Lemez Gyorstár – 2015. 24. hét: Laura Marling, Jlin, Speedy Ortiz, Alabama Shakes és G. FitzGerald

De most komolyan? Van valakinek itt ereje máshoz ebben a hőségben, minthogy zenét hallgasson? Tessék válogatni! E heti Lemez gyorstárunkban Laura Marling (nyitóképen) ötödször is erős lemeze, Jlin kegyetlen(ül jó) footworkje, fülbemászó indierock a Speedy Ortiztől, modern hangzások felé nyitó Alabama Shakes és ideális vízparti egynyári hűsítő pophouse George FitzGeraldtól. Na meg a Kőszívű Ember Fiai.

Laura Maring: Short Movie

Kiadó: Virgin / Universal

Megjelenés: 2015. március 23.

Stílus: folk, gitárpop

Kulcsdal: Gurdjieff’s Daughter

Minden egyes újabb Laura Marling-lemezzel egyre hihetetlenebb lesz, hogy milyen életművet építget az angol dalszerző-énekes. Marling új albumával eddig úgy áll a képlet, hogy nyolc év alatt öt, egységesen magas színvonalú, de egymástól üdítően eltérő hangulatú nagylemezt adott ki – az már csak bónusz, hogy mindezt mennyire fiatalon vitte véghez (most 25). A Short Movie a folkosabb, majd dúsabb hangszerelésű, majd egészen jazzfolkos kiadványok után egy részben rockosabb irányba kanyarodik és meg sem lepődünk, hogy ez is mennyire jól áll neki! Az amúgy eddigi legszínesebb – talán legfelszabadultabb, talán átmenti – lemeze is megerősíti: még jó darabig számíthatunk rá.

8.5/10

Dömötör Endre

Jlin: Dark Energy

Kiadó: Planet Mu

Megjelenés: 2015. március 23.

Stílus: footwork

Kulcsdal: Guantanamo

Ahogy DJ Rashad tavalyi halála a footwork egy korszakának lezárulásával volt egyenlő, úgy Jlin Planet Mu-nál megjelenő első nagylemeze új időszámítást indíthat. A Chicagótól 30 kilométerre felnövő fekete producerlány megtartotta a turbósított, szívrohamhouse alapelemeit, de összbenyomásban egészen újat rakott le az asztalra. A hangzás körülbelül nyomasztó hangminták, fémes dobok és plazmaágyú effektek tisztán, de kegyetlenül megszólaló keveréke. Dróntámadás aláfestő zenéjének tutira ideális.

8.5/10

Kálmán Attila

Speedy Ortiz: Foil Deer

Kiadó: Carpark

Megjelenés: 2015. április 20.

Stílus: indierock

Kulcsdal: Raising The Skate

Sadie Dupuis bostoni csapata végre zeneileg is felnőtt frontembere furcsa fordulatoktól hemzsegő, egyedi világú dalszövegei mellé, így aztán a Foil Deer dalaiban sokszor nem is tudjuk, merre kapjuk a fejünket, annyifelé kéne figyelni egyszerre. Gyakran percenként ugrálunk a neofolk, a poppunk és a 90-es éveket idéző indie között (néha még grunge is van), viszont a sokszori újrahallgatás rég volt ilyen kifizetődő, mint itt – bár ez még azt sem jelenti, hogy a számok legtöbbje ne ütne elsőre is. És ez még csak a második Speedy Ortiz-anyag, ha nem figyelnek, a végén még Amerika kedvenceivé válnak.

8/10

Mika László

Alabama Shakes: Sound & Color

Kiadó: ATO / Rough Trade / Bertus

Megjelenés: 2015. április 20.

Stílus: garázssoulpoprock

Kulcsdal: Sound & Color

Az Alabama Shakes bemutatkozó lemezén (Boys & Girls, 2012) nagy ívben tett a kúlságra és lazán, szerethetően adta be soult southern-, blues- és garázsrockkal keverő dalait. Második albumán meg mintha veszettül frontvonalbeli szeretne lenni. Ambivalens lemez, mert ugyan nem megbocsáthatatlan tévedés elektronikával beoltani a fenti zenei világot, ám itt – ezen az amúgy is erősen eklektikus anyagon – sokszor úgy tűnik, mintha a nem annyira erős dalokat kozmetikázták volna utólag, mintha eleve ezzel a koncepcióval futottak volna neki a lemezkészítésnek. De különben mindegy is, mert a szerzemények és a sound is hullámzó színvonalú – legközelebb a nagyon jó halmazt kellene kibővíteni és akkor a mostani, amerikai albumlistán No.1 pozícióban való nyitás még örömtelibb lesz.

7/10

Dömötör Endre

George FitzGerald: Fading Love

Kiadó: Double Six / Domino / Bertus

Megjelenés: 2015. április 27.

Stílus: house

Kulcsdal: Full Circle

George FitzGerald készülő albumáról már évekkel ezelőtt lehetett tudni – senki nem sejti, hogy miért csak most jelent meg. Ráadásul a Fading Love-nak kvázi nagy kiadója van, és a rajta hallható zenékben szándékosan ott van a félig popos attitűd, hátha berobban velük a szerző. Pont a váratlanság, a meglepetés ereje vész így el a negyven perc során, ám azt meg kell hagyni, hogy FitzGerald elég jól össze tudja rakni ezeket az éneklős house-témákat. Ugyan nem ezt vártuk debütlemezétől, de még így is jól el lehet vele lenni a háttérben.

7/10

Velkei Zoltán 

Kőszívű Ember Fiai: Kőszívű Ember Fiai EP

Kiadó: nincs

Megjelenés: 2015. április

Stílus: visszhang-stoner

Kulcsdal: Nem a nyers

A sok PC Music, FKA Twigz és depressziós Kendrick Lamar között néha jó valami olyasmihez visszatérni, ami nem reciklál, nem dőltbetűz, nem idézőjelez és nem korspecifikus, illetve pont de, de ezt nem tudatosan, hanem zsigerből csinálja, tehát úgy, hogy egy ötszámos ordibálás + zajörvény alapján elhiszed, hogy ami itt van, az nem feltétlenül művészeti szándék, hanem csak jókedv, stresszoldás és a felismerés, hogy ordibálni és zajongani jó. Nekem a Jókai-regényt szerintem még elkezdeni sem sikerült, de ha az eredeti is úgy szétfűrészeli a fülem, mint ez a hangoskönyv, aminek egyébként a címen kívül valószínűleg nem sok köze van a Baradlay-családhoz, lehet, hogy még ma beugrok a könyvtárba.

8/10 

Judák Bence