A basszusgitáros-dalszerző-énekes Jack Bruce a 60-as évek második felében vált világhírűvé a rövid fennállású Cream trió tagjaként, Eric Claptonnal és Ginger Bakerrel. Szólóelőadóként élete utolsó hónapjaiig aktívan stúdiózott és koncertezett. 71 éves korában, otthonában érte a halál, családja körében. Az ok valószínűleg régóta tartó májbetegsége.
John Symon Asher Bruce.a skóciai Bishopbriggs-ben született 1943. május 14-én. Tizenévesen már dzsesszbőgőn játszott, közben csellózni tanult a glasgow-i Királyi Skót Zene és Dráma Akadémián, ahonnan pont a dzsessz felé "elhajlása" miatt kellett távoznia. 1962-ben csatlakozott Alexis Korner nagyhatású Blues Incorporated nevű londoni együtteséhez, amelyben többek közt Charlie Watts, a Rolling Stones dobosa is megfordult. 1963-ban a zenekar két másik tagjával, az orgonista Graham Bonddal és a dobos Ginger Bakerrel, illetve John McLaughlin gitárossal alakított dzsessz-blues kvartettet, ebből lett a Graham Bond Organisation nevű rhythm&blues együttes, amelyben Bruce már elektromos basszusgitáron játszott. A szépreményű zenekarban rövid időn belül állandósultak a drogproblémák és a személyes ellentétek: Bruce annyira nem jött ki a legendásan kiállhatatlan természetű Bakerrel, hogy 1965-ben távozott. Ezután meghívást kapott Marvin Gaye turnézenekarába, amit visszautasított, helyette csatlakozott John Mayall akkori formációjához, a Bluesbreakers-hez (annak a John McVie-nek a helyét vette át itt, aki ezután belépett az alakulóban lévő Fleetwood Mac-be.) Bruce Mayall mellett játszott együtt először Eric Claptonnal, korabeli nyilatkozatai alapján már elsőre teljesen el volt ájulva a gitártudásától. "Soha senkit nem hallottam még így játszani" - mondta többször. A duó hamar összeszokott, a zenéről való gondolkodásmódjuk szinte teljesen megegyezett, és mivel a Bluesbreakers nem sok kibontakozási lehetőséget nyújtott tehetségüknek, 1966-ban kiléptek. Baker Manfred Mann népszerű együtteséhez csapódott, majd Clapton meggyőzte, hogy ássa el a csatabárdot Bakerrel és alapítsanak közösen zenekart, ez lett a Cream. A trió hiába létezett csupán két és fél évig, ez idő alatt négy nagylemezt készítettek, és pszichedéliába oltott kemény bluesrockjukkal örökre beírták magukat a könnyűzene történelmébe, alapvető hatást gyakoroltak mind a hard rockra, mind a progresszív rockra. A Cream nem az egyéniségekről szólt, mindhárman részt vettek a teljes dalszerzési folyamatban, egységként voltak erősek. Bruce és Clapton körülbelül fele-fele arányban énekeltek, de a két legnagyobb slágerük, a Sunshine Of Your Love és a White Room az előbbihez fűződik.
A trió feloszlása persze pont az erős egyéniségek, és főként Bruce és Baker kiújuló viszálykodása miatt elkerülhetetlenül bekövetkezett. 1968-tól Bruce szólókarrierbe kezdett, első lemeze már a következő évben megjelent, ezzel, és az idén márciusban megjelent Silver Rails-szel együtt összesen 14 stúdióalbumot készített. Számos hozzá hasonló kaliberű zenészekkel alakított rövid életű formáció mellett zenélt többek közt Frank Zappával, Lou Reeddel (a Berlin albumon), a Mahavishnu Orchestrával, Gary Moore-ral és Ringo Starr-ral, sőt, Ginger Bakerrel is felvett egy albumot, ami 1990 elején jelent meg. A Creamet 1993-ban iktatták be a Rock And Rol Hall Of Fame-be, Grammy Életműdíjat pedig 2006-ban kapott a három zenész, miután előző évben néhány koncertre összeállt a legendás formáció. Az évtizedekig drogfüggő Bruce-nál 2003-ban diagnosztizáltak májrákot, egy sikeretlen műtét után végül több mint egy évtizedig, egészen tegnapig küzdött a betegséggel. Családja körében hunyt el, 71 éves volt.
Ezekkel a felvételekkel emlékezünk rá:
