„Az AC/DC körülbelül ugyanaz, mint a moldvai és gyimesi népzene” – Kerekes Band-interjú

Az idén húszéves egri Kerekes Band ritka jelenség a magyar zenei életben. Autentikus népzenét játszó együttesként indultak, majd szépen lassan a táncházak világát maguk mögött hagyva, egy csak rájuk jellemző hangzással felküzdötték magukat a legnépszerűbb hazai zenekarok közé. Az időközben a nemzetközi világzenei sajtó figyelmét is felkeltő ethnofunkrock-bandából a frontember Fehér Zsomborral és dobos testvérével, Viktorral beszélgettük át a két évtized történetét – jubileumi koncert november 28-án az A38-on.

- Mi volt előbb gyerekkorotokban, a népzene vagy a pop-rock? Volt ebben valami időszakosság vagy egyszerre jött a kettő?

Fehér Zsombor: - Nekem már gyerekkoromban is keveredett. Édesanya egy néptáncegyüttesben táncolt, apa meg – mondjuk úgy – inkább rockos volt. Bár mindketten nagy omegások voltak, de én úgy emlékszem, hogy gyerekkoromban inkább külföldi, angolszáz rockot hallgattunk, amiben volt Jimi Hendrix is meg minden más. Apának volt egy jó kis szalaggyűjteménye egy naplószerűséggel. Ebbe olyan mágikus szavak voltak beleírva, mint a Crosby, Stills, Nash & Young, Rolling Stones, Jimi Hendrix meg ilyenek. Persze ezek akkor még nem jelentettek nekem semmit. A népzene és a rock felváltva szólt, szóval teljesen keveredett.

Fehér Viktor: - Mivel testvérek vagyunk, ezért nekem is teljesen ugyanez volt (nevet).

- És hogyan jöttek képbe a hangszerek? Miért pont a furulya és a dob?

Zsombor: - Ez valószínűleg valami spirituális továbbélés. Már jó pár éve furulyáztam, dudáltam, amikor családfakutatás során kiderült, hogy apai nagyszüleim az 1700-as évekig juhászok voltak. Kevés az a juhász, aki ne játszott volna valamilyen hangszeren. Szóval mi csak visszataláltunk az őseinkhez. Persze mikor tizenakárhány éves voltam, akkor totál égőnek tartottam, hogy édesanyámék Berecz Andrist hallgatnak otthon, de aztán három-négy év múlva ő volt az egyik első, akit meghívtunk a saját táncházunkba. Hiába, tizenévesen még sokat változik az ember.

Viktor: - A népzene lázadás is volt. Nem véletlen, hogy előtte egy ideig metált hallgattunk, mert az is lázadás volt. Egyszer például Nagy Ferónak öltöztem farsangon, de nem nagyon értékelték a tanárok. A népzene meg olyan volt, hogy az egész korosztályomból senki sem hallgatta. Nem a megtűrt, hanem inkább a tiltott kategóriába került az osztálytársaim előtt. Más útját választottuk a lázadásnak. Nem a Sex Pistols-on, hanem a népzenén keresztül lázadtunk.

Zsombor: - Konkrétan Viktort egyszer megkergették, mert széki szalmakalapban jött haza az utcán. „Te, rohadt kalapos!” – kiáltották. (nevetnek)

- Ez érdekes, mert az ember azt gondolná, hogy pont fordítva volt inkább. Mármint, aki olyan területen élt, ahol közelebbi kapcsolatban lehetett volna a népzenével ott pont, hogy elfogadottabb volt.

Zsombor: - Nálam a középiskolában totál égőnek számított, hogy néptáncoltam meg népzenéltem. Szóval ez a csajozás szempontjából a lehető legrosszabb választás volt.

Viktor: - Meg tudom erősíteni, pláne mikor ezek a furulyás zenék bejöttek. Az külön érdekes, hogy a furulyás zenék, tehát a pásztor hagyományok, amivel mi elkezdtünk az elején dolgozni, a gyimesi meg a moldvai, az még a népzenén belül is undergroundnak számított. Aki népzenét hallgatott az mindenki mezőségit meg kalotaszegit hallgatott. Még a táncegyüttesek körében is, ami eleve egy megszűrt közösség, még abban is így tekintettek ránk.

Zsombor: - Sőt a vonósok utálták ezt, “mit izélnek ezek a furulyások, mit hülyéskednek”. Ők modernebbnek tekintették a saját hangszerüket, mert ugye az átvette a 19. században a szórakoztatóiparban a furulyától a szerepet. Megtűrt kategória volt ez a furulyás zene. De nekünk épp ezért tetszett, mert a periférián, a nyolcas pályán szépen csináltuk a magunk dolgát mindig.

- Hogy jött az egri táncház? Az mindig is úgy volt, hogy akartok csinálni egy táncházat?

Zsombor: - Igen, így gondoltuk persze. A logikus következő lépés egy népi zenekarnak az elindulás után, hogy legyen táncháza. Ezt mi nagyon gyorsan megléptük, a megalakulás után három évvel, 1998 körül már hetente tartottunk saját táncházat.

Viktor: - Ott tanultunk meg zenélni. Ha párhuzamot lehet vonni, akkor olyan volt ez, mint a Beatlesnek Hamburg. Három-négy-öt órát kellett egyfolytában, nyolctól egyig zenélni folyamatosan. Egy táncházazás felér tíz zenekari próbával. A táncházak alatt annyira összeszokott az egész zenekar, hogy egymás lélegzetét is ismertük. Tudtuk ki mit hogyan csinál. Amikor a másik, már Kerekes Band néven szereplő formációra átálltunk (eredetileg Kerekes Együttes néven adtak ki autentikus lemezeket – a szerk.), már mögöttünk volt ez a tíz év táncházazás, úgyhogy tökéletesen éreztük egymást.

Zsombor: - Rögtön meg kell említeni, hogy amikor elkezdtünk táncházat tartani bekerült hozzánk Nábor Csabi, az első harmóniahangszeres a zenekarban (Námor Csaba, kobozos - a szerk.). Viszont az ő megközelítése totál a rockzenéből jött. Elfogadta ezt a népi dolgot, de ő olyan néptáncegyüttesbe járt kötelezően, ahol baromira megutálta ezt az egészet. Tisztelte, de ő mint rockzenész került be hozzánk már akkor is. Ez az attitűd sokáig furcsa volt nekünk, hogy így is lehet játszani népzenét, hogy nincs mögötte az a gyűjtőmunka, az az óriási nagy tisztelet, meg hogy járjunk kalapban. Nem, ő azt mondta, hogy ez a zene nekem frankó, ez bejön, de a zene a lényeg.

(Ezen a ponton egy rajongó hölgy odajön az asztalhoz és átnyújt egy kis ajándékot a fiúknak. Egy üveg viszkit.)

- Volt ilyen már? Ez mióta van, hogy ajándékot adnak a rajongók?

Zsombor: - Szokott lenni, általában alkohollal fejezik ki magukat.

Viktor: - Volt már olyan, aki megjelent egy baromi nagy betyártetoválással a vállán...

Zsombor: - ...a mi logónkkal!

Viktor: - Van, aki faragott nekünk, volt, aki a motorsisakjára fújatta fel a logót. Volt pár ilyen.

Zsombor: - Valaki festett már a mi zenénkre. Megkérdezte, hogy használhatja-e a zenénket inspirációnak, mert megfestené a Csángó Boogie-t.

- Visszatérve arra, hogy említettétek, milyen ciki volt a népzene mikor ti felnőttetek. Én is úgy emlékszem, hogy mikor én tini voltam, úgy tizenöt éve, akkor ha nem is cikinek számított, de porosnak és ódivatúnak tartotta a korosztályom a népzenét. Viszont manapság úgy veszem észre, mintha a fiatalok valamivel nyitottabban állnának hozzá, mert gyakrabban találkoznak vele, nagyon sok fúziós dolgot hallanak. Nem tudom ti is így látjátok-e.

Zsombor: - Igen, abszolút.

- És szerintetek van ebben nektek is szerepetek?

Zsombor: - Én úgy érzem, hogy abszolút van szerepünk ebben.

Viktor: - Ha csak azt nézzük, hogy a mi városunk, Eger ma világzenei fellegvár, mert egy kis hatvanezres város és rajtunk kívül alakult még három formáció, ami világzenét játszik. Egy ilyen kis városban. Biztos, hogy van ennek hatása.

Zsombor: - Kellően hamar elkezdtük ezt ahhoz, hogy olyan követőink ne legyenek, akik ugyanezzel a hangszerfelállással dolgoznak. Úgymond levédettük ezt a műfajt anélkül, hogy levédettük volna, mert a Csángó Boogie című számunk már 2002-ben megszületett. Aki ilyen zenével akar elkezdeni foglalkozni, az tudja, hogy ez a hangzás a Kerekes Band.

- Beszéljünk egy kicsit a 2006-os Pimasz lemezről. Hogyan jött a váltás, hogyan érett meg az ethnofunkos hangzásotok annyi év táncházazás után?

Zsombor: - Erre nagyon büszke vagyok, mert a Pimaszra négy kemény évet készült a zenekar. A próbateremben és a színpadon is. A Pimasz egy olyan lemez, aminek minden számát kipróbáltuk előtte színpadon. Például a Csángó Boogie-t már három éve folyamatosan játszottuk, és nem a stúdióban raktuk össze, hanem az a zene már élt, a közönség már bulizott rá. Azért szeretem ezt az albumot, mert mutatja, hogy ez nem egy váltás volt, hanem egy folyamat része.

Viktor: - Sokan kérdezik, hogy mi tartott ilyen sokáig. Hát az, hogy ezekre a népi hangszerekre nincs kitalálva semmi. Mindent Zsomborék kísérleteztek ki, hogy hogyan lehet úgy erősíteni, hogy ne gerjedjen össze. Hogyan lehet egy pedált vagy effekteket rárakni a furulyára, kobozra vagy a brácsára. Ez évek munkája volt. Nyilván nem volt mögöttünk senki, aki odarakta volna, hogy fiúk, itt van ez az effektpark, ebből lehet válogatni. Folyamatos, több éves kísérletezgetés eredménye.

Zsombor: - Gitáreffektetkből, énekeffektekből próbálkozunk ezeket a dolgokat kicsalni, mert erre a hangszerre nem gyártanak. A kísérletezés a legszebb, én továbbra is ezt élvezem. Félévente veszek egy-egy effektet (nevet).

- Többször elmondtátok, hogy ez a hangzás a sajátotok, de volt esetleg valaki, aki inspirációként szolgált ennek magalkotásában?

Zsombor: - Inkább hitet és energiát adott egy csomó zene. Ilyen volt például Lajkó Félix. Amikor hallottam, hogy mennyire jó instrumentálisan egy zene, és nem hiányzik belőle az ének, az erőt adott arra, hogy igen, meg lehet csinálni ének nélkül is. De egyértelműen Hendrix volt az, akit a legtöbbet hallgattam az életemben. Engem az ő zenéje inspirált legjobban, de tíz évet vártam rá, hogy eljátsszuk az első Hendrix-feldolgozást. Sokáig kivártam, de volt egy pillanat, amikor azt mondtam a zenekarnak, hogy most meg kell próbálnunk egy Hendrix-számot is.

Viktor: - A másik dolog, amiben meg nekem volt szerepem talán, hogy amikor az elején a Zsombornak volt egy olyan rövid időszaka, amikor a jazz irányába akarta elvinni a hangzást, akkor én meg nagyon ódzkodtam ettől, nem nagyon szerettem volna ezt. És ha valójában megnézed a világzenei szcénát, nagyon jellemező hogy főleg jazzzenészekkel játszanak együtt, főleg jazzisták és egyfajta leültetős, felhígult hangulata van. Talán ez volt, ami egy új irány volt, hogy odabaszósabb, táncolósabb dolgot csináljunk.

Zsombor: - Viktortól ez egy nagyon jó döntés volt. Sőt ő még egy kicsit az elektronikus zene irányába is próbálta tolni a zenét, de talán nem érződik annyira rajta, mert népi hangszereken adjuk elő.

- Szerintem érződik azért, főleg a második, Fel a kalappal lemezen, amin vannak drum'n'bass-be hajló dolgok.

Viktor: - Igen, hát én azt is gondoltam, hogy inkább vigyük el egy groove-osabb irányba. Nem akartam, hogy az legyen, hogy eljazzelgetünk, meg nagyon meg akarjuk mutatni a hangszereknek a spektrumát. A Pimasz lemezzel talán még jazz-rockossabb volt a hangzás, de aztán sokkal letisztultabb lett, amit utána számon is kértek rajtunk, hogy miért nem inkább egy ilyen körülmagyarázós műfajt csinálunk.

- Ezt jó, hogy mondod, mert igazából arra céloztam az inspirációkkal, hogy esetleg a világzenei vonalból volt-e olyan zenekar, ami hatott rátok. A híres Songlines-os ajánlóban például az Afro Celt Sound Systemet említik veletek kapcsolatban.

Zsombor: - Nem, azt nem ismerjük. (nevetnek)

A KEREKES BAND LEGUTÓBB A NU-DISZKÓS TODD TERJÉT DOLGOZTA FEL!

- És hogyan viszonyultok ehhez az egész világzenei szcénához? Többször elmondtátok már, hogy nem igazán szeretitek ezt a megnevezést.

Viktor: - Figyelj, én csak azt tudom mondani, amit Stewart Copeland mondott, hogy ha új zenét akarsz csinálni, akkor ne a Police-t hallgasd, mert abból már ezren merítettek. Akkor menj el a tuvai énekesekhez és azt hallgasd. Ugyanez van a világzenével is, ha egy világzenész egy világzenésztől merít, akkor lehet, hogy születik egy harmadik világzene, ami amúgy lehet, hogy üres. Most nem arról van szó, hogy én utálom a világzenét, mert vannak nagy alakjai, csak most a WOMEX-en is megnéztem jó pár előadót és önismétlőnek éreztem mindet. Semmi izgalmasat nem láttam.

Zsombor: - Nekem az inkább a problémám a világzenével, hogy népzenét is megpróbálnak világzene bélyeg alatt eladni. Mi pont emiatt mondtuk 2002-ben, hogy Kerekes együttes helyett Kerekes Band leszünk, és döntöttünk az ethno funk megnevezés mellett, ami a világzenének persze lehetne egy műfaja, de ezzel jeleztük, hogy ez nem népzene. Most pedig azt láttam a WOMEX-en, hogy a világzenében simán lehetnek autentikus népzenék.

Viktor: - Mi szerettük volna azt elkerülni, hogy valaki azért jöjjön el, mert ez magyar népzenei koncert, mert akkor őt becsaptuk volna.

- Egyébként a 2006-os Songlines megjelenést mennyire éreztétek meg? Kinyílt a világ rögtön?

Zsombor: - Nagyon. Magyarország rettentő módon harapott a hírre, mert a Muzsikás után sok évvel ez volt az első Top of the World-album (a befolyásos magazin a hónap legjobb lemezei közé választotta a Kerekes Band albumát - a szerk.), aztán később megszaporodott ez, kapott Lajkó Félix és a Söndörgő is, de akkor ez nagyon nagyot ütött. Nemcsak itthon, külföldön is. A 2008-as évünk az fantasztikus volt külföldi utak szempontjából. Legalább húsz koncertet adtunk Írországban, de eljutottunk Jamaicába is így egy jazzfesztiválra, ahol sokan kérdezték, hogy mit keresünk ott, de mégis iszonyat jó bulit csináltunk.

- Amikor egyre rockosabb lett a zene, az közös nevező volt, egységes döntés vagy valaki nagyon ki akarta élni a rocker énjét a színpadon?

Viktor: - Én biztos. Tudom, hogy akkoriban volt egy nagyon kemény AC/DC-korszakom. Az AC/DC körülbelül ugyanaz, mint a moldvai és gyimesi népzene. Egy nagyon letisztult, karakán, pumpálós zene, mindenféle sallang nélkül, és nekem nagyon tetszik ez a szimpla dinamika és erő. Szerintem ez a fajta energia jellemzi legjobban a Kerekest is.

Zsombor: - Igen, Viktor letisztította kicsit a sallangokat a dobkezelésével. Ha szétnézek a zenei színtéren, nem azért, mert a testvérem, de iszonyatosan keményen dobol és zenész kollégáktól halljuk, hogy milyen öröm és jó a Viktornak a kemény ritmusára játszani. Viszont nincsenek már azok a nagy improvizatív menetek, amiket továbbra is szeretek, meg a koncerten továbbra is elhangzanak, hanem kicsit szikárabb lett a zene. Én ezt nem bántam, mert a hendrixes irányba ez belefér.

