Vad név, szelíd zajongás – a Viet Cong az A38-on

2015.08.29. 18:35, rerecorder

img_7275.jpg

A 2015-ös év egyik legtöbbet dicsért gitárlemezét jegyző Viet Cong Budapesten bizonyíthatott, hogy nincs igazuk a huhogóknak, a rock él és mozog. Ha ez százszázalékosan nem is sikerült, azért adtak egy tisztességes koncertet. Kár, hogy kiszámíthatóbbak voltak, mint a japán vasút.

img_7225.jpgHa zenész lennék, biztosan rohadtul bosszantana, ha olyanokat kellene olvasnom a zenekaromról, hogy: „kiköpött Fall, annyi különbséggel, hogy leigazolták a National énekesét.” Vagy: „simán egy ligában lehetnének a This Heattel (Bunker Buster), de sajnos tudnak szarabbak lenni még az Interpolnál is.” A posztpunk örökséget nyíltan vállaló Viet Congnál kifejezetten nehéz elkerülni ezt az „olyan, mint…”-ező maszatolást. Pedig velük szemben pont illene 2015-ben, amikor a gitárzenekarok 99 százaléka a múlt lábszagú újraböfögésénél nem képes sokkal többre.

A Viet Cong nem rúgna labdába egy Wire, egy Sonic Youth vagy egy Fugazi mellett. (A linkek mögött 10/10-es élő fellépéseket lehet nézni és hallgatni.) De ilyen sanyarú időkben a mocsári középszerből (A Kings Of Leon vagy a War On Drugs még létezik? Elég baj!) magabiztosan kiemelkedő együtteseknek én úgy örülök, mint ponty a szaros kukoricának.*

*(Ezt a koncert után hallottam egy miskolci barátomtól, csak remélni tudom, hogy létező borsodi szólás-mondás. Az O. Nagy Gábor nem jegyzi.)

Már a Viet Cong elődzenekara, a Women is kilógott az ’00-s évek végére kifulladó indie-hullámból és az egyre bazáribb kanadai színtérről szintúgy. Mondjuk az a zenekar se volt egy világrengető találmány: Beatles-számokat írtak szögletes gitárokkal, és szinte hallom, ahogy próbán valaki figyelmeztette a többieket: „na, akkor most itt kicsit legyen elszállós.” Azért csak kinyomtak két teljesen OK lemezt: az elsőről ez a legjobb szám, a másodikról meg ez itt lent.


Aztán a zenei bulvár arról írt, hogy feszült a hangulat a zenészek között, még koncert közben is összebunyóztak egyszer a színpadon. A kaput viszont az tette be végleg a Womennek, hogy 2012 februárjában Chris Reimer gitáros meghalt álmában, 26 évesen vitte el a szíve.

img_7231.jpgMindenesetre még 2012-ben két ex-Women-tag, plusz Chad VanGaalen élőben kisegítő gitárosa, és még egy arc, akit egy Black Sabbath cover-zenakarból szedtek össze, megalapította a Viet Congot. A név eleve fasza, ki ne szimpatizálna a Rayden-kalapos, bokrokból előpattanó gépfegyveres gerillákkal? A vietnámi háborús névválasztás már másnak is bejött.

A januárban megjelent első nagylemezüket nem győzte körberajongani a zenei sajtó, úgyhogy örömteli fejlemény volt, hogy Budapestet is célba vették turnéjukkal, és hozták is élőben az elvárhatót. A rockot nem ők fogják megmenteni, de nem is ők verik az utolsó szöget a koporsójába - azt majd az Iceage fogja, ha ebben az ütemben lesznek egyre szarabbak.

A Viet Congban az rögtön kurva jó, hogy egyáltalán nem veszik magukat komolyan a színpadon - ettől a fellengzős, balfasz dalszövegek miatt elöljáróban azért lehetett tartani. (Vagy a lenti művészkedős videó miatt, ami a slágerhez készült.) A szőrös, a nagyon szőrös, a magának való és a szálkás, hülyehajú: átlagosabb észak-amerikai külvárosi zenekart rajzolni sem lehetne.

A lemezről ismert sűrű, zajos, sötét, tipikusan brit búsongás élőben sokkal szellősebben szólt. A szintén klipet kapó, szintis olyan lazára vették, hogy ha egy milliméterrel jobban elbénázzák, akkor a Sziget nagyszínpadának délutáni idősávjában is minden további nélkül eljátszhatták volna. Legalább bebizonyították a botfülűeknek is, hogy elsősorban dalokat írnak, hiába a manchesteri gépzsíros álca.

Konszolidált, tisztességes iparos munka volt ez a koncert, egy kis spontaneitás simán jót tenne a Viet Congnak, ha már ilyen vad nevet választottak maguknak, meg ilyen disszonánsan, fémesen szeretik pengetni a gitárt. Mert az az alibi zajongás a végén, maximum arra volt jó, hogy kitöltse az időt, amíg nem írnak elég számot.

Ha majd írnak még egyszer annyi jó számot, mint amennyi most van nekik, és olyan kegyetlenül szólalnak meg színpadon, mint stúdióban, akkor tényleg szívből lehet majd ajánlani a zenekart élőben is. Egyelőre amit tudnak, az egy biztató ígéret.

Kálmán Attila
fotók: Lékó Tamás

további koncertfotók: 


részlet a tegnap esti koncertből: 

Címkék: koncert a38 viet cong
https://recorder.blog.hu/2015/08/29/vad_nev_szelid_zajongas_a_viet_cong_az_a38-on
Vad név, szelíd zajongás – a Viet Cong az A38-on
süti beállítások módosítása