glass_animals_0420.jpg

A néhány hete megjelent lemezekről ezek derülnek ki friss albumkritikáinkban: Sam Smith hosszan nem nagy szám, nagynevűek (Fucked Up, Kasabian) semmi különössel jelentkeztek, van még klassz brit gitárzene (Glass Animals - nyitóképenTeleman), Martyn jól táncoltat, akad még pár további szuper lemez, közte egy gyönyörű soul kiadvány. Lemez gyorstár, ismét masszív kiadás.

Sleaford Mods: Divide And Exit

sleaford mods_1.jpgKiadó: Harbinger Sound

Megjelenés: 2014. május 19.

Stílus: munt, grimepunk

Kulcsdal: Tweet Tweet Tweet

Tavaly decemberi számunkban már bemutattuk a szinte tökismeretlen nottinghami duót, amelynek 2013-as albuma az addigi – helyi kiscéges kiadású – lemezek új dalokkal megfejelt esszenciája volt, alig fél évvel később viszont megint muszáj írni a Sleaford Modsról, mert ez a már teljesen friss sorlemez egész egyszerűen az életmű csúcsa, egy megunhatatlan, szórakoztató minimál verbálattak. Már persze azoknak, akik bírnának egy The Fall/The Streets keresztezést, amiben dobgép, basszusgitár és egy mocskos(ul tipikus brit) szájból bugyognak a mocskos és vicces brit életképek.

8.5/10

Dömötör Endre

Owen Pallett: In Conflict

OwenPallett-InConflict_zpsd965caf1.jpgKiadó:Domino / Neon Music

Megjelenés: 2014. május 26.

Stílus: barokkpop-elektronika

Kulcsdal: The Riverbed

Owen Pallett okos popzenéje bizonyára nem jön be mindenkinek, de most ők is figyeljenek ide. Az In Conflict ugyanis az eddigi legjátékosabb, legkönnyedebb anyag, amit Pallett készített és az eddig rendre jelen lévő giccs-faktor is szinte teljesen eltompul. Bámulatos, ahogy az ütemtelen barokkos pop helyét hirtelen váltással szívszorító zongorás betét veszi át, vagy ahogyan a háttérben megbújó elektronikus alapok az izlandi zenekarokat idéző hűvös boldogsággal párosulnak. Igen, ez egy olyan lemez, ahol nem feltétlenül a fülbemászó refrének, hanem (leginkább) ezek a pillanatok maradnak meg, de nagyon megéri odafigyelni rá.

8.5/10

Csada Gergely

Sam Smith: In The Lonely Hour

Sam-Smith-In-the-Lonely-Hour-2014-1500x1500.jpgKiadó: Capitol / Universal

Megjelenés: 2014. május 26.

Stílus: soulpop

Kulcsdal: Life Support

Sam Smithnek aranytorka van, ezt már a Disclosure-féle Latch és Naughty Boy La La La-ja alapján megállapíthattuk, aztán ott volt az a remek funky slow jam Nile Rodgersszel és a Lawrence-tesókkal. Ezekből kiindulva joggal számíthattunk valami hasonló kifinomult táncos-elektronikus, soulos, popos bemutatkozó albumra, ami nagyjából stimmel is (az elektronika ugyan csak diszkréten van jelen), viszont kár, hogy a két első szám (Money On My Mind, Good Thing) után nyálhatárt súroló szerelmes számok és szenvelgős balladák egymásutánja következik – minden klasszikus értékük ellenére ennyi a mi gyomrunknak már sok.

6/10

Forrai Krisztián

Hercules & Love Affair: The Feast Of The Broken Heart

Hercules-Love-Affair-The-Feast-of-the-Broken-Heart-2014-1200x1200.jpgKiadó: Moshi Moshi

Megjelenés: 2014. május 26.

Stílus: house

Kulcsdal: Do You Feel The Same?

Az egy ideje Bécsben élő Andy Butler tartja magát ahhoz, hogy minden albumára új társakat toboroz maga mellé a Hercules & Love Affairbe. A harmadik lemezen John Grant mellett a gospel-hátterű Rouge Mary, a füstös hangú Krystle Warren és belga alttrubadúr Gustaph énekelnek, a produceri munkába pedig az osztrák Ha-Ze Factory segített be (a régi társ Mark Pistel mellett). Butler ezúttal a kilencvenes évek pumpálós vokális house-hangzását melegítette fel, a nyers, dögös, leginkább zsigerekre-altestekre (és időnként az érzelmekre) ható számok egyenesen az izzadt testekkel teli klubokat veszik célba.

7/10

Forrai Krisztián

Teleman: Breakfast

Teleman-album-cover-Breakfast-1024x1024.jpgKiadó: Moshi Moshi

Megjelenés: 2014. június 2.

Stílus: indiepop

Kulcsdal: Cristina

Az igazi hardcore indierajongók talán még emlékeznek az egykori Pete And The Piratesre, amelynek romjaiból a Teleman kvartett alakult, hogy egy sokkal izgalmasabb produkcióval hódítson. Breakfast című első nagylemezre nem is kellett sokat várni, másfél évvel a megalakulás után érkezett az Alt-j és Django Django egyenesebb vonalú tesójának nevezhető Teleman-debüt. Változatos hangszerelésű, sokadszorra menyíló dalaikat Thomas Sanders melankolikus énekhangja teszi igazán egyedivé, bár néha annyira szomorúnak tűnik, mint akit éppen faképnél hagyott a barátnője.

8/10

Csonka Mátyás

Fucked Up: Glass Boys

FuckedUp-GlassBoys-CoverArt.jpgKiadó: Matador / Neon Music

Megjelenés: 2014. június 2.

Stílus: hardcore punk

Kulcsdal: Glass Boys

A tőlük megszokottnál hagyományosabb albummal jelentkeztek a torontói hardcore punk legendák. Nincs például egyetlen 17 perces szám sem kínai csillagjegyekről, csak rendkívül személyes témájú (öregedés, örökség), felemelő „stadionpunk” himnuszok vannak. Na jó, azért minden furcsaság nélkül nem állhatták meg, kiadtak a lemezből egy lassú verziót is, amin Jonah Falco dobos fél tempóban üti a hangszerét. Melyik a jobb? Kinek a punk, kinek a punkné. Középtájon kicsit összefolynak ugyan a számok, de stílusukban még mindig nehéz megverni Damian Abrahamékat.

7.5/10

Mika László

Glass Animals: Zaba

glass animals.jpgKiadó: Wolf Tone / Caroline

Megjelenés: 2014. június 6.

Stílus: eklektikuspop

Kulcsdal: Pools

A brit kvartett első lemezét jó nagy hype előzte meg. A Paul Epworth produceri segédletével, kiadójánál készült anyag igen széles skálán mozog. Az egzotikus hangszereléssel dolgozó, szinte behatárolhatatlan albumon az elektronika és az indie mellett egy kis R&B-esszencia is érződik, az egész pikantériáját pedig két dolog adja. Az egyik az briliánsan kidolgozott ritmus, ami néhol már-már törzsi, a másik pedig Dave Bayley énekes lágyan simogató, szelíd hangszíne. Ez a lemez hibátlan – lenne, ha az Alt-j nem csinálta volna már meg két éve.

9/10

Biczó Andrea

Kasabian: 48:13

kasabian_1.jpgKiadó: Columbia / Sony

Megjelenés: 2014. június 9.

Stílus: dancerock

Kulcsdal: Treat

Hatásos effektek, itt-ott ügyes dalrészletek, majdnem végig jó refrének és dallamok (már ha tömegben akarsz együttkántálni), csakhogy nonszensz szövegek (ez még a legkevesebb), alig valami az ígért tánczenésedésből (a tiszta kivétel a lemezelőzetes Eez-eh csali), Ian Brown kétezres évek eleji hangzásának idézése, bátortalan Primal Scream-tiszteletadások. Jól szól, oké, csupaszabb, meg minden, de ez még nem feltétlenül elég motiváció arra, hogy újrahallgassam.

7/10

Dömötör Endre

Lee Fields And The Expressions: Emma Jean

LF_Emma-Jean_Cover-smaller.jpgKiadó: Truth And Soul Records

Megjelenés: 2014. június 9.

Stílus: soul

Kulcsdal: Don’t Leave Me This Way

A 2000-es évek elején, röviddel a hiphopos neosoul tetőzése után, felerősödött a soul műfajban egy olyan újtradicionális irányvonal, amely semmi mást nem akart, csak az autentikus, hetvenes évek elején tökélyre fejlesztett megszólalást hozni – mit sem törődve azzal, hogy anakronisztikus-e vagy sem (Solomon Burke, Al Green visszatérő lemezei, Daptone Records, Sharon Jones, Charles Bradley stb.). Na most, ha valami jó, azon minek változtatni – és nem mintha a háromakkordos punknak ne lenne meg a helye a mai napig – ez a fúvósdús soulhangzás aztán valóban időtlen és megunhatatlan. Persze csak akkor, ha olyan jó dalokkal társul, mint a több mint 40 éve alkotó, de csak az elmúlt tizenegykét évben (el)ismertté vált Lee Fields új lemezének esetében. Mert, hogy Fields az Expressions-zel az elmúlt években készített remek albumai közül is magasan kiemelkedik ez a mostani, tökéletes újkori soul klasszikus. Ha van lelked, meghallgatod.

9/10

Dömötör Endre

Martyn: The Air Between Words

ZEN213_PACKSHOT.jpgKiadó: Ninja Tune / Neon Music

Megjelenés: 2014. június 16.

Stílus: house, techno

Kulcsdal: Glassbeadgames

Két remek album után Martyn harmadszorra sem okoz csalódást: a The Air Between Words slágereket és gondolkodósabb részeket egyaránt tartalmaz, miközben a hangzás már szinte teljesen analóg a munkásság korábbi, félig digitális megszólalásával szemben. Four Tet és Copeland kiváló munkatársnak bizonyulnak két ponton is, a többiben pedig instrumentális négynegyedek trappolnak kortársakat megszégyenítő módon. Martyn ezzel végleg ligát váltott: a UK bass helyett egyértelműen a house és techno nagyjai közé pozícionálja magát.

8.5/10

Velkei Zoltán

http://recorder.blog.hu/2014/07/17/lemez_gyorstar_2014_29_het
Lemez gyorstár - 2014. 29. hét

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr896517551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.