Elhunyt Edgar Froese, a Tangerine Dream alapítója és egyetlen állandó tagja

2015.01.24. 03:00, rerecorder

edgar_froese.jpg

Hetvenéves korában meghalt Edgar Froese, a Tangerine Dream alapítója és egyetlen állandó tagja, a kozmikus, szintetizátoros, elektronikus zene egyik nagy hatású kulcsfigurája. A zenész január 20-án, kedden hunyt el Bécsben "hirtelen és váratlanul, tüdőembólia következtében", de fia - a szintén zenész, egykori Tangerine Dream-tag -, Jerome Froese csak pénteken este közölte a szomorú hírt a zenekar oldalán.

td.jpgEdgar Willmar Froese 1944. június 6-án született, a mai Oroszország területén fekvő, akkor a Porosz Szabadállamhoz tartozó Tilsitben. Korán, tizenévesen kezdett el zongorázni és gitározni, majd a Nyugat-Berlin-i Művészeti Akadémián tanult festészetet és szobrászatot (később több Tangerine Dream-borítón is az ő alkotása látható), amikor is megalapította első, The Ones nevű pszichedelikus rockzenekarát, amellyel még Salvador Dali villájában is felléptek. A szürrealista festő amúgy is nagy hatással volt rá, pláne, mert biztatta is, hogy minél bátrabban kísérletezzen a zenében. Froese 1967-ben, avantgárd, experimentális free-rockzenekarként indította el a Tangerine Dreamet, amelyben eleinte gyakoriak voltak a tagcserék, igaz a későbbiek folyamán is bizonyos tagságú felállások határozták meg a zenekar egyes periódusait (a rajongók amúgy is szeretik a Tangerine Dream pályáját különböző szakaszokra bontani, hol lemezcégek, hol felállások, hol hangzások, stílusok mentén).

td_zeit.jpgUgyan a zenekar az első meghatározó inkarnációjában csak egyetlen lemezt készített, de az 1970-es - még elektronikus hangszerek nélküli - Electronic Meditation fontos mérföldkő a krautrock történetében, miként a triófelállás másik két tagja, Klaus Schulze és Conrad Schnitzler is műfaji legenda, ők szóló és egyéb együtteseikkel közös lemezekkel is kulcsszereplői voltak a korszak zenéjének. A Tangerine Dream legfontosabb felállása a harmadik lemezen (Zeit, 1972) játszott együtt először, Froese mellett Christopher Franke és Peter Baumann 1977-ig alkotta a tagságot és írta meg az együttes legjelentősebb albumait. A korai korongok még a kísérleti, ambientes, drone-os, kozmikus, kortárs zenei hatásokat is beépítő megszólalás jegyében készültek (Alpha Centauri - 1971, Zeit - 1972, Atem - 1973), bizonyos megközelítés szerint ezek a zenekar legizgalmasabb alkotásai. Az általánosan elfogadott kritikai megítélés és az ortodox rajongók szerint viszont a brit Virginhez való szerződés után készült, már szekvenszerekkel játszó, szintetizátorok uralta, arpeggiókat egymásra halmozó, valóban nagyhatású instrumentális albumok jelentik a csúcsot, élen az így elsőként érkező 1974-es Phaedrával, de az időszak másik három lemeze (Rubycon - 1975, Ricochet - 1975, Stratosfear - 1976) is fontos mű.


A KRAUTROCK TÍZ KULCSLEMEZE KÖZÉ BEVÁLASZTOTTUK A ZEIT CÍMŰ TANGERINE DREAM-ALBUMOT IS.

edgar_froese_epsilon.jpgBaumann távozása után egy progrockos félrelépés jött (Cyclone - 1978), majd egyre inkább new age-es lemezek, de a nyolcvanas években Froese a nagy mennyiségben készített filmzenék (Thief - 1981, Risky Business - 1984, Firestarter - 1984, Legend - 1986 stb. stb.) révén nagyon széles közönséghez volt képes eljuttatni zenéjét és még ebben a korszakban is születtek érdekes albumaik, főleg az 1979-1985 között tag, Johannes Schmoelling közreműködésével felvett ritmusközpontúbb, inkább alulértékeltnek nevezhető 1981-es Exit és a szintén méltatlanul kezelt 1985-ös Le Parc című konceptlemez ilyen. A nyolcvanas évek végétől egyre nehezebben követhető lett a zenekar folyton változó felállása, Froese termékenysége azonban nem csökkent, még ha már nem is alkotott semmi annyira meghatározót, mint a hetvenes években - amikor a zenekar legsikeresebb szakasza alatt még eleinte kifejezetten erős, ambientes szólólemezeket is kiadott (Aqua - 1974, Epsilon In Malaysian Pale - 1975), amik folytatása azért az évtized második felétől már összeszürkült a zenekar önismétlő, kevésbé izgalmas munkáival. A Tangerine Dream utoljára azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a nagyon sikeres Grand Theft Auto című videojáték legújabb, 2013-ban kijött V-ös kiadásához komponált zenét.

edgar_froese_nyff_live_presents_music_grand_b-5yxmhtvppl.jpgEdgar Froese igen széles palettán fejtette ki hatását, alakította a krautrockot, kozmikus zenéjével a műfaj berlini iskolájának zászlóvivője lett, és még a hetvenes évek más szintetizátoros úttörőit (Jean Michel Jarre, Vangelis) is inspirálta. Továbbá egykori társaival, Klaus Schulze-cal és a 2011-ben elhunyt Conrad Schnitzlerrel az ambient előfutárainak is nevezhetők, arról nem is beszélve, hogy az elektronikus tánczenére is folyamatosan hatással volt (a trance-re külön kiemelten is). Vagy éppen a Future Sound Of Londontól a Global Communicationön át a Radiohead, az M83, de még a Kasabian is fontos inspirációként emlegeti az ő és zenekara munkásságát.

Magyarországon is igen népszerű a Tangerine Dream, részben mert az első zenekarok között volt, amelyik fellépett a Budapest Sportcsarnokban (1982. októberében egy háromnapos, Chip Fesztiválnak nevezett eseményen, ahol Klaus Schulze is játszott), részben mert az 1981-es Exit album nagy hatást gyakorolt egy magyar tévés zenei szerkesztőre, így a Choronzon című szám a Panoráma, a Remote Viewing a Hírháttér műsorok főcímzenéjeként éghetett az agyunkba hosszú-hosszú éveken át. A Tangerine Dream 2012-ben Budapestet is érintette ötállomásos európai turnéján, a Müpás fellépésről koncert-cd is készült. 


a Tangerine Dream legeredetibb, legerősebb lemezéről, a dupla Zeitről a második lemezoldalt kitöltő Nebulous Dawn


a klasszikus Tangerine Dream-hangzás kulcsa a Phaedra című szerzemény: 


és a másik meghatározó, a Rubycon


a Magyarországon oly jól ismert Choronzon


és talán legjobb filmzenés tételük, a Risky Business-ből való Love On A Real Train

https://recorder.blog.hu/2015/01/24/elhunyt_edgar_froese_a_tangerine_dream_alapitoja_es_egyetlen_allando_tagja
Elhunyt Edgar Froese, a Tangerine Dream alapítója és egyetlen állandó tagja
süti beállítások módosítása