A$AP Rocky - AT.LONG.LAST.A$AP (lemezkritika)

2015.07.05. 15:15, rerecorder

asap-rocky-complex-april-may-2015-03-960x640.jpg

A váratlanul és gyorsan megjelenő hiphopprojektek évéhez képest is a semmiből érkezett a New York-i rapper, A$AP Rocky új lemeze. Az albumbejelentés utáni interjúkban arról beszélt, hogy az elmúlt időszakban rákapott a pszichedelikus rockra, a glamrockra és a triphopra. Stoogest, T-Rexet, Portisheadet hallgat és ezeket a hatásokat hallani lehet majd az albumon is. Tehát minden esély megvolt rá, hogy egy óriási katyvasz lesz az egészből.

atlonglastasapcover.jpgKiadó: RCA / Sony

Megjelenés: 2015. május 26.

Stílus: cloud rap / hiphop

Kulcsdal: Everyday (feat. Rod Stewart, Miguel, Mark Ronson)

A$AP Rocky 2011 végén bukkant fel a semmiből. Két YouTube-os sikernek (Peso, Purple Swag) köszönhetően figyelt fel rá a Sony és elképesztő összegű lemezszerződést kötött vele. De mielőtt az első lemeze elkészült volna, a 2011-es termését összegyűjtötte egy mixtape-en (ez volt a LiveLoveA$AP). Kanye Westnek és az internetnek köszönhetően a 2010-es évek elejére a hiphop szigorú határai, alműfajainak vaskalapos elválasztásai már alig léteztek. Így aztán annyira nem is meglepő, hogy New York-i fiatal létére Rocky is valami újjal próbálkozott. Azonban sok társához képest a különbség az, hogy az ő mixturája egészen különleges volt: egyszerre voltak benne a szétszabdalt-csavart ütemek és a déli hiphop egyes irányzatainak sötét atmoszférája. Mindez egy keleti-parti fiataltól. A mixtape alapján Rocky klasszikusan olyan rappernek tűnt, akit nem a szövegeiért szeret a közönség, hanem, mert tökéletes producerek vannak körülötte. A legendák szerint ezt sem magának köszönhette. Csapatának egyfajta kurátoraként, hiphopkrónikásaként funkcionáló tagja, A$AP Yams alkotta meg a Rocky karaktert és gyűjtötte össze a legfrissebb producereket a megkreált imázs mellé. Yams mellett két producernek köszönheti a sikert a mixtape: a cloud rap zenei oldalát megteremtő Clams Casinonak és a memphis rap újraélesztéséért felelős SpaceGhostPurrpnek.

long-live-asap.jpgA pozitív értelemben kifacsart zenének és a számok atmoszférájának köszönhetően Rocky nagyon szép kritikákat kapott az indie sajtótól. Hipszterkedvenc lett. Hamar be is jelentette a debütlemez gyors érkezését, amire aztán 2013 januárjáig kellett várni (ez lett a Long.Live. A$AP). Rocky a nagykiadóval a háta mögött még több lehetőséget kapott. Bár 2012-ben SpaceGhostPurrppel nagyon csúnyán szakítottak – ezzel az egyik fontos producerét elveszítette –, azért próbált egyszerre hű maradni ahhoz a hangzáshoz, aminek köszönhetően a térképre került, és közben tudta jól azt is, hogy nyitnia kell a mainstream felé. Ennek eredménye ez a vegyes, kétarcú, de nagyon élvezetes lemez. A korábbi producerek közül megmaradt Clams Casino (LVL) és a Clammyhez hasonló zenét készítő, feltörekvő underground-kedvenc Friendzone (Fashion Killa). Rocky pedig új flow-val (Suddenly) és egy nagyszerű, hat rappert is felvonultató dallal is próbálkozott (1 Train), de készült közös trekk Drake-kel (Fuckin’ Problems), és Skrillex-szel (!) is (Wild for the Night). A kísérlet működött, a mainstream még jobban keblére ölelte Rockyt és a sajtó is csak egy hangyányival tartotta gyengébbnek az első lemezt, mint az azt megelőző mixtapet.

A nagyszínpadok-headliner pozíciók mellett belekóstolt a divatba is, Lana Del Rey-klipben szerepelt, legutóbb pedig Cannes-ban fordult meg a Dope című film mellékszerepének köszönhetően. 2014-ben egyetlen dalt dobott ki, a nagyszerű, UGK-tributeként szolgáló Multiplyt.


NA MEG EGY GESAFFELSTEINNEL KÖZÖS FILMBBETÉTDALT.

2015 januárjában aztán váratlanul meghalt A$AP Yams. A sajtóban megjelent cikkek, portrék mind kiemelték, azt, amit eddig csak kevesen, csupán a csapathoz közel álló kevesek éreztek, hogy tulajdonképpen Yams volt az A$AP Mob agya, ő alakította ki Rocky és Ferg imázsát, élő hiphop lexikonként pontosan tudta, hogy hogyan tud egyszerre közönséget és kritikai elismertséget szerezni az irányítása alatt lévő előadóknak. A sajnálatos események utáni gyászidőszak egészen tavaszig tartott, amikor is a semmiből érkezett a bejelentés: hamarosan kész lesz Rocky második lemeze. Az interjúk során rengeteg mindenről beszélt a rapper: Lykke Li-vel és FKA Twigs-zel dolgozott, illetve a bevezetőben is emlegetett új zenei hatásokat méltatta. Aztán kiderült, hogy a két női kollaborátor híréből semmi sem igaz, nem lesznek rajta az új A$AP-lemezen. Yams halálával pedig a produceri és A$AP-igazgatói feladatokat másnak kellett átvennie. Új agyat még nem találtak, de a lemez produceri feladataira nagy neveket igen: Danger Mouset és Mark Ronsont. Két fontos, de Rocky stílusához képest konzervatív producerről van szó, tehát Yams halálával sok jel mutatott afelé, hogy a lemez egy ide-oda csapkodó valami lesz. Úgy tűnt, hogy Drake idei mixtape-je, Kendrick Lamar történelmi lemeze és Kanye West bármelyik pillanatban megjelenő albuma mellett Rockynak is villantania kell valamit, hogy ne maradjon le a legnépszerűbbek mögött. (Ráadásként Rocky nyomában ott van Earl Sweatshirt, Tyler the Creator és Action Bronson is, ha csak az idei megjelenések listáját nézzük.)

asap-rocky_press.jpg

Rocky ismét egyszerre akart hű lenni magához (és az elmúlt két album hangzásának összefoglalását megalkotni) de új irányok felé is nyitni szeretett volna. A 60-as, 70-es évek fordulójának és a triphopnak a hatása valóban érezhető néhány szám esetén. A legfőbb probléma, hogy az újdonságok egyáltalán nem tűnnek organikus fejlődés eredményének, egyszerűen csak azt látni, hogy Rocky valami újat akart húzni, és ezért pont az első kezébe akadó hatásokhoz fordult. A hiphopra az elmúlt években egyre inkább jellemző a görcsös újat mutatása kényszere és még inkább elmosódtak a műfajon belüli és a hiphop valamint más stílusok közötti határok. Ez persze nagyon pozitív változás, hiszen az elmúlt öt évben az egyik legkreatívabb időszakát éli a műfaj. Ha csak azt nézzük, hogy Rocky előző lemeze (2013 januárja) óta vázlatosan mik történtek, egyértelmű hogy milyen nagy nyomás volt a rapperen: 2013 nyár és a Yeezus, a Death Grips továbbmenetelése, Lil B még excentrikusabb, Chief Keef számára egyáltalán nem léteznek határok, Young Thug valami egészen hihetetlen tarolásban van. Azonban ez a mindig újra való törekvés óhatatlanul azt eredményezi, hogy sokan hibázni fognak.

Rocky esetében azt érezni, hogy valóban magába szívta a hatásokat, újat akart csinálni, de nem akarta elengedni a múltat sem. Egyáltalán nem rossz az AT.LONG.LAST.A$AP, sőt kifejezetten élvezetes az egyébként hosszú, 67 perces album, de egy-két új megoldás még a sokadik hallgatás után is erőlködőnek, feleslegesnek tűnik. Nagy kérdés, hogy ez mennyiben köszönhető annak, hogy Yams a lemez készítése közben halt meg, így Danger Mousenak kellett megoldania a feladatait. A Yams-hez való ragaszkodás legékesebb jele a lemez két legjobb dala, a hagyományos Rocky-struktúrába illeszthető Lord Pretty Flacko Jodye 2 és a Lil Wayne segítségével tökéletes M’$.

asap-rocky.jpgA kollaborációk (amikből ismét sok van) sok esetben feleslegesek, ilyen például a Rocky stílusába illő, de erőtlen és unalmas Fine Whine (M.I.A.) vagy a Kanye West által felügyelt, és az elmúlt időszak egyik legrosszabb Yeezy verzéjével záruló Jukebox Joints. Mindkét esetben jók a számok (különösen a Jukebox Joints), de a vendégelőadók feltűnése csak bezavar a képbe. De legalább az UGK-tribute Wavybone egy évekkel ezelőtti Pimp C betéttel erősen megdobja a lemez zárását.

Az új hangzáskísérletek ugyan megtörik a lemez kohézióját és néha kicsit feleslegesnek is tűnnek, de még így is sokkal jobban sikerültek, mint az átlagos, kisujjból kirázott tipikus Rocky-dalok (a már emlegetett Fine Whine, vagy a lemez középen ülő közepes Pharsyde - Better Things páros). Jó példaként ott van a Rod Stewart-hangmintára épülő Everyday, az intróként funkcionáló Holy Ghost, a sodró, Mos Def-verzét is magába foglaló Back Home, illetve a furaságával együtt is megragadó L$D.

Az előző lemezre jellemző kétarcúság igaz az AT.LONG.LAST.A$AP-re is. A jó pár izgalmas dal mellett több olyan töltelékszám is akad, amelyben Rocky flowja egyszerűen fáradtnak, karizmájából sokat vesztettnek tűnik. És bár Clams Casino hatása érezhető a lemezen, kihagyott lehetőség, hogy a producer most először nem dolgozott Rockyval. A kohézió hiánya (és a felesleges közreműködések) miatt nem lett nagyszerű lemez az AT.LONG.LAST.A$AP, de Rocky tehetségét mutatja, hogy nála egy vegyes 67 perc is élvezetes tud maradni.

7/10

Szepesi Dániel


a lemez teljes egészében: 


az LSD klipje: 

https://recorder.blog.hu/2015/07/05/a_ap_rocky_at_long_last_a_ap_lemezkritika
A$AP Rocky - AT.LONG.LAST.A$AP (lemezkritika)
süti beállítások módosítása