Holly Herndon 2009-től foglalkozik komolyan zenével és egyre komolyabb lemezei közül az idei, amúgy negyedik Platform a kísérleti elektronika műfajában kiemelkedő alkotás - elmondjuk miért.
Kiadó: 4AD / Bertus
Megjelenés: 2015. május 19.
Stílus: kísérleti elektronika
Kulcsdal: Interference
Mi lesz abból, ha egy elektronikus zenéből doktoráló, korábban Berlinben élő techno- és noise-rajongót sokkol, hogy az amerikai titkosszolgálatok hozzáférhetnek a laptopján tárolt intim emlékeihez? Rossz esetben elhibázott kísérlet, de Holly Herndon második, Platform című nagylemeze majdnem minden tekintetben tarol. Mindenki elől titkolt levelezések obskúrus honlapokon. Meztelen selfie-k. Pucérkodó barátnők képei. Lementett Skype-beszélgetések azóta halott ismerősökkel. Böngészési előzmények. Nehéz nem látni, hogy a laptopjaink minden gondosan őrzött szegmensükkel legintimebb tárgyaink. A „jelen hangját” fanatikusan kereső Holly Herndon értelemszerűen a laptopjával zenél, amikor az anakronizmus halvány gyanúját is igyekszik elkerülni. A Stanfordon elektronikus zenéből doktoráló Herndon önmaga meghosszabbításaként, egyfajta digitális protézisként tekint a laptopjára: már első lemezén is azzal kísérletezett, hogy értelmetlenné tegye az emberi és gépi elemek szétválasztását számaiban.
S
aját hangját programokkal szétszabdalja, majd kaleidoszkopikusan újrarendezi addig, ameddig szinte már csak ritmikai funkciója marad a vokálnak. Speciális mikrofonokkal rögzíti a hardware szuszogását, a kattintásokat, a párhuzamosan megnyitott böngészőablakok váratlan neszeit. Mindezeket egyenértékű információként kezelve a szürrealizmus és a kubizmus zenei megfelelőjét építi: multiperspektivikus, asszociatív mellérendelések rendezetten kaotikus hálóját, ami rengeteg értelmezési utat vagy belépési pontot hagy szabadon. Már csak ezért is telitalálat cím a Platform. Felteszem, egy akadémikus techfilozófiával terhelt lemezt a többség látatlanban maximum érdekes kordokumentumnak ismerne el, de a Platform poplemezként is célt ér. Ebben közrejátszik, hogy Herndon öt évet élt Berlinben, ahol állítása szerint annyit klubozott, hogy alig látta a napfényt, az „okos techno” keményen rá is nyomja a bélyegét a lemezre.
Herndon gyakran hozza fel, hogy mennyire debill a laptopot „természetellenesnek” nevezni egy hegedűvel összehasonlítva, amikor szerinte az is elképesztően abszurd, hogy valaki kicsavart pózban egy darab fára feszített húrokat nyúz egy vonóval. A hangszerként kezelt laptopjával ezért énekes-dalszerzőnek is beillik, főleg ha azt vesszük, hogy a legintimebb magánügyeit tároló eszközt szólaltatja meg. A Platformon Herndon számtalan témába belekap: kormányzati megfigyelés (Home), narcisztikus önreklámozás a közösségi oldalakon (Locker Leak), magány az örök netes összekapcsoltságban (Lonely At The Top). Ezért az album fókuszálatlan, és zeneileg is egyenetlen, a közepén például laposabbak a vokális kísérletek. Emiatt viszont számtalan irányban továbbgondolható, elvarratlan végű anyag, ami csak egy keretrendszert ad. Benedict Singleton designer/filozófus pont így definiálja a platformokat.
9/10
Kálmán Attila
a lemez:
és az Interference videója:
a Chorus klipje:
a Morning Sun:
és a Home:
