtak, amióta zenei szerkesztő lettem, nem hiszem, hogy a dalszerzést különösebben befolyásolná a napi munkám. Máshogy szelektálok, új zenéket például gyakran már csak a borító alapján keresek: ha tetszik a borító, meghallgatom, ha nem, keresek tovább. Illetve a tematikus playlistek is elég régóta előtérbe kerültek a normál albumokkal szemben, ezeknek pont a változatosság a lényege, olyanok, mint egy-egy hosszú album, csak minden szám más előadótól van. Nem titkolt szándékom volt, hogy a Dead End Darling egyfajta playlist-album legyen, amin változatos számok szerepelnek, de mégis van valami kapocs közöttük, egyben végighallgatva működjön igazán az egész.

interjú: Dömötör Endre
fotó: Mester László


a szintén az új lemezt vezette már fel az Unnatural tavalyi videója: 

https://recorder.blog.hu/2015/12/11/_a_szoba_is_nagyobb_lett_par_negyzetmeterrel_szarvas_arpad_ez_basic_-interju
„A szoba is nagyobb lett pár négyzetméterrel” – Szarvas Árpád (EZ Basic)-interjú
süti beállítások módosítása