Miről szól a dal? – A világzenei dalok tipológiája (1. rész)

2014.12.25. 23:09, rerecorder

malawi_mb_1.jpg

Ha szakmai társaságban végeláthatatlan és terméketlen vitát akartok kezdeményezni, van egy biztos recept: foglaljatok állást abban a kérdésben, hogy mi a világzene. Vagy éppen mi nem. A hatás biztosan nem marad el. Veszélyesen közel húzok el a rettegett téma mellett, amikor azt mondom: a világzene egyik megkülönböztető jegye, hogy a dal mögötti történet, személyes vagy társadalmi kontextus majdnem olyan fontos, mint maga a zene. De miről szólnak a világdalok? Olcsó, de szórakoztató áttekintés, tizenkét daltéma mentén – első részben a szerelemtől a természeten át az ünnepekig, közte a karácsony üzenetével. Weyer Balázs írása.

nuba_nour_2.jpgA világzenében megénekelt legkedveltebb témákat két csoportja bonthatjuk: az évezredes, népdaloktól örököltekre és a modernkoriakra. Az örök, univerzális témák között természetesen szerepelnek olyanok, amelyek a művészet és általában az emberiség misztériumának a részei – szerelem, születés, halál, búcsú, a minket körülvevő természet, univerzum, vallás. Vannak azonban kimondottan a zenére jellemző témák, amelyek abból adódnak, hogy a hangrögzítés kora előtt a zenélés és a zenehallgatás közösségi alkalmai határozták meg őket – ilyenek a kitüntetett mezőgazdasági események, mint az aratás vagy a szüret, az ünnepek és szertartások, mint az esküvő, a születés, illetve a felnövés egyes stációi, vagy a vallási ünnepek, de bizonyos értelemben az altatódalok is. És talán meglepő, de nagyon sok a magáról a zenéről, a zene erejéről, illetve a táncról szóló dal. A modernkori témák közül egyértelműen a politikaiakat kell megemlítenünk, illetve két azzal érintkező területet, a társadalmi ügyeket feszegetőeket, illetve az úgynevezett identitásdalokat, a népcsoportokhoz, közösségekhez való tartozást deklaráló számokat (amelyeket bizonyos esetekben hazafias daloknak is nevezhetünk, de a világzenében a politikai határok kevésbé népszerűek, mint a kulturális határok vagy a szűkebb közösségek megéneklése). Természetesen az összes, most és itt inkább a terjedelem által befolyásolt számú típust lehetne még tovább bontani, sőt, lehetne máshogy is csoportosítani őket, de végtére is nem lexikont írunk, csak szórakozunk. Persze, mivel a világzene épp annyi nyelven szól, ahány nyelv van a világon, többnyire esélyünk sincs megérteni a dalok hátterét, de mindenkit biztatok arra, hogy ha tetszik neki egy szám, nézzen utána a szövegnek és a mögötte lévő történetnek, mert úgy sokkal izgalmasabb!

VILÁGRECORDER ROVATUNK KORÁBBI CIKKEI A BALTIKUM, PUGLIA, KATALÓNIA ZENÉJÉBE VEZETTEK BE.

Szerelem

Leírni is szégyellem, annyira kézenfekvő. Akár az irodalomban, akár a képzőművészetben vagy a filmművészetben vizsgálnánk, mindenhol ő jönne ki győztesen. Sok alkategóriája van, a beteljesült illetve a reménytelen szerelemé, a szakításé, a megcsalásé, a szexuális vágyé. Az egyik kedvenc történetem talán a mostari Emináé, akinek szobra áll a városban. Ezt azzal érdemelte ki, hogy hozzá írták az egyik legszebb szerelmes sevdahot, amelyet minden sevdah-zenekarnak szinte kötelező előadnia. A szerző Aleksa Santic, aki 1902-ben írta ezt. Azzal a ritka esettel állunk szemben, hogy pontosan lehet tudni, hogy melyik lányról szól a dal. Emina Sefic Aleksa Santic szomszédja volt, mindketten a régi híd mellett laktak. A lány 18 éves volt és a helyi imám lánya, amint erről a dalban is szó van, Santic pedig 34 volt ekkor. Ahogy a dal is felpanaszolja, a lány sem akkor, sem később nem vett tudomást Santic szerelméről. Santic 1924-ben tuberkolózisban meghalt Mostarban, Emina viszont 83 éves koráig élt és 14 gyermeket nevelt fel egy másik férfival.

Példa Mostar Sevdah Reunion: Emina


Forradalom

zecaafonso-guilherme_ven_ncio.jpgA világzene nagyon erősen identitáshordozó és ennek gyakran része az anti-establishment jelleg. Ezért gyakoriak a radikális-forradalmi üzenetek. Helyi forradalom, az elnyomás elleni küzdelem vagy globalizációkritikus himnusz? Van minden, persze. Zeca Afonso 1972-es dala, a Grandola Vila Morena nem a legjobb forradalmi dal (az én ízlésemnek kissé túl patetikus és túl sok munkásmozgalmi stílusjegyet hordoz), viszont mindenképp kiemeli a többiek közül, hogy ténylegesen megdöntött egy ocsmány diktatúrát (persze nem önmagában). Zeca Afonsonak sok politikusabb dala volt, azok viszont be voltak tiltva a diktatúra idején, ez meg valahogy kimaradt a szórásból, így ez lett a portugál „szegfűs” forradalom (miért kell minden forradalomnak egy virág?) dala. 1974. április 25-én, egész pontosan éjfél után húsz perccel szólalt meg ez a dal a Radio Renascenca-ban (egy, a katolikus egyház intézményei által fenntartott népszerű kereskedelmi rádióban). Ez volt az egyezményes jel országszerte a diktatúra megdöntésére. A forradalom ugyanis egy szervezett katonai puccs és egy civil népfelkelés együttműködésében zajlott, a katonai operáció összehangolásához pedig szükség volt egy egyezményes startjelre – Marcelo Caetano diktatúrájának pedig még a nap vége előtt leáldozott. A Grandola Vila Morena azóta is jelkép, alig egy éve a portugál parlament épületébe behatoló tiltakozók is ezt énekelték.

Példa Zeca Afonso: Grandola Vila Morena


Természet

nuba_nour.jpgHegyek, völgyek, folyók, állatok, növények mindenhol vannak, a különböző népek zenéinek összekötő motívuma az ezekről való éneklés, különösen olyan korokból vagy helyekről érkező dalokban, amikor vagy ahol meghatározó volt az emberek életében a természeti környezet. Az egyik legszebb vagy legszívszorítóbb példa ember és természet együttélésére a núbiaiak és a Nílus szimbiózisa. Számukra a történelem során a Nílus valóban az életet jelentette, gyakorlatilag mindent. Ezért szinte minden daluk a Nílusról szól, de a kapcsolat ennél is mélyebb. Zakaria Ibrahim egyiptomi zenetudós így írt erről: „A núbiaiak a Nílusból és a Nílusért élnek, a folyó számukra az élet. Mindent a Nílustól kaptak és zenéjük ritmusa is ehhez alkalmazkodik. Ha a hullámok csendesek, lassúak, a zenéjük is csendes és lassú. Ha a hullámok gyorsak, a zenéjük is gyors. Táncuk is a nílusi sügér mozgását utánozza”. Núbia zenéje a duff nevű, nagy átmérőjű kézidobra és közös éneklésre alapul. A duffról is úgy tartják, hogy a Nílus adja, mert a dob kerete, teste a folyó partján álló pálmafákból készül, membránja pedig olyan állatok, kecskék, nyulak, bárányok bőréből, akik minden nap a Nílus vizéből ittak. Núbia a mai Egyiptom déli és Szudán északi részén terült el és egészen a XX. századig ott is éltek a núbiaiak. Történetükben és zenéjükben épp az a tragikus, hogy a Níluson épült asszuáni gát az ő élőhelyüket érintette és így százezrével telepítették ki őket. Így modernkori dalaik már a Nílus elvesztéséről szólnak.

Példa Nuba Nour: Anne Leah Aun Atshera


Ünnep

Az ünnepek voltak a közös zenélés talán legfontosabb alkalmai. Ugyanakkor nagy különbség van a családi, a közösségi események, karneválok és a vallási ünnepek zenéi között, amelyek így külön kategóriákba is tartozhatnak. Kubában a karácsony egyszerre vallási és egyfajta karneváli ünnep is, ott a vallás az általánosan elterjedt afrikai és katolikus kevercs szinkretizmus miatt nem jelent olyan merev zenei keretet. Az üzenet karácsonyi (Jöjjetek, ti hívek!), a zene inkább karneváli.

Példa Liuba Maria Hevia: Venid Fieles Todos


Mezőgazdaság

luis_g.jpgKiemelhetném a modernkori mezőgazdasági dalok közül Carlos Pueblának, a kubai kommunizmus egyébként nagyon tehetséges háziszerzőjének (az ő nevéhez fűződik ugyebár az Hasta Siempre, amelyet a köznép Commandante Che Guevaraként emleget) komikus agrár-agitprop dalát, a Todo Por Las Reforma Agraria-t (magyarul „Együtt az agrárreformért”, tényleg az egyik legviccesebb dalcím valaha). De nem emelem ki, csak akartam, hogy tudjátok, hogy ilyen is van. A brazil forró legnagyobb slágere, az Asa Branca jön inkább. Ez a festa junina nevű, júniusi falusi ünnepségsorozathoz tartozik, amelynek vallási jellege is van (Szent János napjához kapcsolódik a máglyaállítási szokás, amely újabban inkább már tűzijáték) és mezőgazdasági is, amennyiben ilyenkor van esély aszályra Brazíliában, így ez az ünnep jó esetben köszönetet mond az esőért, rosszabb évben pedig azért könyörög. Az Asa Branca, akiről a dal szól, olyan madár, akit az eső hírnökének tartanak, őt ünneplik ilyenkor.

Példa Luiz Gonzaga: Asa Branca


jorge-ben-philips-1969.jpgIdentitás

Sok identitásdal van és a kategória tovább bontható aszerint, hogy az identitás forrása egy kisebbséghez tartozás, egy kultúra, népcsoport, egy város, egy nyelvi közösség, hazafiság, focicsapat, emigránslét vagy egyéb identitásformáló erő. A Pais Tropical ebből elég sokat egyesít: egyfajta brazil pophimusz („Moro num país tropical abençoado por Deus” – egy istenáldotta trópusi országban élek, mondja az első sor), de közben a hatvanas évek végi generációs identitást is hordozza hippijelképekkel és még focicsapat melletti kiállás is van benne („tenho um fusca e um violão/Sou Flamengo e tenho uma nega chamada Tereza” – van egy VW Bogaram meg egy gitárom, a csapatom a Flamengo, a csajom meg Tereza).

Példa Jorge Ben: Pais Tropical


Weyer Balázs


és egy további playlistben mind a hat fenti téma három-három dallal - a cikkben szereplő sorrendben: 

 

https://recorder.blog.hu/2014/12/25/mirol_szol_a_dal_a_vilagzenei_dalok_tipologiaja_1_resz
Miről szól a dal? – A világzenei dalok tipológiája (1. rész)
süti beállítások módosítása