Ahogyan arról mi is beszámoltunk év elején: 2014-ben az évtizedes trendet tartva ismét jelentősen emelkedett a vinyleladások száma - és szinte ez volt az egyetlen igazán jó hír a zeneipar számára, hiszen a streamelést leszámítva minden más - még a korábban szintén folyamatos növekedést mutató digitális eladások is - csökkentek. Most az amerikai lemezipari szövetség (RIAA) közzétett egy infografikát, ami perspektívába helyezi az örömteli számokat.
Az év eleji hír vonatkozó része ugyebár arról szólt, hogy az USA-ban a több mint 50%-kal több vinylt adtak el tavaly, mint 2013-ban - összesen 9,2 milliót (az arányok nagyjából megegyezők Nagy-Britanniában is, ott 1995 óta először adtak el több mint egymillió lemezt - pontosabban: 1,3 milliót - vinylformátumban).
A kétezres évek közepétől tartó folyamatos vinyleladási növekedés így néz egy grafikonon (ezek csak az USA adatai):
A zeneipar kétezres évek eleje óta tartó hanyatlásában ugyan az összeladások tekintetében elenyésző tényező a vinylpiac, ám a növekedés így is elég impresszív, arról nem is beszélve, hogy a közepes és kisebb rajongótáborral rendelkező előadók esetében - amely közegben a vinyl visszatérésének nagyobb kultusza is van - az ebből származó bevételek jelentik sok esetben a túlélést jelentő plusz tényezőt.
Az amerikai lemezipari szövetség (RIAA) nemrég viszont közzétette a nyitóképen szereplő infografikát, ami perspektívába helyezi a vinylpiac növekedését - és kissé gonosz asszociációkra ad lehetőséget. Mit látunk a nyitóképen? Az 1973-2014 közötti vinyl-eladásokat. Egyrészt tudjuk, hogy a lemezipar a nyolcvanas évek közepétől a kétezres évek elejéig nőt gigantikusan nagyra, másrészt tudjuk, hogy a vinyllemezek nagy korszaka a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig tartott, amikor is előbb a kazetta, majd a cd vette át a vezető szerepet. Tehát az ábrán látható hegyek a későbbi időszak összeladásaihoz képest csak dombocskák. Másrészt a grafikán az is jól látszik, hogy a vinyleladások terén nagyon sokáig a 7"-es kislemezek (világosabb zöld sávrész) tartották a frontot, 1987-től többet adtak el belőlük, mint az albumokból. A 2005-től emelkedő eladási adatok tehát egy nagyon régóta tartó trendet fordítottak meg és ha az eladások a jövőben még tovább nőnek, az 1987-es, már cseppet sem jelentéktelen szintet is elérhetik.
És akkor alul még egy infografika, ami a teljes zeneipar, (majdnem) minden formátumának egymáshoz való arányait szemlélteti (ez 1973 és 2013 közötti adatokat tartalmaz). A vinyleladások itt a sárga sávot jelentik, a kazetta a zöld, a cd a kék. Jól látszik, hogy a kazetta a nyolcvanas évek elején szabályosan felfalta a vinylt, majd a kilencvenes évek elejétől a cd a kazettát. És persze az is szépen látszik, hogy 1987-ben (maradjunk ennél a példévnél) a vinyl már csak a harmadik legnépszerűbb formátum. 
Ja és, hogy mi történt az 1999-es csúcs óta? Egyre csökkenő mértékben, de folyamatos a hanyatlás és az egyre szivárványosabb sávok alapján is kitűnik, hogy egyre több formátumból próbálja az iparág kifacsarni bevételeit.
