Lemez Gyorstár – 2015. 7. hét: The Decemberists, Pond, Viet Cong, Natalie Prass

Az első 2015-ös Lemez Gyorstárban majdnem csupa jó lemez került, a januári kiadványok közül három kiemelkedő - na és a The Decemberists nem túl erős visszatérése négy év szünet után. A Women romjain alakult Viet Cong első nagylemeze príma zajos posztpunk, a Pond eddigi legfülbemászóbb pszich-pop albumával jelentkezett, a 2015-ös reménységeket bemutató cikkünkben is szereplő Natalie Prass pedig egy tényleg ígéretes első koronggal okoz örömöt.

The Decemberists: What A Terrible World, What A Beautiful World

Kiadó: Rough Trade / Neon Music

Megjelenés: 2015. január 20.

Stílus: folkrock

Kulcsdal: Make You Better

A jó albumokra általában nem szoktam mérges lenni, mert hát mi okom lenne rá? Legtöbbször a nagyon rosszakra sem, mert azokról legalább van mit írni. Na de a közepesek? Azok, amik háttérben hallgatva nem zavarnak ugyan, de három perccel a végük után már egy hangra sem emlékszel belőlük? Ezek felidegesítenek. Egy évtizednyi remek melódia és trés bon dalszövegek után a Decemberists most először nagyon közel került ahhoz, hogy mérges legyek rájuk. Ez a lemez saját magukat csak nyomokban tartalmazza. Mondjuk, egy lakástakarítás alá megfelel.

6.5/10

Mika László

Viet Cong: Viet Cong

Kiadó: Jagjaguwar

Megjelenés: 2015. január 20.

Stílus: posztpunk, noise

Kulcsdal: Death

A kanadai Women romjain alakult Viet Cong továbbviszi az anyazenekarra jellemző rideg szaggatott gitárokat és töredezett dalstruktúrákat, de azokat képes még erőteljesebben, már-már indusztriális zakatolással előadni, helyenként ráadásul kifejezetten slágeres, direkt is tud lenni. Több bivaly, süvöltő posztpunkos dal is van az egyébként nagyon tömör lemezen, melyet a záró, több mint tíz perces zajorgiába torkolló, de onnan még egyszer előtörő Death arculcsapása után is simán van kedvünk újra meg újra elindítani.

8.5/10

Csada Gergely

Pond: Man, It Feels Like Space Again

Kiadó: Modular

Megjelenés: 2015. január 23.

Stílus: pszichedelikus pop

Kulcsdal: Waiting Around For Grace

Hiányzik a kilencvenes évek közepi Mercury Rev és The Flaming Lips? Akkor vegyél be egy Pondot! Mondjuk ezt pont. A laza kollektívaként 2008-ban indult ausztrál zenekar hatodik albumánál tart, még mindig van közös tagja a Tame Impalával (egyre kevesebb), ezúttal is annak vezetője, Kevin Parker volt a producer, de ezúttal a rockosabb megszólalás felől a poposabb felé tolódott a hangsúly (a lemez különben korábban készült, mint a 2013-as Hobo Rocket című előző). Ami cseppet sem baj, mert ez így szórakoztatóbb lett minden korábbi Pond-kiadványnál, mondom, mint kb. a kilencvenes évek közepének pszichedelikus nagyjai. Alatt egy sávval, mondjuk.

8/10

Dömötör Endre

Natalie Prass: Natalie Prass

Kiadó: Spacebomb

Megjelenés: 2015. január 26.

Stílus: soulfolk, időtlen barokk pop

Kulcsdal: Bird Of Prey

Mintha a rádióból szóló komolyzenei alapokra valaki elkezdene ráénekelni, hogy aztán fokozatosan egyre egyértelműbbé váljon, a kettő mindig is összetartozott. Első hallásra nem tűnik kimelkedőnek, ám van benne valami határozott, mégsem mesterkélt profizmus, ami meggyőz arról, hogy érdemes kicsit jobban odafigyelni ezekre soulos barokk folkpop dalokra, amiket akár Feist is énekelhetne, de nem ilyen érdekesen. Bár ez egyáltalán nem rossz kezdésnek sem, de később még valami ennél is jobb is kisülhet belőle.

8/10

Sugó Lilla