"A legfurcsább helyeken találom a legérdekesebb dolgokat" - Frank Castro-interjú

2014.03.25. 14:10, Frontrecorder

frankcastro.jpg

Az obskúrus/egzotikus zenéket kutató és játszó, nemzetközi hírű lemezkollektorokat Budapestre invitáló Soul Cure bulisorozatnak volt már német, francia és angol vendége, most pénteken pedig egy spanyol-német zenebolond, Frank Castro válogat majd a Fogas Házban elképesztő gyűjteményéből és kedvenc stílusaiból (korai r’n’b, surf, psych, soul, latin, funk, exotica, beat, disco, afro). Az aacheni születésű, de ideje nagy részét a Kanári-szigeteken töltő Castro a ’60-70-es években megjelent ritka lemezek újrakiadásában megkerülhetetlen spanyol Vampisoul kiadó egyszemélyes utazó cirkusza, igazi showman, az ismeretlen spanyol beat-, psych- és soulzenék specialistája. Vele beszélgettünk az újrakiadások értelméről, a zenevadászat fortélyairól és másik énjéről, a dadaista performansz művészről.

A SOUL CURE-T SZERVEZŐ GANDHARVA LEMEZGYŰJTEMÉNYÉBEN ITT KUTAKODTUNK.

frankcastrodj.jpg- Azt tudjuk rólad, hogy német és spanyol gyökerű lemezfrík vagy, te hogyan mutatnád be magad?

- Tizenkét éves koromban kezdtem lemezeket gyűjteni. Apám mozgásművészetekkel és különböző, az elektronikához köthető művészetekkel foglalkozik, egész gyerekkoromban zene és művészet vett körül. Aztán amikor beütött a punkforradalom, tizenkét évesen meglapítottam az első punkbandámat. De mindenféle zene érdekelt már akkor is, és ugye a punk is sokkal több volt szimpla rockzenénél, végig ott volt a jazz, a kísérleti dolgok meg persze a soul és a funk. Nagyon olcsó lemezeket vettem és elindítottam egy zenei fanzine-t, ami később eléggé kinőtte magát Németországban, rengeteg promó lemezt kaptunk a kiadóktól. Emellett félállásban dolgoztam egy használt lemez boltban a szülővárosomban Achenben, ami szintén nagyon jó lecke volt. Bulikat is szerveztem olyan zenekarokkal, mint a Sonic Youth vagy a Fuzztones, de elhívtam például a Vágtázó Halottkémeket és a Trottelt is Magyarországról. Ma nagyjából tizenötezer lemezből áll az archívumom.

- Hogy kerültél a Vampisoul közelébe?

- A Destroy After Use nevű kísérleti formációmmal turnéztunk Spanyolországban 1995-ben és a srác, aki a turnét szervezte, annál a kiadónál dolgozott (Munster Records), amiből később al-labelként a Vampisoul is kinőtte magát - mára mondjuk le is körözte. Közben elindítottam egy Gundrum nevű másik zenekart, erősen perkusszív, törzsi funkot nyomtunk, én pedig afro, latin, brazil meg efféle lemezeket játszottam a koncertek után. Az emberek szerették ezt a vonalat, én meg nagyon bírtam az első Vampisoul lemezeket, úgyhogy megkérdeztem a srácokat, mi lenne, ha a kiadó utazó követeként dj-znék tovább. Tetszett nekik az ötlet, azóta már többen is csináljuk ugyanezt. Ma már az év nagy részét Spanyolországban töltöm, Tenerifén rezidensként játszom egy klubban.

- A kétezres évek elején a Vampisoul volt az egyik első újrakiadásokra specializálódott kiadó. Ma már annyi ilyen van, hogy követni is nehéz. Mit gondolsz erről a folyamatról?

- Ez nem újdonság, de igazából csak kevesen vannak, akik stílusosan és jó ízléssel csinálják ezt. Ott van például a Northern soulra szakosodott Kent Records, a Soul Jazz, az Honest Jons Records és persze a Vampisoul. Mi minden kiadványunknál külön hangsúlyt fektetünk a remasteringre, az art work-re, a lemezeink sokszor informatív bookletekkel jönnek ki, az pedig szóba sem jöhet, hoigy olyasvalamit adjunk ki, ami jogilag nem tisztázott. Manapság sok olyan kis kiadó van, amik koncepció nélkül adnak ki mindenféle zenéket, anélkül, hogy aztán bármiféle érdemi hatással lennének az adott zenei közegre.

A SOUL CURE BULIK KORÁBBI VENDÉGEIVEL KÉSZÜLT INTERJÚINK ITT.

- A Vampisoul katalógus elképesztően széles skálát fed le a pszichedelikus és klasszikus funkrocktól egészen a latin soulig. Mennyire nehéz ma olyan zenéket találni, amik megérik az újrakiadással járó melót?

- A lemezeink nem feltétlenül tőlem származnak, de a mai napig járom a bolhapiacokat és általában a legfurcsább helyeken találom a legérdekesebb dolgokat. Két hete például egy Barcelona belvárosában működő techno lemezboltban találtan ötven centért egy szuper rhythm'n'blues kislemezt (Bobby Bland: Yield Not To Temptation). A földön állt egy láda kislemezekkel, amiről a tulaj el is feledkezett, de én pontosan ilyenekre vadászom. Pár hónapja Venezuelában, Caracasban dj-ztem és elvetődtem egy olyan kisvárosba, amit teljesen körbenőtt a dzsungel. Egy olajszagú kajáldában találtam eredeti Tico Records-os (latin zenékre szakosodott legendás New York-i kiadó - a szerk.), amikről nem biztos, hogy tudni akarom, hogy kerültek oda. Persze ma már könnyű a Discogs-on és egyéb online boltokban turkálni, de alapos tudás nélkül ott sem mész sokra, azt pedig az ilyen helyeken lehet (olcsón) megszerezni. Emellet folyamatosan kutatom a kiadónak a friss, tehetséges és érdekes zenekarokat.

frankcastrodj2.jpg- Mindig selectorként definiálod magad. Miért fontos ez neked, miben áll számodra a különbség egy selector és egy dj között?

- Ismerek olyanokat, akiknek ez sokkal fontosabb (nevet). Ha belegondolsz, a most felnövő generáció sokszor csak azt látja a klubokban, hogy odaáll a dj a laptopjával és egy kontrollerrel, pörög a buli, egymást követik a mashupok és a legújabb remixek. Az ég világon semmi bajom ezzel, van pár remix, amit nagyon bírok, de én inkább az eredeti számokat preferálom, azok közül "válogatok". Valahogy sokkal tisztább és autentikusabb. Igazából csak erről van szó.

- Jó pár fotó kering az interneten (lásd a nyitóképet), amiken fura maskarákban adsz elő performanszokat dj-zés közben. Mesélsz kicsit erről?

- Az egy teljesen más történet. Régóta adok elő különböző kísérleti, elektronikuszenei és egyéb művészeti performanszokat. Például egy trash-be hajló kaszkadőr show-t, néha garázsrock, rock’n’roll vagy surf dj-szettekkel aláfestve. Elég népszerűek bizonyos körökben, valahova a szürreális dadaista humor és a sokkoló punk art metszéspontjába helyezném őket. De ha a Vampisoulnak dj-zek, akkor nem kell ilyesmire számítani. Lehet, hogy megőrülök majd egy kicsit, egy két mikrofonos vicc is becsúszhat, de semmi életveszélyes nem várható.

És hogy zeneileg mivel készül Frank Castro? Íme a kifejezetten a budapesti fellépésére rápörgető mixe:

- Mire számíthatunk a Vampisoultól a közeljövőben?

- Jön egy érdekes kolumbiai lemez tribal és afro hatásokkal Son Palenquétől, és hamarosan megjelenik a spanyol énekesnőkre fókuszáló Chicas válogatássorozatunk harmadik része. Én jelenleg egy Exotic Disco című válogatáson dolgozom, jó pár szám masterelésével meg is vagyunk, furán egzotikus tánczenéket kerestem hozzá a világ minden tájáról. Remélhetőleg még idén meg tudjuk jelentetni.

- Mutatnál egy számot ízelítőnek, amit biztos lejátszol pénteken?

- Tuti, hogy lesz a Chick-A-Boom Joe Bataan-tól, képtelenség nem rázni rá.




interjú: Von Yodi


A március 28-i ingyenes Soul Cure-partin a Fogas Házban Frank Castro mellett a két házigazda, Dj Gandharva és DJ Von Yodi fokozzák az őrült zenekavalkádot. További infók a buli Facebook-eseményoldalán.

https://recorder.blog.hu/2014/03/25/_a_legfurcsabb_helyeken_talalom_a_legerdekesebb_dolgokat_frank_castro-interju
"A legfurcsább helyeken találom a legérdekesebb dolgokat" - Frank Castro-interjú
süti beállítások módosítása