Viktor: - Maguknak a hangszereknek is megvannak a korlátaik. A koboznak van egy elég behatárolt hangzása, megvannak a klasszikus menetei, nem lehet rajta lejátszani a csillagokat az égről. Van rajta egy ekkora játszófelület (mutatja), ami a gitárhoz képest azért elég nagy különbség. Nem tudom, mi a jó irány, meg mindig változik a zenénk. Ez a közönségnek bejött, és nekünk is.

Zsombor: - Szerintem minden zenekarnak van egy olyan korszaka, amikor elcsábítja a rockzene. Nekünk ez a 2011-es What The Folk?! album környékén jött, de nem koncepció volt. Igazából ennek a tizenkét számnak a lenyomata, amin nagyobb arányban volt jelen rockos elem. Plusz eldöntöttem, hogy igenis énekelni akarok, még akkor is, ha ehhez sokkal nagyobb képzettség kell. És nagyon jól esett ez a szélesterpeszes rock and roll, meg a közönség is jól fogadta.

Viktor: - Az, hogy néha három akkorddal dolgozunk, nem azért van, mert nem tudnánk hetvennel. Ez teljesen tudatos választás. Az energiamegmaradás elve alapján dolgozunk. Ami energiát von el a zenéből, az kuka. Elég impulzív hozzáállás, de működik.

Zsombor: - Ha az a három akkord olyan, akkor az sokkal jobb, mint ha van egy óriási nagy menet. Mi ezen a gyerekbetegségen, hogy nagyon megmutatni, mindent eljátszani, meg belerakni hülyeségeket, ezen a táncházban túlestünk. Hál istennek a lemezeken már úgy érzem nem követtünk el hülyeségeket, és a mai napig az összes számot vállalom, mert letisztultnak érzem.

- Pont mostanában viszont azt olvastam, hogy a készülő új lemezen visszakacsintotok a népzene felé.

Zsombor: - Hát majd meglátjuk, hogy ebből mi lesz, hogy sikerül-e.

Viktor: - Akárhogy is lesz, ami a legfontosabb, és ez nagyon nehéz az, hogy a próbateremben is fenntartsuk azt az energiaszintet, hogy számokat tudjunk írni. Nekünk az összes példaképünk izzadós zenész. Paco de Lucia is gyönyörűen játszik, de nem lehet összehasonlítani James Brownnal, akiről patakzik az izzadság és pumpál az egész zene. Az egyik képzett a másik meg energiabomba.

Zsombor: - És ezzel szerintem a kisebbséghez tartozunk a világzenében, hogy ilyenek a példaképeink. Most a WOMEX showcase-en is, abban a fél órában azt éreztem, hogy dömperként ledózeroltuk őket, aztán megforgattuk, kiástuk és újra ledózeroltuk őket. Ehhez képest a többiek valami nagyon szépet, valami nagyon nagy üzenetet akartak átadni, amire szintén szükség van, de mi ezt tudjuk, ezt szeretjük. (A Kerekes Band a nulladik napnak számító magyar showcase napon játszott a WOMEX keretein belül. A Fonóban rendezett eseményen még további kilenc magyar zenekar lépett fel - a szerk.)

- Visszatérve a lemezekhez, amellett hogy te is énekelsz, rendre vannak közreműködő énekesek is. Volt ugye Még5lövés, Fábián Juli vagy legutóbb pedig Nové Soma. Hogy alakul ez, ti választjátok ki azt, aki szerintetek passzolna a zenéhez, vagy az alapján kértek fel valakit, hogy nagyon bírjátok, amit csinál?

Zsombor: - Emberileg is be kell jönnie annak a közreműködőnek nyilván. Nem marketing szempontjából keressük az embereket, hanem az alapján, ki passzol az adott számhoz. A Fábián Juli hangjáért könyörgött a Wating for the Sunshine.

Viktor: - A Mr. Hungary című számnál ugye Zsombor írta a szöveget, csak Még5-tel mondattuk fel, mert úgy éreztük, hogy vele hitelesebb lenne a dal.

Zsombor: - Ha úgy vesszük neki írtam a számot. Mondtam neki, hogy van egy ilyen ötlet, és szeretnénk, ha ebben közreműködne, de jelezte, hogy másnak nem szokott szöveget írni, csak a Belgának, legyek szíves írjam meg én, és akkor ő szívesen felmondja. Én letettem a telefont, leültem a géphez, tíz perc alatt megírtam a szöveget. Felhívtam Viktort, felmondtam neki a szöveget. Ő a One more drink Lacikám résznél kicsit csendben maradt. “Biztos? One more drink Lacikám?” Mondom, “biztos higyjél nekem, ez szuper lesz”. Körülbelül így született az egész szám.

Viktor: - A Somás szám pedig abszolút közös szerzemény, Zsombor és Soma közösen írták. Nagyon jó egyveleg, sajnálom is, hogy nem lett belőle nagyobb durranás. Nagyon minőségi dolognak tartom. Jól megértettük egymást Somával is. Meg én mindig a fiatalok felől akarok egy kicsit energiákat kapni. Mondjuk Waszlavikkal is csináltunk közös dalt, de azt inkább a tisztelet miatt, viszont Somékban látok energiát, ami új a magyar ég alatt.

A ZENEKAR LEGUTÓBB EGY REMEK KONCERTLEMEZT ADOTT KI, NÁLUNK VOLT A PREMIERJE.

- Az elmúlt tíz évben, amikor már ethno funkot játszottatok, mennyire voltatok aktívan jelen az autentikus népzenei életben, táncházakban? Vagy erre már egyáltalán nem volt időtök, energiátok?

Zsombor: - Nem. 2007 körül teljesen leálltunk a táncházazással. Ekkor kezdtek megismerni minket a Band felállással, ezért úgy döntöttünk, hogy a táncházzal szakítunk, hogy ne keveredjen össze a kettő. Nem akartunk senkit összezavarni, hogy akkor ez most koncert vagy táncház, saját számok vagy hagyományőrzés. De a csábítás dolgozott bennünk, ezért idén újra tartottunk két táncházat, persze már a Kerekes Band felállásban.

Viktor: - Én erőltettem, hogy pihentessük a táncházat. Utólag hülyeségnek tűnhet, de hiányozni nem hiányzott. Aztán idén, amikor elmentem egy moldvai táncházba, odajött hozzám néhány rajongó, és megjegyezte, hogy „fiúk, mi a ti zenétek alapján kezdtünk el népzenét hallgatni.” Akkor gondoltam bele, hogy basszus, ha már mi indítottunk el néhány embert a népzene felé, akkor mutassuk meg, hogy mi hogyan játszanánk most. A másik pofon meg az volt, amikor kiderült, hogy sok rajongó nem is tudja, hogy mi valamikor eredeti népzenét játszottunk. Ők már csak azt ismerik, hogy One more drink, Lacikám meg satöbbi. Gegnek jó, de azért emögött sokkal több háttérmunka van.

- Akkor nem volt bennetek tanító szándék?

Zsombor: - Ezt a véletlenre bíztuk. Van a Nagyon betyár című számunk, ami a Vidróczki-ballada átirata. Az énekkönyvben is az egyik legismertebb dallam. A keresztapám, aki velünk együtt Palócföldről származik, egyszer megjegyezte, hogy miért nem játszunk már valami rendes népzenét is? Aztán megmutattuk neki, hogy ez valójában eredeti dallamra épül. Meghallgatta, és tényleg. Nem volt benne tanító célzat, de ha az ember veszi a fáradságot és utánakutat, akkor nyilván meg fogja találni a forrást. Nekünk ez lenne a legnagyobb öröm. A stúdióban rengeteg  energiát fektetek egy-egy dologba. Viktor fogja a fejét, hogy ezt úgyse fogja senki hallani. De én azt gondolom, hogy ha valaki nem háttérzeneként hallgatja, akkor fog találni egy második, harmadik, negyedik réteget is. Szerintem ez a legfontosabb egy zenében, hogy mindig tudjon valami újat adni. Olyan legyen, mint a Gyalog-galopp, hogy amikor nyolcvanadjára nézem, akkor veszem észre, hogy a háttérben egy csörgősipka van valakinek a fején, és mennyire jól rázza.

 a zenekar húszéves jubileumi koncertje november 28-án lesz az A38-on, Facebook-eseményoldal

interjú: Csada Gergely
nyitófotó: Busák Attila
színes zenekari: Molnár Béla
öltönyös: Aknay Csaba

a Lazy klipje: 

az idén megjelent Argo 2. filmzene, ami fizikai formátumban egy floppy-ba csomagolva jelent meg: 

és a legutóbbi stúdiólemez, a 2013-as Folklore Man: