„Mindenki elmehet a francba, maradok, aki vagyok!” – Ryn Weaver-interjú

Idén nyáron jelent meg az első dala, amely rögtön milliókhoz jutott el, hála néhány illusztris rajongónak (Jessie Ware, Charli XCX), no meg persze a magas minőségben művelt poptudományának. Az amerikai Ryn Weaver neve alatt még csak egy EP szerepel, de már ez alapján nagyon esélyes, hogy 2015 és a következő évek egyik nagy befutója ő lesz. Nagy-Britannián kívüli első európai interjújában beszélt a Recordernek David Bowie-ról, bohócórákról és profán kinyilatkoztatásokról.

- Még mindig couchsurfingelsz?

(nevet) - Nem, most New Yorkban vagyok, itt találtam egy nagyon jó kis helyet. Azoknak a napoknak szerencsére vége (a kaliforniai Weaver nem csinált titkot abból, hogy eleinte hogyan oldotta meg a keleti parti lakhatását – a szerk.).

- Tom Krell, vagyis How To Dress Well az első dalod megjelenésekor rögtön írt neked Twitteren, hogy szívesen dolgozna veled. Lesz ebből valami?

- Sajnos még nem materializálódott semmi, pedig én nagyon szívesen venném, biztosan király dolgok sülnének ki belőle. Talán majd valamikor a jövőben.

- És ki az, akivel te állnál össze a legszívesebben?

- Hű, az valószínűleg Joni Mitchell lenne, de attól még elég messze vagyok, hogy ő felfigyeljen rám. Most így csak olyan nagy öregek jutnak eszembe, mint David Bowie, de hát vele is ugyanez a helyzet. Soha nem dolgozna velem.

- Ezt nem tudhatod!

- Végül is igazad van! Lehet, hogy Dave pont ezt a magyar interjút olvasgatja majd a menő házában és azt mondja: én ezzel a lánnyal akarom felvenni az új dalom! (nevet)

- Az első videód nemrég jött ki, és ebben rögtön olyan nagy magabiztosságot és profizmust árasztasz magadból, ami elég ritka kezdő előadóktól. Miből merítesz erőt?

- Valószínűleg azért lehet így, mert én ezt egész életemben nagyon akartam. Elég sok avantgárd színházi előadásban működtem közre régebben, bizarr cuccokat csináltam, például egy tanáromtól még bohócórákat is vettem. A klipet szimbolikusnak terveztem, de közben nem akartam magam halál komolyan venni sem. A forgatáson tényleg mindenki marha jól érezte magát. Lehet, hogy ez ütött ki rajtam a végső verzióban is.

- A zenén kívül más művészeti ágakban is kipróbáltad magad, festesz, rajzolsz, ilyesmik. Te csináltad a Promises című debüt EP-d borítóképét is?

- Igen, de az egy nagyon régi rajz, kislány voltam még, amikor készítettem. Ez eredetileg egy sokkal nagyobb kép volt, jó nagy fényekkel az alján, amiket le kellett vágnunk. Azért volt tökéletes az EP-hez, mert az egész arról szól, hogy itt vagyok én, egyrészt egy kislány, aki mindig is arról álmodott, hogy énekesnő lesz, másrészt pedig már ott voltam a stúdióban, felnőtt nőként, úgymond a céljaimat elérve. Ez a kettősség ragadott meg és ezért választottam ezt a rajzot.

- A szövegeid nagyon valósnak hangzanak, sok alkohol- és drogmetaforát használsz, interjúkban nem félsz kimondani a véleményedet. Általában véve egy elég őszinte személynek tűnsz.

- Jólesik, hogy ezt mondod, igazából most tanulom azt, hogy hogyan kellene visszafognom magam egy kicsit. Mert ha az ember profán, akkor sokakat megbánthat, még ha igaza is van. Szóval ebben még fejlődnöm kell.

- Pont ez lenne a kérdésem: nem gondolod azt, hogy a popzene nem elég őszinte manapság?

- Nos, a popzene egészének nevében nem tudok beszélni, az egyetlen nézőpont, amiből reálisan tudom vizsgálni a dolgokat, az az, hogy én magam ki vagyok. Mindig olyan nő voltam, aki nem félt önmaga lenni, nem félt kimondani a véleményét. És ugye a média soha nem bánt túl kegyesen a popsztárokkal, ehhez pedig még hozzájönnek az online kommentek, ott seggfejekkel vagy körülvéve. Engem ez sosem zavart, mindenki elmehet a francba, én maradok, aki vagyok. Sokan viszont olyannyira megpróbálják magukat a legjobb fényben feltüntetni, hogy szinte teljesen lehetetlenné válik, hogy őszinték legyenek, mert egy tökéletes képet sugároznak, ami hamis.

- A hangodat sokan hasonlítják Florence Welch orgánumához. Te hogy látod magad a jövőben: egy kvázi zenekar élén, mint ő, vagy inkább egyedülálló szólóénekesként?

- Pont pár napja volt az első titkos koncertem és itt már rögtön egy háromfős zenekarral álltunk fel, szóval ennek a pártján állok. Mindig zenekarokat hallgattam, és mindig is szerettem volna egyben lenni, viszont eléggé kontrollmániás is vagyok, szóval nem tudom, mennyire lennék jó egy olyan csapatban, ahol mindenki egyenlő része a kreatív folyamatoknak. Úgyhogy mivel szép lassan úgyis elűzök majd mindenkit magam körül, biztos szólóelőadóként végzem.

- Milyen élmény volt az első koncerted?

- Elég annyit mondanom, hogy a felét gyakorlatilag végigbőgtem. Azért volt eszméletlenül jó, mert már most elég sok troll talált be az interneten, és féltem, hogy a koncertre is ők jönnek majd el, de nem így lett. Mindenki énekelte a szövegeket, éljeneztek, mikor elkezdtem sírni, csak még jobban rákezdték. Soha nem éreztem még magam ennyire otthon, ennyire jó helyen.

- Ugyan elég friss még a bemutatkozó EP-d, de mikor számíthatunk tőled az első albumra?

- Folyamatosan dolgozunk rajta, és közben egy csomó más előadó dolgain is közreműködöm, szóval van tennivaló bőven. Cashmere Cat, Charli XCX, Jessie Ware, ők mind itt vannak velem, nagyon keményen toljuk. A lemez címadó dala, amiről még nem mondhatok sokat, eszméletlen epikus lesz, csomó rockos elemmel. Megjelenésnek 2015 első fele tűnik reálisnak. Sőt, ezt biztosra mondhatom.  

- Milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik mindent megtennének, hogy valaki rátaláljon a zenéjükre, ahogy az veled is történt?

- Nagyon fontos, hogy az ember találjon magának egy mentort. Nőként ez még nehezebb is a zenei világban, mert annyira férfiközpontú az egész. Ha pedig nem találsz, tölts le egy programot és kezdd el tanulni! Ha mondjuk nem tudsz semmilyen hangszeren játszani, mint ahogyan én sem, de közben szerinted jó dalokat írsz – nos, akkor szedd le az Abletont, a GarageBandet és tanulj meg a saját producerednek lenni! Nyomd a SoundCloudot orrba-szájba. Sosem tudhatod, mikor talál rád valaki. Én is jókor voltam jó helyen. Ha csak ülsz a szobádban és sírsz, abból soha nem lesz semmi. Én tudom, kipróbáltam ezt is. (nevet)

interjú: Mika László

az OctaHate és az év egyik legjobb popdalának klipje: 

a teljes Promises EP: