lydiaainsworth_jessicaupton.jpg

A 2014-es év utolsó előtti hetében is ajánlunk még nem régi és friss albumokat Lemez Gyorstárunkban. Például az év egyik titkos jó lemezét Lydia Ainsworth készítette. Taylor Swift sikerességével hívta fel magára a figyelmet. Dean Blunt azzal, hogy szinte mindent tökéletesen megvalósít, most épp indiepopos terepen is helytáll, sok más mellett. Rumer könnyed lemeze tökéletes háttérzene, és néha az is kell. A Cult Of Youth pedig jövőre fellép Budapesten, nagyon egyedi zenével.

Lydia Ainsworth: Right From Real

lydia_ainsworth.jpgKiadó: Arbatus

Megjelenés: 2014. szeptember 29.

Stílus: kamara indiepop

Kulcsdal: Malachite

A montreali Arbutus Records garancia a minőségre, ami az elmúlt években izgalmas volt Kanadában, az túlnyomórészt tőlük startolt (Grimes, Blue Hawaii, Majical Cloudz, TOPS stb.). A torontói Lydia Ainsworth sem kivétel, a csellósként indult, filmzeneszerzőként is aktív dalszerző-énekes a popos kísérletezés híve, összetett, hűvösen precíz, vonósokra-szintetizátorokra-dobokra-énekhangra komponált bemutatkozó dalaiban folyamatosan akad izgalom, de végig direktségtől mentes közvetlenség, poposság is. Tulajdonképpen a The Dreaming-korabeli Kate Bush a jó analógia hozzá, anélkül, hogy dalai utánérzések lennének. Ez nyilvánvalóan még csak a – nagyon magasról indított – kezdet számára.

8.5/10

Dömötör Endre


Taylor Swift: 1989

taylor_swift_1989.jpgKiadó: Big Machine / Universal

Megjelenés: 2014. október 27.

Stílus: pop, szintipop

Kulcsdal: Style

Ahogy mindvégig sejteni lehetett, a countrys dalok ellenére/mellett Taylor Swift mindig is egy popelőadó volt, és az ötödik nagylemez után ezen gondolkodni sem érdemes többé. A vele együtt dolgozó seregnyi producer munkájától nem lett ez az anyag sem kevésbé az énekesnő sajátja, a stílus, és a dalok mind kikezdhetetlenek maradtak most is. Viszont az egészen visszafogott mainstream szintipoplemez túl hosszúra nyúlik, igaz, attól még jól mutatja, hogyan tudja valaki utolérni, beérni a saját hírnevét, és meggyőzni a hallgatót arról, hogy nemcsak 24, de 64 évesen is érdemes lesz ezzel foglalkoznia.

7/10

Sugó Lilla


Dean Blunt: Black Metal

dean_blunt.jpgKiadó: Rough Trade / Neon Music

Megjelenés: 2014. november 3.

Stílus: experi-leftfield-indiepop-techno

Kulcsdal: 50 Cent

Mióta szakítottak Inga Copelanddel, Dean Blunt jobbnál-jobb lemezeket produkál. A Black Metal olyan kitartóan esetlen, annyira kapkodónak tűnik, és olyan búvalbaszott, akár csak egy hosszú kapcsolat után megzavarodott ember. Az alapok könnyed indie-től komor technóig csaponganak, elsőre az egész lemez egy hatalmas katyvasz, de pont ez az összefüggéstelenség a koncepciója. Blunt monoton énekbeszédétől – ami leginkább egy hazafelé tántorgó részegre emlékeztet – mégis összeáll az anyag: az ember látszik, nem az előadó.

9/10

Kálmán Attila


Rumer: Into Colour

rumer-packshot.jpgKiadó: Atlantic / Warner

Megjelenés: 2014. november 10.

Stílus: szoftpop

Kulcsdal: Dangerous

Rumer ritka hang a mai popzenében. A hetvenes években tucatterméknek tűnt volna, egy poszt-Carpenters easy listening-szoftpop-soul énekesnőnek, aki ügyes, ám az ABBA és a punk csúnyán elnyomja. Természetesen a körbehatárolás ma is igaz rá, csak most ilyen zene nincs a piacon, mert akik hasonló szándékkal állnak (álltak) ki, azokat a trendkövetés a 60s soul felé hajt(ott) – így pillanatnyilag Rumer easydiszkója szinte maga a punk. A pakisztáni-brit dalszerző első lemeze (Seasons Of My Soul, 2010) máig perfektnek hat, és bár másodikra sem hibázott – férjével, Rob Shirakbari, korábbi Burt Bacharach-hangszerelővel közösen írt –, az előzőnél kicsit sziruposabb, kicsit direktebben retrószoftos folytatással, de a szikra ritkábban gyúl lángra.

7/10

Dömötör Endre


Cult Of Youth: Final Days

cultofyouth.jpgKiadó: Sacred Bones

Megjelenés: 2014. november 10.

Stílus: posztpunk, neofolk, indusztriál

Kulcsdal: Of Amber

A Cult Of Youth negyedik albuma az eddigi legrockosabb, azaz távolodtak az indusztriális neofolktól, ezzel együtt pedig az első anyag, amit valódi zenekar készített. Sean Ragon projektjének/együttesének zenéje nehezen adja magát – nemcsak hallgatáskor, de megfogni sem könnyű. A Ragonék által ’posztindusztriális Pet Sounds’-ként meghatározott Final Days azonban mindenképp a legjobb kezdőpont a jövőre Budapesten is fellépő Cult Of Youth-szal való ismerkedéshez. Posztpunkot, indusztriális neofolkot, kamarapunkot és még számos, kevésbé megszokott hatást egyedi módon visszhangzó, masszív, nehéz lemez, nagyon jó dalokkal.

8.5/10

Csada Gergely

http://recorder.blog.hu/2014/12/21/lemez_gyorstar_2014_51_het_936
Lemez Gyorstár – 2014. 51. hét

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr107001897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu