Zeneőrült legyen a talpán, aki követni tudja John Frusciante pályáját, a megszámlálhatatlan projektet, közreműködést és műfaji kalandozást, melybe belevág. Legközelebb éppen Trickfinger név alatt ad ki egy albumnyi experimentális acid house-t, mert ő olyat is tud. És hogy milyen is a Frusciante-féle savazás, azt megtudhatjuk a lemezről elsőként közzétett számból.
Frusciante elektronikus zenei érdeklődése nem új keletű, már jó tizenöt éve használ szintetizátorokat és szemplereket a gitár mellett (tette ezt például a legutóbbi, tavalyi szólóalbumán is), majd 2007-ben elkezdte beleásni magát az acid house-hoz köthető hangszerek programozásába, és más vasak kitanulásába, Saját bevallása szerint már nem érdekelte a hagyományos dalszerzés, inkább a zenekészítés új metódusai izgatták; körülvette magát gépekkel és élvezte, hogy egy másik világ nyílik meg előtte, ő pedig egyre mélyebbre hatol benne. A kezdeti tanulási periódus után aztán 2010-ben elhatározta, hogy komolyan ez elektronikus zenére koncentrál. Ennek viszont eddig nem sok számunkra is hallható jele volt: egy alkalmi formáció Speed Dealer Moms néven Venetian Snares-szel és Chris McDonalddal (egy EP-t adtak ki 2010-ben, az absztrakt elektronika- és hiphop-hatású Letur-Lefr EP 2012-ben (ugyancsak 2010-ben rögzített felvételekből), illetve ugyanabban az évben a Sect In Sgt című szempling-alapú anyag Trickfinger néven.
PERSZE A GITÁRT SEM AKASZTOTTA SZÖGRE, A DURAN DURAN KÖVETKEZŐ ALBUMÁN IS PENGET.
Frusciante ez utóbbi aliast viszi tovább idén április 6-án egy teljes albummal, amely a beszédes nevű Los Angeles-i Acid Test kiadónál jön ki (itt olyan jól csengő nevekkel kerül egy csapatba, mint Donato Dozzy, Tin Man, Pépé Bradock és Recondite), és, igen, stílusában acid house lesz, a frusciante-i értelemben. A nyolcszámos album nyitó felvétele alapján nincs okunk savazni (haha) a zenészt, az ilyen acides deep techno bármikor jöhet:
