ozora 1.jpg

Van egy fesztivál Magyarországon, aminek helyszíne egyetlen másikéhoz sem fogható. Bár az elmúlt években sokszor került a hírekbe, de hogy pontosan hol is a helye a nemzetközi fesztiváltérképen arról elég kevés szó esik. Miért is esne? Hiszen egy rétegműfajról, a goa trance-ről szól, ami itthon tényleg keveseket érdekel. Arra viszont már többen felkapnák a fejüket – ha tudnák –, hogy ez a világ egyik vezető ilyen eseménye. És évről-évre nagyon tudatosan épül – az O.Z.O.R.A. fesztivál idén július 29. és augusztus 3. között zajlik majd.

Simontornya után nem a Balaton felé megyek tovább a 64-esen, mint már annyiszor, hanem lekanyarodom az ozorai útra, és aztán, ahogy a telefonban mondta Zimányi Dániel, az aprócska Vámpusztát és Vámszőlőhegyet éppen csak elhagyva, a jobbra eső útra kanyarodva csörgök neki a távműködtetésű sorompónál. Rögtön a bejárat után az O.Z.O.R.A. fesztivál jellegzetes náddíszei fogadnak, és ahogyan haladok befelé a kilométeres, egyenes úton Dádpusztára, egyre több jel utal arra, hogy itt időről-időre több tízezer ember múlatja az idejét valamiféle fesztiválon (jegyvásárlás feliratú lakókocsik, fákból, ágakból, nádakból készített díszek). Egyre több jel utal arra is, hogy ez az időmúlatás egy rejtett kinccsel felérő, dombokkal, völgyekkel szabdalt gyönyörű helyen folyik. Valami nagyon jó helyen.

Zimányi Dániel egy lakóháznál fogad, ő a terület tulajdonosa és az O.Z.O.R.A. fesztivál gazdája is egyben. Itt lakik Dádpusztán a családjával, már 1993 óta. Gazdálkodik, birkákat tart, és évről-évre szépíti a fesztivál területét, állandó létesítményeit. Pont úgy, mint a világ legnagyobb fesztiválja, a Glastonbury alapító tulajdonosa, a szintén farmer Michael Eavis. Zimányi családjában régre nyúlik vissza az állattartás hagyománya, már apja is ezzel foglalkozott, és gyerekkorától kezdve ő maga is. Szorgos munkával már a nyolcvanas években elérte első nagy céljait, mindez azonban érezhetően másodlagos az életében. Miközben körbevezet a hatalmas birtokon – magán Dádpusztán –, sokkal inkább az látszik, hogy az állatok szeretete, a birtok és ezekhez csatoltan, már jópár éve maga a fesztivál az igazán fontos számára. Aki még soha nem járt az O.Z.O.R.A. fesztiválon, nagyon megdöbbenhet azon, hogy mi minden található a területen. Érkezhet a látogató az év bármely napján, a fesztivál létesítményei mind ugyanúgy állnak ott, ahogyan a szűk egyhetes (ráhagyással, érkezéssel és eltávozással majdnem kéthetes) esemény idején. Pajtákból, csűrökből, istállókból átalakított kézműves foglalkoztató helyiségek, kocsmák, büfék, játszóház, aztán direkt a fesztiválhoz épített színpadi helyszínek, gyalogoshidak, hatalmas kupolájú, templomra emlékeztető chill-épület, több tucatnyi dísz és szobor mindenfelé, törpefalva, szakrális helyek, az elképesztő fekvésű völgyben a fő tánctér és színpad – mind a birtok területéről származó természetes anyagokból. A fesztivál és fő műfaja, a goa nemcsak eszmeiségében ökotudatos.

ozora 2.jpg


És hogy a helyszín tényleg folyamatosan (sz)épül, arról a rendezvény előtt másfél hónappal tett látogatásomkor is bizonyságot szerzek. Mások mellett egy kiállítótérrel egybekötött hatalmas kilátó és egy tízensok méteres szintkülönbséget áthidaló, kacskaringós, impozáns lépcsősor készül éppen. Arról nem is beszélve, hogy idén fix telepítésű, szintén ökobarát wc-ket építettek, a fesztiválokon megszokott ToiToi-ok helyett. Zimányi Dániel nagyban és előre gondolkodik, de mindig csak a következő lépést teszi meg. Tipikus farmer, aki a földből és a természettel él. Van némi tapasztalatom farmerekkel, másfél évig dolgoztam egy gazdaságban, így miközben bemutatja a birtokot, őt figyelve óhatatlanul is korábbi földtulajdonos főnököm jut eszembe. Kemény, erős, nagyon tudatos embernek tűnik, aki ha valamit elhatároz, azt véghez is viszi, de közben az is látszik a szemében, hogy mennyire büszke mindarra, amit megalkotott.

És lehet is büszke, hiszen az O.Z.O.R.A. fesztivál ma már Európa és a világ egyik legjelentősebb eseménye a műfajban, több tízezer látogatóval, akiknek a kilencven százaléka külföldről érkezik. Ha a goás szubkultúrában Indiától Ausztrálián át Németországig elhangzik a Hungary szó, már nem Puskás neve az első asszociáció, hanem Ozora. (Történeti-földrajzi érdekesség, hogy bár a fesztivál neve a legközelebbi Tolna megyei településhez tartozik, Dádpuszta hatóságilag a Fejér megyei Igar része.) A történet 1999-ben kezdődött, amikor külföldi szervezők a település közelében szerették volna megtartani az az évi, teljes napfogyatkozáshoz kapcsolt goa fesztivált (egyszerűen azért, mert az előrejelzések szerint a legkedvezőbb időjárási körülmények itt voltak várhatók). Amikor az elsőként kiválasztott helyszín kútba esett, az akkori főszervező a területre bemotorozva azonnal beleszeretett a helybe, bérbe vette Zimányitól és megtartotta a Solipse fesztivált. Nagy volt a siker, a magyar földtulajdonos pedig jegyzetfüzettel a kezében sétálgatva a rendezvényen, már akkor elhatározta, hogy ezt ő maga is megvalósítja a következő években. A terv azonban egy időre terv maradt, egészen addig, ameddig magyar szervezők meg nem keresték őt a Solipse fesztivál ötödik évfordulója előtt, hogy tartanának egy hasonló eseményt, olyan klassz volt itt az előző buli. Zimányi nem adta bérbe a területet, helyette azt mondta, hogy ő rendezi a fesztivált, de valósítsák meg közösen, legyenek ők a művészeti szervezők.

ozora 5.jpg


Innentől gyakorlatilag egyre nő és egyre elismertebb a rendezvény, a helyszínt a látogatók a Paradicsomnak tartják, ezért is a Welcome To Paradise üdvözlőszöveg a bejáratnál, amit Zimányi az első alkalom után – mert túlzásnak gondolta – levetetett, de aztán a fesztiválozók nyomására végül újra kirakott. Ma már ő maga is úgy látja, hogy az ide érkezők tényleg mennyei békességben élik meg az itt töltött pár napot, vagy ahogyan sokan mondják: ide hazaérkeznek. A helyszínt a magyar hatóságok persze nem tekintik paradicsomnak, több évben is razziáztak drogokat keresve, volt hogy az engedélyt adták meg nehezen, volt, hogy az ozorai önkormányzat nehezményezte a névhasználatot, de mára ezek a dolgok rendeződtek. A fesztivál túlélte azt is, hogy az eredeti szervezőgárda lecserélődött (anyagi kérdésben nem jutottak dűlőre a tulajdonossal), és mint azt a helyszínen is tapasztaltam, ez a rendezvény még sokáig élni is akar. És ez az, ami Magyarországról nem feltétlenül látszik.

Itthon például nem futhatunk O.Z.O.R.A.-hirdetésbe, de külföldön is speciális módon jelenik meg a fesztivál – az önjáró marketing kiegészítéseként. A tavalyi fesztivál óta négy One Day In… elnevezésű O.Z.O.R.A.-rendezvény (egynapos minifesztivál) volt Mumbaiban, Goán, Amszterdamban és Bécsben. Tavaly május óta működik a Radiozora nevű internetes rádió, exkluzív mixekkel és interjúkkal – az adás szépen reprezentálja, hogy a zenei csap(at)ás már jóval túlmutat a psytrance-en. Ahogy az idei év névsora is, elég csak két végletet megemlíteni a goa élcsapatán túl: fellép majd Lajkó Félix és a brit techno egyik ősi nagyágyúja, a Leftfield is (vagy éppen a legendás African Head Charge, az Ozric Tentacles és Youth is). A sokszínűség a teljes programra is igaz, a nagy hagyományokkal rendelkező cirkuszi előadások, a folkos események, táncházak, előadások… Felesleges is folytatni, itt a kukoricásba a labirintust képzős lányok vágják, a fesztiválon képződött szemetet pedig újrahasznosítva válogatják – csak két apróság, amiről nem szólnak a híradások.

ozora 4.jpgZimányi Dániel és fia, Árpád méltán büszkék teremtményükre. Nem alaptalanul, hiszen nemcsak, hogy sikeres, de teljesen unikális megvalósítás ez a hazai fesztiválfelhozatalban. Ambiciózus vállalkozás. Hiszen hogyan másképp lehetne értékelni azt, hogy az év nagy részében birkákat gondozó főszervező fogja magát és feleségével beül az autóba, elvezet Portugáliáig, a vetélytárs Boom Festivalra, hogy megnézze magának, tanuljon? Igaz, aztán egy napot ott töltve haza is indul, mert látott mindent, amit akart. Naná, hogy kíváncsi vagyok arra is, mennyire szereti a fesztiválján szóló zenét, és naná, hogy az derül ki, hogy megszerette az évek során. Fiatalabb korában például Pink Floydot hallgatott, és annak a pszichedéliája nincs is olyan nagyon távol az O.Z.O.R.A-n szóló psytrance-től, mint gondolnánk, mondja.

Ahogy nézem a naplemente fényében úszó fő fesztiválhelyszínt, és figyelem, ahogyan a főszervező mutogatja és magyarázza a környékbeli cigányok által vesszőből frissen font a fesztiválösvényekre szánt új lámpaburák ötletét, működését, nem tudok nem arra gondolni, hogy ezt – a helyszínt, a fesztivált, az itt minden pontból áradó pozitív vibrálást – egyszer mindenkinek látnia, tapasztalnia kellene.

beszámoló és fotók: Dömötör Endre


az egy hét múlva már teljes erővel működő fesztivál Facebook-oldala
ez pedig a pontos programtábla (nagyítható)


a 2013-as O.Z.O.R.A. fesztiválról egy 51 perces, visszaemlékezős film: 

http://recorder.blog.hu/2014/07/23/a_farm_ahol_paradicsomban_elunk_az_o_z_o_r_a_fesztival_es_gazdaja
A farm, ahol paradicsomban élünk – Az O.Z.O.R.A. fesztivál és gazdája

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr846537513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.