John Carpenter - bár dolgozott számos más műfajban is - leginkább a hetvenes-nyolcvanas évek egyik meghatározó horror- és sci-fi-rendezőjeként ismert és nagyhatású, ő ráadásul azon filmesek közé tartozik, akik maguk írják alkotásaik zenéjét is. Carpenter számos kitűnő filmzene után megirigyelhette pályatársa, David Lynch zenei sikereit és 67 évesen elkészítette első stúdióalbumát, ami Lost Themes címmel jövő héten, február 2-án jelenik meg, de már előzetesen is meghallgatható.
John Carpenter számos sikeres, vagy kommerciálisan szerényen jövedelmező, de kultikus alkotással (Halloween - A rémület éjszakája, A köd, Menekülés New Yorkból, A dolog, Christine, Csillagember, A sötétség fejedelme, Elpusztíthatatlanok, Elátkozottak faluja stb.) vált az egyik meghatározó horrorrendezővé, aki néhány kollégájához hasonlóan (Charlie Chaplin, Alejandro Jodorowsky, Clint Eastwood, David Lynch, Mike Figgis, Robert Rodriguez) maga írja a legtöbb filmjének a zenéjét is. Szintetizátorokra építő, sötét, legtöbbször minimalista, ambientes kísérőzenéi a filmzenerajongók kedvencei közé tartoznak, a lemezen is megjelent munkái gyűjtők féltett kincsei (az egyik legsikerültebbnek tartott, lemezen 1984-ben megjelent The Fog eredeti vinylkiadását úgy 15 ezer forintért lehet beszerezni, az 1979-es Halloweent meg 20 ezer forint felett).
Az 1976-os 13-as rendőrörs ostromának Carpenter által jegyzett filmzenéjéből (a főtémából) 1983-ban készült egy italo disco-átdolgozás, a The End, amelyet egy német producer, Ralf Hennings készített, a borítókra ki sem írt The Splash Band fedőnéven, és amit aztán ős electro és techno dj-k tettek kultikussá, majd sokan mások tovább hangmintázták (Afrika Bambaata, Bomb The Bass stb.), mint ahogyan különben Carpenter sok más munkáját is. Sőt, hatása olyan mai elekrtonikus előadók zenéiben is visszaköszön, mint a Prurient, a Zombi, az Umberto vagy a Com Truise. Rendezőként a kilencvenes évekbeli szerényebb sikerei után a kétezres években már csak néha bukkant fel, most viszont ugyanaz a kiadó, a (zaj, kísérleti, szinitpop, posztpunk zenékkel foglalkozó) New York-i Sacred Bones, amelyik David Lynch stúdióalbumait is kiadja, rávette Carpentert egy hagyományos nagylemez elkészítésre. A Lost Themes, mint címe is utal rá, erősen filmzenei hatású anyag lett, csupa olyan dalcímmel, amelyek akár meg nem valósult horrorfilmek zenéi is lehetnének. Akárcsak filmzenéi esetében, a kottához nem konyító Carpenter ezúttal is billentyűs improvizációkra alapozva készítette az instrumentális felvételeket (gitáron és basszusgitáron besegített neki szintén zenész fia, Cody Carpenter és keresztfia, Daniel Davies).
A hipnotikus, magával ragadó Lost Themes az NPR oldalán hallgatható.
a Night a lemezről:
és a Vortex:
