Függetlenek és zenefüggők – A skót pop története (2. rész)

Cocteau Twins? The Jesus & Mary Chain? Primal Scream? Belle And Sebastian? Franz Ferdinand? Ugye milyen elképesztő mennyiségű fontos és zseniális előadót adott a világnak Skócia? A Nagy-Britanniához tartozó ország azonban most akár nagy változások előtt is állhat, ugyanis ma, 2014. szeptember 18-án az ország lakói arról szavaznak, hogy függetlenedjenek-e a brit birodalomtól vagy sem. Skót independencia? Erről tényleg döntsenek ők, mi viszont addig is elmondjuk, hogy a skót indie (és azon túl is annyi jó zene) nélkül mennyivel szegényebbek lennénk. A 25. Recorder magazin fókusztémájának, a Skócia és zenének a nyitócikkének második része következik - a skót popzenei gyorstalpaló a hetvenes évek végéig itt olvasható.

A skót zene aranykora – a 80-as évek

A punkos, posztpunkos, újhullámos mozgolódás új reggelre ébresztette az ország zenei életét. A Postcard Records beindításával a helyi íz is összeállt, az Orange Juice, a Josef K, az Aztec Camera (és a másik függetlennél levő Fire Engines haverzenekar) már olyan zenét csinált, amire Londonban is felkapták a fejüket, az NME C81 című válogatásán a skót jangle pop hangzás volt az egyik uralkodó, de ez a zene a Smiths-re is erősen hatott, rajtuk keresztül meg az egész világra. Jöttek is a hasonlóan csilingelő gitárpopzenekarok (Altered Images, Lloyd Cole & The Commotions, The Bluebells), sőt az igazi siker és zenei áttörés is, csak más előadók részéről. Az évtized legnagyobb sikerű skót zenekara egyértelműen a Simple Minds, amely első 5-6 (1979-1982 közötti) lemezével még jól szóló, szintis new wave-zenekar volt, de a U2-val való versenyfutásban kétszeresen is elbuktak (az írek lettek a nagyobb világsztárok és a skótok későbbi túltupírozott és túlpolírozott zenéje is gyorsan avult el). Az évtized elején alkotott a végtelenül eredeti Associates szintis new wave duó, dalaik máig őrzik frissességüket, és ekkor indult el egy meglehetősen zárványszerű zenét játszó trió is, a Cocteau Twins (nyitóképen), amely az évtized közepére végképp kialakította egyedi hangját (dream pop, ethereal wave) Liz Fraser – hát, izé – egyedi, angyali hangjának köszönhetően. Az évtized egyik indie szenzációja egyértelműen ők voltak – máig tartó hatással. A másik viszont az Alan McGee (róla bővebben egy külön cikkben hamarosan) által menedzselt és (bemutatkozó kislemezén) kiadott The Jesus & Mary Chain (fent), a zenekar magját alkotó Reid-tesók zajba csomagolt popdalait azóta ezerszer megidézték. Villámkoncertjeikkel 1984-1985 legmenőbbjei és a shoegaze stílus elindítói lettek. Stílust indított az Exploited is, csak ők a vörös mohikánfrizura divatját, no meg a punk’s not dead mottót adták a világnak.

EZÉRT KIMAGASLÓ AZ ORANGE JUICE BEMUTATKOZÓ ALBUMA.

A nyolcvanas évek közepétől a szofisztikált, nagyszabású popzene is teret nyert Skóciában, a Blue Nile 1984-es első sikerlemeze mellett a Waterboys korai (bár már vegyes tagsággal, Londonban működve felvett) big music albumai, a Big Country, aztán a Deacon Blue korongjai a legjobb példák erre, de akadt még bőven hasonló zenekar (Hipsway, Danny Wilson, Hue And Cry, Wet Wet Wet). Az évtized végén feléledt a folkrockos, countrys, amerikai hatásokat erősen beengedő zenei világ (Proclaimers, Texas, Goodbye Mr. McKenzie a későbbi Garbage-énekesnővel), a helyi tiszta keltapunk pedig kifejezetten izgalmas volt (Nyah Ferties). A másik jellemző stílusirányzat a részben a McGee vezette Creation kiadó körül kialakult skót C86-színtér (eleinte ide tartozott a Primal Scream (fent) és a Soup Dragons – de ők mindketten továbbléptek a baggy, majd a dance-rock fúziók felé, előbbi nagy, utóbbi kis sikerrel). A Pastels, a Vaselines, a Shop Assistants, a Close Lobsters, a BMX Bandits, a Trash Can Sinatras, a Teenage Fanclub mind ebből a zajos-mézes popzenéből táplálkozott, és táplálta a műfaj rajongóit. És szintén a nyolcvanas évek második felében indultak a rockosabb, legnagyobb sikereiket a kilencvenes években elérő bandák: Del Amitri, The Almighty, Gun (plusz valahol itt kell megemlíteni Fish-t is, a progrock Marillion egykori énekesét, aki szólóban is nyomult és Dick Bros nevű lemezcégével támogatta a helyi prog-színteret). Trendekbe nem illik, de a Strawberry Switchblade new wave-csajduónak is megvolt a maga 15 perce 1984 körül, a The Wake borongós darkwave-je máig kultikus, Momus, ez a magányos dalszerző-előadó meg maga a kultikusság mintapéldája.

KI NEM TALÁLNÁTOK, HOGY MELYIK MAGYAR POPZENÉSZ LEMEZGYŰJTEMÉNYÉNEK DÍSZE EGY MOMUS-ALBUM!

Skót indie-kiadók

# Zoom Records: Az edinburgh-i lemezboltos, Bruce Findlay által alapított rövidéletű new wave-kiadó a skót punkszíntéren volt nagyhatású (The Valves, Zones, The Questions, PVC2, Simple Minds (balra)). Findlay 1980-tól már csak legnagyobb sztárját menedzselte.

# Fast Product: Szintén edinburgh-i cég, de a helyiek (Scars, The Flowers) mellett már jónevű angol zenekarokat is kiadott Bob Last labele (Mekons, Gang Of Four, Human League).

# Pop:Aural: Amikor Last 1980-ban bezárta a Fast Productot, akkor indította ezt az új, kis kiadót, itt jelent meg a Fire Engines egyetlen stúdióalbuma, de a remek szintipopos Drinking Electricity is.

# Postcard Records: A C81-es, C86-os indie-re, jangle popra nagy hatást gyakorló glasgow-i kiadót Alan Horne alapította, kevés, de fontos kislemezzel az Orange Juice-tól (jobbra), Josef K-től (nekik az albumuk is itt jött ki), Aztec Camerától és a Go-Betweenstől. Bónusz: Motown-tiszteletadás a mottóval: „The Sound Of Young Scotland”.

# Linn Records: Helyi előadók kiadásában jelentős, de a Blue Nile-lal nemzetközi sikereket is elérő cég.

# Chemikal Undergound: A glasgow-i Delgados alapította1994-ben, hogy kiadják első saját kislemezüket. Afféle színtér képződött köréjük, főleg mert második kiadványuk (egy Bis-EP) is nagyon sikeres lett: Mogwai, Arab Strap, Aerogramme, Mother And The Addicts, The Phantom Band a repertoárban, de ők adták ki az első Interpol-kiadványt (Fukd I.D. #3) is – Fukd ID imprintjükön!

# Soma Quality Recordings: A kilencvenes évektől a skót elektronikus tánczene atyakiadója, ők jelentettek meg először Daft Punkot (The New Wave - 1994, Da Funk - 1995), meg sok helyi tehetséget (One Dove, Alex Smoke) és nemzetközi menőséget (Vector Lovers, Deepchord) adnak ki.

# Electric Honey: A Stow College nevű glasgow-i zeneiskola – ahol Bluebells-, Associates-tagok tanítanak – lemezkiadója, részben a diákok futtatják, az első Belle And Sebastian (balra)-albummal lett híres, de jött ki itt Snow Patrol és Biffy Clyro is.

# Rock Action: A Mogwai saját kiadója, magukon kívül Papa M-, Torche-, Errors-, Cex-lemezekkel.

# Fence Records: Ez a Fence Collective nevű laza haveri észak-skót csoportosulás kiadója volt, King Creosote alapította 1997-ben, aztán Pictish Trail vezette 2013-ig (James Yorkston, Lone Pigeon, U.N.P.O.C.).

# LuckyMe: Übermenő glasgow-i experimentális hiphop/bass/house label (Machinedrum, Baauer, Hud Mo, TNGHT, Lunice, Jacques Greene).

# Numbers: A Wireblock nevű szintén jónevű kiadóból lett Numbers pillanatnyilag a világ egyik legforróbb tánczenei cége, SOPHIE az aktuális sztár, de jött itt ki Rustie-, Mosca-, Jamie XX-sikerlemez is.

Scot(post)rock, skót britpop, skótie – a 90-es évek

Túl azon, hogy működött a Creation kiadó skót csodagépezete (Primal Scream, Teenage Fanclub, BMX Bandits, 18 Wheeler), a 90-es évek eleje csendesebb időszak volt, jutott tér a kelta fúziónak (a Shooglenifty és a Peatbog Faeries is elektronikát kevert a tradicionális hangszerek közé) vagy a hozzánk is többször eljutott anarchopunknak (Dog Faced Hermans, Archbishop Kebab). Tánczenében lett egy igazi skót sztárzenekar, a még gitáros formációként indult, de a house és techno hívó szavára átvedlett The Shamen, egyetlen lemez erejéig egy triphop-előfutár, a One Dove; az évtized közepén mindenki a Nightcrawlers világslágerére ropta (Push The Feeling On) és a Massive Attack mellett feltűnt hangszerelő, Craig Armstrong is szép downtempós albumokat adott ki. Az igazi pezsgést azonban a Delgados nevű indierock zenekar indította be, nem is annyira zenéjével, hanem mert 1994-ben létrehozott egy kiadót (Chemikal Underground) és ezzel lehetőséget biztosított a többi akkori kicsinek, a furapopos Bisnek, a posztrocker Mogwainak, a mocskos szájú Arab Strapnek, de maguk a Delgados-lemezek is egyre jobbak lettek (és akkor melléjük helyezhetjük még a rokon Urusei Yatsurát is). A kilencvenes években még három fontos zenekar bukkant fel: a Belle And Sebastian gyorsan világhódító lett kedves tweepopjával, a Beta Band viszont a várakozásokkal ellentétben nem lett az egyedi pszichpopjával, a Boards Of Canada (fent) azonban fanatikussá tette a hallgatós elektronika szerelmeseit. Náluk jóval nagyobb közönséget ért el a britpop kimúlását túlélő Travis (szintén posztbritpop a Supernaturals is, de ők kevésre vitték). Az indierockos, bátran érzelmes Idlewild pedig már a kétezres évekbe vezet át (akárcsak a szintén McGee-pártfogolt Cosmic Rough Riders).

Még mindig indie, sőt most csak igazán – a 2000-es évek

A legutóbbi évtizedben a sok kedves indiezenekar és -előadó (Camera Obscura, Life Without Buildings, Mull Historical Society, Future Pilot AKA, Aberfeldy) mellett egyetlen pillanat, a Franz Ferdinand (balra) berobbanása változtatott meg mindent és nem csak a glasgow-i szcénában, hanem világviszonylatban is. Ugyan a Strokes, vagy az Interpol már előkészítette a terepet, de mégiscsak Alex Kapranoséknak köszönhető, hogy az indiepop és a tánczene újra igazán egymásra talált. Ugyanezen pillanat alatt lett ismét Glasgow A hely. A Sons And Daughters henyepopja, a Shitdisco new rave-je és a menetrendszerűen érkező újabb, de egyre kevésbé eredeti és erős formációk (Dogs Die In Hot Cars, Fratellis, The View, Cinematics, Mother And The Addicts, 1990s) mind megkapták a figyelmet. Az évtized másik áttörését Skóciából mondjuk éppen a Biffy Clyro kissé ízetlen alterockja érte el, na meg persze KT Tunstall énekes-dalszerző, akinek nyomában szaporán futottak be a fiatal skót énekeslányok (Sandi Thom, Amy MacDonald).

A FRANZ FERDINAND A BELLE AND SEBASTIAN DICSÉRETÉT ZENGI INTERJÚNKBAN.

Függetlenedés: igen/nem

A skóciai függetlenedésről való szavazás természetesen annyira jelentős téma, hogy a popzenészeknek is meg kell nyilvánulniuk a kérdésben. A birodalomból való kiválásra biztat: Franz Ferdinand, Frightened Rabbit, Alan McGee, Edwyn Collins, Mogwai, Stuart Murdoch (Belle And Sebastian), Dave Maclean (Django Django), Glasvegas, James Yorkston, Isobel Campbell.

A Nagy-Britanniában maradásra fog szavazni: Bobby Gillespie (Primal Scream), Steve Mason (ex-Beta Band), Sharleen Spiteri (Texas), Rod Stewart, Prides, King Creosote, Susan Boyle (és erre buzdít rengeteg nagy angol popsztár is: Jagger, McCartney, Sting).

INTERJÚNK A TEXAS ÉNEKESNŐJÉVEL, TÖBBEK KÖZT A GLASGOW-I IDŐJÁRÁSRÓL.


Skótszoknyás forradalom a tánctéren

Amitől a 2000-es évek második felében Glasgow fenn tudott maradni a világ zenetérképén, az már a tánczene volt. A kilencvenes években a Slam és a Soma Records megágyazott a minőségi partizásnak, de a minőségi partiztatást világszínvonalúvá az Optimo duó tette és vitte is mindenhová az életérzést – a 2000-es évek közepén a világ legjobb dj-i között volt a helyük. Közben nagyon befutott az elszigetelten alkotó elektro-popos Mylo és húzta magával a kisebb-nagyobb sikert elért tehetségeket, a szintis Linus Lovest, a re-edit-király The Revenge-t, a minimalos Alex Smoke-ot, majd jött a még nagyobb szintlépés (Calvin Harris fokozatosan az EDM egyik királya lett) és ekkor már tényleg nagyon figyelt a teljes tánczenei világ Glasgow-ra: a dubstepes Kode9-ra, a zsánerkeresztező Hudson Mohawke-ra és Rustie-ra, a basses Jackmasterre, meg úgy általában a pezsgő klubéletre, kismillió kiadóra (a LuckyMe aqua crunkjára, a Backwater Community technójára és legújabban a Wireblock-ból lett Numbers előremutató tánczenéjére).

(A következőkben bemutatjuk a húsz kedvenc skót lemezünket, valamint az elmúlt néhány év történéseit és aktuális skót színtereit.)

RUSTIE EGÉSZEN FRISS MÁSODIK ALBUMÁRÓL IAMYANK ÍRT KRITIKÁT PROFÜL ROVATUNKBAN.

Dömötör Endre

(X) A Skócia & Zene cikksorozat támogatója: The Famous Grouse, Skócia első számú whiskyje.

a cikkben tárgyalt időszakban annyi jó zene született Skóciában, hogy órákat tudnánk playlistekkel megtölteni, most tényleg csak nagyon vázlatos ízelítő pár előadótól, elsőként az Aztec Camera és az Oblivious: 

az Altered Images és a Happy Birthday: 

az Associates és a Party Fears Two: 

a Cocteau Twins és a Lazy Calm: 

a Blue Nile és a Tinseltown In The Rain: 

a Vaselines és a Son Of A Gun: 

a Primal Scream és a Loaded: 

a Belle And Sebastian és a The State I'm In: 

a Delgados és a Coming In From The Cold: 

a Beta Band és a Dry The Rain: 

a Boards Of Canada és a An Eagle In Your Mind: 

az U.N.P.O.C. és az Amsterdam: 

a Franz Ferdinand és a Take Me Out: 

Mylo és a Drop The Pressure: 

Rustie és az Ultra Thizz: