Újra tizennégy – A Hives koncertje és az ’’Off The Wall’’ Spring Classic 2014

2014.05.28. 18:02, rerecorder

crowd_1.jpg

Előtted a Földközi-tenger; mögötted egy bronz lovas szobor, balra pedig a Vezúv. Ilyen körülmények között zajlott le a hatodik „Off The Wall” Spring Classic nevezetű évenkénti gördeszka verseny Olaszországban, amely során első kézből tapasztalhattuk meg, hogy annál, hogy kerekes falapokon röpködő fiatalokat bámulhatsz a harmincfokos hőségben, csak egyetlen jobb dolog van: ha mindezt a rendezvényhez szervesen kapcsolódó ingyenes The Hives-koncert előtt teheted meg.

20140511ME_VANS_TheHives03558.jpgA Tony Hawk 2 óta egyértelmű, hogy a gördeszkázás és a király zene úgy passzol egymáshoz, mint egy szál cigi egy jó nagy kajálás után, ezzel pedig a Nápolyban megrendezett Vans ”Off The Wall” Spring Classic 2014 verseny szervezői is tisztában vannak. A háromnapos esemény idén sokadszorra került terítékre, a többesztendős hagyományt megtörve azonban a cipőmárkával egybekötött cirkusz ezúttal nem Varazzébe, hanem egyenesen a pizza otthonába látogatott, ahol három forró napot töltött a kisebb zúzódások, elkopott griptape-ek és az egy-egy látványosabb trükköt vad füttyáradattal megjutalmazó közönség kereszttüzében. A helyszínváltozás azonban szemmel láthatóan nem ártott a hangulatnak: a tengerpartra ugyanis érdeklődők hada látogatott ki, hogy egy sörrel a kezében bambuljon a felrántott minirámpa felé, ahol a szőrös arcú kommentátor lelkesen üvöltözött, amikor az adott deszkás valami bonyolult mozdulatsort írt le az olasz beton fölött öt méterrel.

A tizenötezer eurós díjazású hétvégi megmérettetés alapjaiban véve hasonlított az (általunk értelemszerűen gyakrabban látogatott) zenei fesztiválok arculatához. A szokásos kajabódék, a dög meleg, valamint a többeurós sör ugyanúgy képviseltették magukat, mint a sok gyakorlati haszonnal nem bíró, látványos extrák (ez itt egy Monster-kerekekre állított Fiatot jelentett), de persze lehetett mókázni, nézelődni is: aki például szerette volna, hogy az egyik Vans-sátorban alkarnyi és lábszárnyi gördeszkák között egy széttetovált, bajszos, késő harmincas faszi vágja le a haját, a lehető legjobb helyre jött.

20140511ME_VANS_TheHives00440.jpgAz atmoszféra, valamint a látvány pedig pontosan annyira idomult a vállalkozás célcsoportjának érdeklődési köréhez (extrémsport, street art, hipszterség, szakáll, longboard), mint az egész csinnadratta zenei oldala, ami szerencsére nem csak annyiban merült ki, hogy a hangszórókból napközben Arcade Fire, Interpol, The Flaming Lips, TV On The Radio, Dead Boys, Damned és Adolescents üvöltött, hanem abban is, hogy az eleve ingyenes rendezvény a középső napon még egy ingyenes koncerttel is megfejelték, amelyen a digó Andead (jobbra) mellett a ’00-ás évek sokra érdemes zenekara, a Hives is fellépett.


A KONCERT ELŐTT INTERJÚT IS KÉSZÍTETTÜNK A SVÉD ZENEKARRAL - 20 ÉVIG MÉG FOLYTATJÁK.

20140511ME_VANS_TheHives00887.jpgNyilván badarság lenne elfelejteni, hogy a svédek csúcsperiódusa úgy tíz évvel ezelőtt volt, ám a csapat még ennek tükrében is tényleg élvezetes műsort nyújtott, főleg úgy, hogy eredeti basszista kényszerpihenő miatt nem lehetett jelen a helyszínen. A Hives hozta az őt eleve mindig körbelengő, jó adag elviccelt megalomániát: a csapat egy poénosra vett Űrodüsszeia-féle Strauss-részletre vonult be, magán pedig szépen hímzett fekete mariachi ruhákat viselt, a zenekar technikai személyzete pedig az esztendők óta alkalmazott nindzsa-álcában téblábolt. És bár anno még a 2010-es, szigetes koncertet egy kissé agyonnyomta a sok önajnározás és teatralitás, itt ezzel nem volt gond, sőt, a még mindig a Jagger/Johanssen genom méltó örököseként tetszelgő Howlin’ Pelle Almqvist úgy is dicséretesen hergelte a közönséget, hogy (élményeim alapján, legalábbis) a nápolyiak minden nyelven beszélnek, csak angolul nem. A sok dumával persze arányosan emlékezetes volt a zenei oldal is, hiszen hiába nézzük úgy, hogy a zenekar utolsó két lemeze inkább rutinmunka (a Lex Hives-ról Beck Zoltán írt kritikát a Recorderre), az ötös még ma is minden további nélkül tudja hozni a rajongóktól elvárt színvonalat, és bár az objektív vizsgálók számára keseríthette az élményt a frissebb szerzemények nagy száma, a régi nagy slágerek iszonyatosan mellbevágó intenzitással kerültek ledarálásra. A fekete-fehér öltönyös adrenalin-ampulláktól a jelenlegi csicsamintás torreádorruhás rockzenekarig tartó átmenet között a Hives ugyan veszített egyszerűségéből (és igazi jelentőségéből is), azonban nyilván sokkal gázabb lenne, ha ennyi idő után is egy helyben toporognának művészileg (á la Vines), és mivel energiában nem volt hiány, a régi számok pedig szuperül szóltak, semmi sem akadályozhatta meg, hogy én néhány percig újra tizennégy éves legyek – ezért pedig még mindig nagyon hálás vagyok.


Judák Bence


the spot1.jpg
20140510ME_VANS-Spring-Classic14_02497.jpg
20140510ME_VANS-Spring-Classic14_02629.jpg
site from drone.jpg
11_1.jpg
20140511ME_VANS_TheHives00743.jpg

20140511ME_VANS_TheHives01855.jpg
20140511ME_VANS_TheHives01126_1.jpg
20140511ME_VANS_TheHives01669.jpg

https://recorder.blog.hu/2014/05/28/ujra_tizennegy_a_hives_koncertje_es_az_off_the_wall_spring_classic
Újra tizennégy – A Hives koncertje és az ’’Off The Wall’’ Spring Classic 2014
süti beállítások módosítása