Talán minden idők legnagyobb, egyesek szerint mérföldkőnek számító zenei szerzői jogi botránya bontakozott ki a szemünk előtt az utóbbi hónapokban Robin Thicke és Pharrell Williams, valamint Marvin Gaye jogörökösei között. Utóbbiak azzal vádolták előbbieket, hogy a Blurred Lines című 2013-as megaslágerük elég sok mindent kölcsön vett a legendás soulénekes egy dalából. Az esküdtek tegnap döntöttek, összefoglaljuk az ügyet/filmbe illő sztorit.
A Blurred Lines már most egészen biztos, hogy a 2010-es évek egyik legnagyobb anyagi sikereként vonul majd be a zenei történelemkönyvekbe, 2013 nyarán nem lehetett kimenni az utcára úgy, hogy ne hallja az ember legalább egyszer. A két szerző, Robin Thicke és Pharrell WIlliams elképzelhető, hogy igénybe vett egy kis inspirációt/segítséget is a dalhoz, méghozzá Marvin Gaye Got To Give It Up című 1977-es felvételéből. Legalábbis, ez volt az alapja annak a példaértékű pernek, amelyben tegnap az esküdtek meghozták ítéletüket. Az ügy eleve furcsán kezdődött, ugyanis alig pár hónappal a Blurred Lines megjelenése után a két szerzője maga nyújtott be bírósági kérelmet Gaye jogörökösei (Frankie és Nova Gaye, az énekes gyermekei és Jan Gage az ex-felesége) ellen, miszerint meg se próbáljanak a hasonlóságok miatt perre menni. Természetesen a Gaye-család azonnal ennek ellenkezőjét tette, és az érintettek hirtelen a bíróságon találták magukat.
Ami innentől kezdődik, az hollywoodi filmbe való történet. Az első tárgyaláson Thicke azzal kezdte, hogy gyakorlatilag azt állította: a Blurred Lines megjelenése utáni egy évben adott interjúiból semmire nem emlékszik, folyamatosan részeg volt, be volt gyógyszerezve, minden bizonnyal hazudott is bennük. Azért tartotta ezt olyan fontosnak megjegyezni, mert ezekben az interjúkban rendszeresen beszélt arról, hogy mekkora hatással volt rá Marvin Gaye művészete. Azt is állította, hogy magát a dalt nem ő, hanem teljes egészében Pharrell szerezte, ő csak felénekelte a saját részét, csak később, amikor a dal világsláger lett minősíttette magát dalszerzővé. A védelmet a híres sztárügyvéd, Howard King képviselte, aki előszeretettel hívta fel az esküdtek és a bírák figyelmét többször is arra, hogy a Gaye-család a dalnak csak a kottán szereplő verziójának jogaival rendelkezik, de magával az éneksávokkal és például az ütőhangszeres részekkel nem. Ennek köszönhetően a tárgyalás során a család le sem játszhatta a teljes Got To Give It Upot, csak egy lebutított instrumentált engedélyeztek számukra, nehogy "a teljes dal lejátszásával befolyásolják az esküdteket".
A vádat képviselő Richard Busch ügyvéd és a Gaye-család az első, tavaly októberi tárgyalási kört az elsőre nem túl jónak tűnő esélyei ellenére meg is nyerte, másodfokon idén február 24-én találkoztak a felek. Busch ezt a második tárgyalást egy elég erős támadással kezdte: "Felhívnám az esküdtek figyelmét, Thicke és Williams Urak hivatásos előadók. Mosolyogni fognak Önökre, használni fogják a sármjukat. Kérem, ez ne befolyásolja Önöket a döntésükben." Valóban, a két felperes meglepően vidáman ülte és beszélte végig az elkövetkező napokat. Még egy tipikusan Howard Kingre valló "bizonyíték bemutatás" is történt 25-én, amikor Thicke zongorán eljátszotta a With Or Without You (U2), a Let It Be (Beatles), a Forever Young (Alphaville), a No Woman No Cry (Bob Marley) és a Man In The Mirror (Michael Jackson) egyvelegét, hogy bemutassa, milyen egyszerűen össze lehet fűzni bármilyen két számot. Innentől aztán átfordult az ügy komoly szakmai vitába, King azt állította, hogy a két dal akkordmenete közel sem egyezik, míg Busch azt, hogy a struktúrájuk igenis hasonló. Mindketten zenei szaktekintélyeket vetettek be érveik alátámasztására. Közben a per tanulságairól komoly diskurzus indult el, lényegében arról, hol húzódik az ihlet és a plágium határa.
BEZZEG TOM PETTY ÉS SAM SMITH PEREN KÍVÜL MEG TUDTAK EGYEZNI EGY HASONLÓ ÜGYBEN.
A per eredményre aztán egészen tegnapig, március 10-ig kellett várni és nagy meglepetésre az esküdtek végül a Gaye-családnak kedveztek, igaz nem az eredetileg perre vitt monumentális 25 millió dolláros összeget ítélték meg nekik, hanem "csak" 7,4 milliót. Busch pénzügyi elemzők segítségével állapította meg az eredetileg igényelt összeget, ez jó alkalom arra is, hogy megnézzük, mennyi pénzt is kerestek a felek a Blurred Lines sikerével: A számítások szerint a dal összesen 16.7 millió dollárt hozott, ebből Robin Thicke körülbelül 5,6 milliót, Pharrel 5,2 milliót, a vendég rapper T.I. 700 000 dollárt tett zsebre, a többi a kiadói, az Interscope, a UMG Distribution és a Star Trak számlájára folyt be. Nem aprópénzről beszélünk tehát, végül a 7,4 millió dolláros kártérjtés így oszlott el a felek közt: 4 milliót fizetnek ketten együtt szerzői jog megsértése miatt, ehhez hozzájárul még Thicke 1,8 és Pharrell 1,6 millió dolláros büntetése az ebből származó profitjuk miatt. Egyébként azért úszták meg csak ennyivel, mert az esküdtszék azt is kimondta, hogy nem szándékos szerzői jogsértés (plagizálás) történt. Mindenesetre ezzel a könnyűzenei történelem legnagyobb kártérítésű szerzői jogi pere zárult le, az eddigi rekorder a két évtizeddel ezelőtti Michael Bolton-Isley Brothers jogvita 5,4 millió dolláros összege volt. Robin Thicke-re tehát rájár a rúd, hiszen tavalyi albuma, a Paula az utóbbi idők egyik legnagyobb bukásaként vonult be a köztudatba. De valószínűleg Pharrell sem happy.
MARVIN GAYE VOLT MÁR BÍRÓSÁGON: TRÜKKÖZÖTT, AMIKOR MEGCSALT FELESÉGE PERELTE BE!
A Blurred Lines, csak a rend kedvéért:
Marvin Gaye és az ő Got To Give It Up című klasszikusa:
