Csada Gergely – kedvenc 2013-as dalok

Ahogy már tavaly és tavalyelőtt is tettük, a Recorder szerint 2013 ötven legjobb albuma, magyar kiadványai, valamint a személyes lemezlisták után következzenek a kedvenc dalokat feldolgozó évösszegzések! Szerzőink 2011-es és 2012-es favoritjai után 2013-ban is ABC-rendben haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható mixtape-ben, rövid kommentárokkal, a sort Biczó Andrea nyitotta, ma Csada Gergely a lemezlovas.

Íme a mix 14 dallal, alatta a kommentár:

 
(a Thundercat-dal nincs Spotify-on, az a számcímre kattintva hallgatható)

Connan Mockasin: Do I Make You Feel Shy?

Egy nagyon érdekes lemezen a legjobb szám. Kicsit gagyi, kicsit műanyag funk-pop, ami a maga nemében hibátlan. Teljesen valószerűtlen, ahogy ebből a kicsit androgün új-zélandi pasiból a fehér hippi-Prince lett, de meg kell hagyni, jól áll neki.

Pharrel Williams: Happy

A zseniális 24-órás videó mögött talán háttérbe szorul, hogy a Happy egy tök jó szám, amit a klip nélkül is be lehet tenni repeatre, a vidámság garantált.

Ms Mr: Think Of You

Mert minden évben kell valami hibátlan POP szám.

Daft Punk: Doin’ It Right

Ki gondolta volna a Person Pitch idején, hogy majd egyszer Panda Bear közreműködése jelenti egy Daft Punk-lemez csúcspontját? Mondom ezt úgy, hogy a Get Lucky szerintem van annyira jó, hogy még a folyamatos rádiós játszás se ártson neki, de nálam ez a Random Acces Memories legjobb száma.

Cloud Boat: Dréan

Az a fajta igazi hidegrázós dal, amit biztos sokan rögtön giccsként könyvelnek el, de még őket is valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egyszer-egyszer csak szíven üti. Nem mindig működik, de amikor igen, akkor nagyon.

Dean Blunt: Brutal

Erről a cím mindent elmond. A legkíméletlenebb szakítós szám, a legkíméletlenebb szakítós lemezről, ahol csak nem jön a feloldozás.

Inc.: Angel

Finom, érzéki R&B a Los Angeles-i testvérpártól.

These New Puritans: Organ Eternal

A sokszor nehéz lemez leggyorsabban ható darabja, ami szépen emelkedik, mi meg várjuk a kitörést, ami csak nem akar jönni. Szépségében is zavarba ejtő, de közben – a lemez többségével ellentétben – mégis könnyed.

VAN EGY KLASSZ THESE NEW PURITANS-INTERJÚNK, OLVASTAD MÁR?

Thundercat: Heartbreaks & Setbacks

Thundercat egy nagyon ügyes srác, akinek az egyedüli baja, hogy ezt túlságosan erőteljesen szeretné beleverni az emberek fejébe az új lemezén. A Heartbreaks & Setbacks-szel azért bebizonyítja, hogy lehet úgy is virtuóz, hogy közben táncparketten is működő slágert csinál.

Austra: Home

Tökéletes szintipopos buliindító.

The Knife: A Tooth For An Eye

Készséggel elhiszem, hogy a Dreijer-tesók még mindig a világ előtt járnak egy-két lépéssel, de nekem az új lemez helyenként már túl sok fényévnyire volt tőlem, viszont a lemeznyitó számot könnyű szívvel megmutatnám bárkinek.

Nick Cave & The Bad Seeds: Higgs Boson Blues

A popdalok szövegei általában időtlenek, egy tetszőleges Beatles szerelmes szám ugyanúgy íródhatott volna ma, mint ahogy napjaink popslágereinek dalszövegei se feltétlenül keltettek volna feltűnést negyven éve. Ez inkább szomorú, mint nem, és nagyon örömteli, amikor valaki úgy képes beépíteni napjaink jellegzetes elemeit, hogy az nem hat erőltetettnek. Nem meglepő, hogy Nick Cave (nyitóképen) kisujjból képes erre, de azért az mégis lenyűgöző, ahogy a Higgs Boson és Miley Cyrus keveredik a keresztúton a lelkét eladó Robert Johnsonnal és kietlen motelek képével ebben az elnyújtott megfoghatatlan, szétfolyós darabban.

Bill Callahan: Ride My Arrow

Már-már zen nyugalom árad Bill Callahan idei lemezéből. Ilyen, amikor egy megállapodott, boldog ember nem tud fogást találni az életen.

Case Studies: Everything

Marcona, szakállas férfi, aki már nagyon sok mindent megért megosztja a bölcsességét a világgal, és úgy tesz mintha a rockzene még tényleg fontos volna.

Arcade Fire: Afterlife

Műfajváltások ide, James Murphy producerkedése oda, Win Butleréknél jobban még mindig senki nem tud felemelő popdalokat írni.

CSADA GERGELY 2012-ES FAVORITJAI ITT HALLHATÓK. A 2011-ESEK PEDIG ITT.