„Még két évtized, legalább” – The Hives-interjú

Ha a folyamatos, lökött színpadi viselkedés és a pengeéles koncertek alapján nem lenne egyértelmű, a svéd The Hives tagjai nagyon is vicces, azonban korántsem komolytalan srácok. Ezt csak megerősíti a formációval Nápolyban, a tavaszi, háromnapos Vans Off The Wall Classic 2014 deszkás eseményen készített interjúnk (a Hives volt a hétvége fő zenei attrakciója), amiben Dr. Matt Destruction basszusgitáros hiánya és a pocakos Vigilante Caelstrom gitáros szótlansága miatt a maradék három tag (Howlin’ Pelle Almqvist énekes, Chris Dangerous dobos és Nicholaus Arson gitáros-billentyűs) kinyilatkoztatásaira hagyatkozunk. Érdekfeszítő dolgok derültek ki a csapat hozzáállásáról, arról, hogy mennyire fontos az öltözet vagy arról, hogy éppen mivel tölti idejét az Eagles Of Death Metal.

- Meglepetten látjuk, hogy öttagú zenekar létetekre csak négyen ültök itt. Mi történt a basszistával?

Howlin’ Pelle Almqvist: - Sajnos őt nem láthatjátok mostanában a színpadon, ugyanis Dr. Johann Destructaffson barátunk ugrott be helyette.

Chris Dangerous: - Dr. Matt Destruction épp otthon van kimerültség miatt, ami nem a szokásos ’’túl sokat drogoztam” szerű rocksztár allűr, hanem tényleg egészségügyi probléma. Reméljük minél hamarabb jobban lesz, és újra csatlakozhat hozzánk.


- Utolsó lemezetek két éve jelent meg. Mivel foglalkoztatok azóta?

CD: - Turné, turné és turné.

HPA: - Igen, gyakorlatilag a világ minden pontján játszottunk legalább kétszer.

CD: - Egy-egy album után általában úton vagyunk pár évig. A Föld nagy, és jó sokáig tart az összes helyet bejárni.

A HIVES EGYIK LEGUTÓBBI VIDEÓJA, VALAMINT EGY TELJES KLUBKONCERT, NEW YORKBÓL.

- Nyilvánvaló, hogy nagyon szeretitek a koncertezést, de az ilyen monstre turnézásban mennyire van benne az, hogy a hírverés miatt is csináljátok?

HPA: - Fellépni általában jó móka, és persze az emberek is örülnek, ha élőben láthatnak. Arról nem beszélve, hogy így mi is pénzt keresünk, amivel ki tudjuk fizetni a számlákat.

CD: - Az a másfél óra, amíg a színpadon vagyunk, az tényleg nagyszerű. Ezen kívül még úgy négy-öt óra az, ami élvezetes, ilyenkor bejárjuk az adott várost, körülnézünk. Viszont maga az utazás, na az szívás.

Nicholaus Arson: - Reggelente is uncsi a reptereken üldögélni.

- A Lex Hives-t saját kiadótoknál jelentettétek meg 2012-ben, öt év szünet után. Most visszatekintve jó döntés volt ez?

HPA: - Lehetetlen biztosra mondani, hogy jobban vagy rosszabbul teljesített volna-e a korong egy nagykiadónál, néha ugyanis ezek a megjelenések sem viszik semmire. Úgyhogy én nem bántam meg a dolgot.       

NA: - Ráadásul eddig ez a mi kis vállalkozásunk legjobban fogyó lemeze.

HPA: - Nekünk a példányszám már nem annyira fontos, egyszerűen csak piacra dobjuk az anyagokat. Valójában pénzügyi értelemben nincs nagy különbség a között, hogy valamiből egymilliót vesznek meg vagy csak párszázezret. Addig, amíg a munkánk világszerte elérhető, én teljesen elégedett vagyok.

A LEX HIVES-RÓL BECK ZOLTÁN, A 30Y FRONTEMBEREE ÍRT KRITIKÁT A RECORDERRE.

- Köztudott, hogy nem siettek a lemezkiadással, az összes munkátok 3-4-5 év kihagyás után jelent meg. Mivel töltötök el több időt: a dalszerzéssel vagy a felvételekkel?

HPA: - A dalok rögzítése általában igen gyorsan megy, körülbelül pont addig tart, ahány perces a szám. Másfél évnyi kreatív munkához pedig mondjuk úgy két hónapnyi stúdióidő társul. 

- Az évek során a zenétek – persze a maga keretei között – kicsit szélesebb spektrumot fog be, többször kikacsintotok a zsánerből, gondolok itt például a közös munkára Pharrellel. Mit gondoltok, visszatértek majd valaha a korai évek zúzásához?

HPA: - Szerintem pont, hogy a legutóbbi anyagunk sikerült egy kicsit punkosabbra, de persze igaz, hogy már nem játszunk olyan eszeveszettül, mint mondjuk az első lemez idején. Ennek ellenére lehet róla szó, miért is ne?

CD: - Amikor nekifogtunk a Lex Hives-nak, úgy voltunk vele, hogy egy olyan anyagot készítsünk, ami leginkább jellemzi a zenekart.

HPA: - Mi magunk voltunk a producerek is.

CD: - A következő anyaggal viszont nem tudjuk majd, mit fogunk kezdeni, már elkezdtünk agyalni, de még semmi végleges nincs.

NA: - Előbb utóbb majd csak jön valami. Valószínűleg nem fogjuk elkészíteni egyik korábbi anyagunk hű reprodukcióját, mert az eddigiekben is arra törekedtünk, hogy egy kicsit átcsalogassuk a rajongókat a másik oldalra. Ez is a zenészek feladatai közé tartozik, hogy új dolgokat mutassanak, ne csak a meglévő elemeket hasznosítsák újra.

HPA: - Plusz kicsit mindig szomorú, amikor hallod, hogy valaki úgy próbál visszatérni egy korábbi önmagához, hogy az energia már nem a régi.

- A millennium körül Alan McGee segédkezett nektek a befutásban. Ti hogy éltétek meg a vele való munkát? Jó kapcsolatban voltatok?

HPA: - Igen-igen, nagyon is. Épp pár hónapja futottunk össze vele Japánban, és még mindig egy húron pendülünk.

NA: - Épp a személyes hangvétel volt a legjobb dolog, mindig szuper volt vele lógni, sosem éreztük úgy, mintha dolgoznánk. 

- Nem hagyhatjuk említés nélkül a folytonosan cserélődő ruhatáratokat sem. Kényelmes egyáltalán ezekben a hacukákban játszani? És egyedül ti döntötök a végleges öltözetet illetően?

CD: - Nem mondanám, hogy túlságosan előnyös mariachi göncben rock & rollt nyomni, cserébe viszont kurva jól néz ki. És ez a fő.

HPA: - Ez a divat legelső szabálya. Ha teljesen jól érzed magad abban, ami rajtad van, valamit nagyon rosszul csinálsz. És egyébként igen, a kiválasztásnál sem stylist, sem tervező nem szól bele a dologba, csakis mi.



- Esetleg van valami friss előadó vagy zenekar, ami különösen bejön nektek?

HPA: - Sok remek csapattal turnéztunk mostanában.

NA: - Én Ty Segallt bírom nagyon, bár ő annyira nem új.

CD: - Nekem bejött a Graveyard, plusz hallottunk egy-két dolgot az Eagles Of Death Metalos cimboráink készülő anyagából is. 

- A zenekar nemrég lett húszéves. Visszatekintve most, változtatnátok bármit is a karriereteken?

HPA: - Nem, nem igazán. Még többet akarunk, legalább még két évtizedet.

NA: - Nem érezzük, hogy eltelt volna húsz esztendő, hiszen leginkább két hónapnak tűnt. Folyamatosan előre tekintünk, mert egyedül ez a fontos. Ugyanis egy csapat csak úgy maradhat releváns, ha lehető legkevesebbet néz vissza.

interjú: Judák Bence
interjúfotó: Milan Říský

egy kis ízelítő, hogy milyen volt a buli: 

a nápolyi esemény teasere: