Amikor maguktól történnek a dolgok. Delov Jávor (Random Trip). Interjú.

(X) Jó kedélyű, harmincas pasi érkezik biciklivel, akinek göndör oroszlánsörénye a feje tetejére van csípve, egyrészt azért, mert már áprilisban megjött a nyár, másrészt meg azért, hogy a frizura helyett inkább a nagy stúdió-fülhallgatója takarja el a fülét. Beszélgetés Delov Jávorral, a Random Trip dobosával és szervezőjével múltról, jelenről, jövőről és arról, hogy a május 2-ai Óbuda Napja egyik fő attrakciójának számító Random Tripen hogyan fog kijönni egymással a Zagar és a SoulClap Budapest első látásra összeférhetetlen tagsága.

- Nemrég volt hatéves a Random Trip. Mesélj egy kicsit, hogyan értékelnéd az elmúlt éveket?

- Amikor még csak instrumentális verzióban létezett a dolog a Barabás Lőrinc-korszakban, már akkor is láttam, hogy egy improvizatív klubestnek van itthon létjogosultsága. Azt persze nem gondoltam volna, hogy ez ennyire ki tudja nőni magát. Mindig is hittem abban, hogy a vokális vendégek bevonása személyesebbé tenné az emberek számára a rögtönzést, ez pedig nekem sokszor hiányzott és úgy voltam vele, hogy sokkal jobb lenne, ha nem csak a hangszerek vinnék a stafétát, hanem az ének még rátenne az egészre valami olyasmit, amit a közönség képes könnyebben befogadni. Szerintem a miénk egy hihetetlen sikersztori, ezért minden egyes közreműködő előtt megemelem a kalapomat: nyitottságuk, bátorságuk, valamint az egymás iránti alázatuk miatt. És persze a közönség előtt is, az igazán nagy meglepetés ugyanis az, hogy kimondhatjuk, hazánkban ilyen sokan bírják a váratlan helyzeteket, sőt kimondottan keresik és élvezik azt a zenei szituációt, amikor nem tudják, mi fog velük történni.

- Május első szombatján az Óbuda Napja rendezvénysorozaton fogtok fellépni. Miben lesz különleges ez a koncert?

- Először is abban, hogy még sosem játszottunk Óbudán ilyen formában. Azt tudom, hogy ez egy igen kedvelt esemény, egy nap alatt megszámlálhatatlanul sok programmal. Az emberek szeretik magát a koncepciót is, és a mi helyszínünk, a Szentlélek tér főleg kivételesnek ígérkezik. Magam is nagyon szívesen járok arra, hiszen mindig varázslatos abba a miliőbe belecsöppenni, és az egyik kedvenc csárdám is itt található. Egyszerűen érthetetlen, hogy tíz méterre azoktól a régi idők Budapestjét megidéző 1-2 szintes házaktól hogy húzhattak fel olyan hatalmas panelépületeket anno. Már régóta szerettem volna ezen a fesztiválon játszani, már csak azért is, mert nagyon sok Random Tripen megfordult zenész vett már részt rajta, és mert biztosan érdekes lesz, ahogy a különböző világok találkoznak. Első ránézésre a két Zagar-tagnak, Zságer Balázsnak és Ligeti Gyurinak semmi köze nincs a SoulClap Budapest Zahár Fannijához, de mégis azt gondolom, hogy pont ettől lesz annyira izgalmas a dolog. Ligeti és Fábián Juli nagyon szeret együtt zenélni, és mindketten olyan közegben próbálhatják ki magukat, ami jócskán túllép a soulos, pop-jazzes világon és ami egy elszállósabb, rockosabb alapot fog kapni. Külön öröm, hogy az aznap fellépő Mary Popkids-ből Kamau Makumi, illetve a Hősökből Eckü is csatlakozni fognak hozzánk, és nagyon-nagyon boldog vagyok, mert így pont a rögtönözni leginkább szerető embereket tudjuk involválni az Óbuda Napja fellépői közül, akik kicsit más oldalukat mutatva tesznek össze valami igazán egyedit. Ecküről például érdemes tudni, hogy ő az ország egyik legjobb improvizatőre, freestyle-osa. Számomra ő, QKA MC és Busa Pista azok, akik nagyon izgalmas dolgokat tudnak az adott helyszínen kitalálni magyarul. Ez azért fontos, mert Eckü a legjobb példája annak, hogy hogyan lehet beépíteni egy-egy már létező dalszövegének ismertebb elemeit vagy részleteit valamelyik random dalunkba mashup- vagy bootleg-jelleggel úgy, hogy teljesen más harmónia vagy tempó kapcsolódjon hozzájuk. Lehet tehát hozott anyagból is építkezni, de a Randomnak pont az a lényege, hogy ott helyben szülessen valami. Nem akarunk ismert számokat játszani, nem akarjuk egymás számait játszani, idézni persze lehet, mert egy adott szöveg más kontextusban fialhat magából kivételes dolgokat. De az, hogy konkrétan eljátsszunk egy dalt, az nagyon nagy zsákutca, kábé olyan, mintha mondjuk blues-t játszanánk. Ezeket mindenki ismeri, és én azt szoktam mondani, hogy jobb őszintén eljátszani egy nem túl jó szerzeményt, mint a világ legjobb slágerét rosszul. Én ezért kerülöm is ezeket a szituációkat.

- Dobosként te hogy látod, egy-egy Random Tripen a ritmusszekció inkább vezető vagy alkalmazkodó szerepet tölt be a csapatmunkában?

- Azok a legkönnyebb Random Tripek, amikor kvázi maguktól történnek a dolgok. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy senki sem tesz semmit, hanem pont hogy mindenki éppen annyit pakol bele, hogy elkezdjen gurulni a kocsi. Én egyszerre próbálok közönség és résztvevő lenni, egyenlő arányban dirigálni és követni, és valamilyen irányba eltolni az adott zenei világot, ha úgy érzem, hogy egy kicsit unalmas vagy ha kimerítettük az adott gondolatot. Figyelem az embereket, érzékelem, mi az, amibe érdemes belecsöppenni, hogy hol van a balansz vagy mi vezet zsákutcába. És igen, valóban a ritmusszekcióra épül minden, mi vagyunk az alap, mi adjuk a tempót, a lüktetést. A második legfontosabb dolog azonban az, hogy aztán a tetejére milyen harmóniák épülnek. Sokan úgy gondolják, hogy attól jó egy koncertünk, ha minél híresebb embereket hívunk el, pedig nem ez számít. Arra törekszünk, hogy a különböző zenekarokból érkező résztvevőkkel olyan kiindulási pontot találjunk, amivel magunkat és a hallgatókat is inspiráljuk, nem utolsósorban az énekes személyét szem előtt tartva. Hiába tud valaki jól szólózni vagy hiába mestere egy hangszernek, a nézőkkel a legszemélyesebb kapcsolatot mégis a vokalisták létesítik, ezért a mi feladatunk egy olyan bázis kialakítása, amire az énekes építhet. Innentől kezdve már csak az a lényeg, hogy a végeredményt szeressük, és akkor a valószínűleg a közönség is szeretni fogja.

- Május 2-án tehát Óbuda Napja, de mi jön utána?

- Az alapvető cél az, hogy újabb és újabb előadókat tudjunk berántani ebbe. Mostanra kiderült, hogy nagyon sok mindenkinek fekszik ez a dolog. Persze vannak olyan zenészek, akik ódzkodnak ettől, vagy olyanok, akik régen magukénak érezték a rögtönzést, de mára már nem annyira. Nagyon szeretnénk minél több külföldi előadót elcsábítani Magyarországra, ezzel párhuzamosan mi is szeretnénk a határon túlra menni, és persze minél több résztvevőt és érdeklődőt bevonni a koncepcióba. Nem akarom elkiabálni, de most úgy néz ki, hogy ősszel lesz egy kisebb körút a környező országokat megcélozva, Pozsony, Linz, Bécs és Berlin érintésével.

- És mindezt egy line-uppal?

- Ha meg tudjuk oldani, akkor igen, ha nem, akkor lehet, hogy fel fogjuk osztani a helyszíneket különböző felállásokkal. A cél az, hogy megmutassuk az ottani közönségnek, hogy mennyire tehetségesek a magyar zenészek, és hogy mennyire könnyedén tudnak együttműködni akár az ottani, akár a velünk utazó angol, amerikai muzsikusokkal. Emellett úton van egy DVD is A38-koncertrészletekkel és Sopronban, valamint Veszprémben felvett Random Trip-videókkal. Ennek a megjelenése lesz a tavaszunk, kora nyarunk legfontosabb pillanata, már csak azért is, mert helyet kap rajta egy stúdiófelvétel is, amit Sárik Péter, Pély Barna, Barabás Tamás és Kasai Jnofinn társaságában rögzítettünk. Ez is egy improvizációból nőtte ki magát, de a rögzített verzióban nyilván jobb a hangminőség. Jelenleg ez a legnagyobb történés körülöttünk, de szeretnénk a nyarat is végigfesztiválozni, aztán pedig teljes erővel ráfeküdni az őszi turnéra.

fotó: Perényi Zoltán

www.obudanapja.hu
https://www.facebook.com/events/1643841899179404

És mi minden lesz még Óbuda Napján?