Megérdemelt túlhájpolás – Peace a Shepherd’s Bush Empire-ben

A Recorder londoni tudósítója, a városban zenei menedzsernek tanuló Csonka Mátyás már írt beszámolót a Splashh és sok más fiatal zenekar, valamint a Warpaint-koncertjéről, most a brit földön igen népszerű, nagylemezzel idén bemutatkozott, és az év elején már a Recorder által is bemutatott Peace fellépésén járt – koncertélmény.

2013 egyik legjobb, hanem a legjobb első lemezes fiatal brit zenekara a birminghami Peace volt. In Love című első lemezük, mondani sem kell, mi másról is szólhatott volna, mint a szerelemről és a fiatalságról. Mikulás után egy nappal a londoni O2 Shepherd’s Bush Empire-ben sikerült személyesen is megbizonyosodnom róla, hogy valóban az egyik élőben legjobban szóló zenekart sikerült elcsípnem

Az első előzenekar a szintén birminghami Troumaca volt, akik szintén idén jelentették meg első lemezüket (The Grace), amelyről őszintén szólva a koncertet megelőzően nem is hallottam. Számaik igazi trópusi darabok voltak, de ha már ilyesmi zenét akarunk hallgatni sokkal jobb előadókat is találni a piacon. A második zenekar a 18+-os klipjeiről híres Is Tropical volt, nevükkel ellentétben nekik már semmi közük nem volt a trópusi övezethez, de már sokkal jobban illett koncertjük az est főfellépőjének az előadásához. Lassan három éve a Trafóban is láttam őket, ahol hatalmas bulit csaptak, azóta idén már a második lemezüket, az I’m Leaving-et is kiadták. A rövidecske koncert alatt legjobb számaikat játszották, mivel a közönség nagy része a fiatalabb korosztályt képviselte szinte megőrült, amikor a Greeks vagy a Dancing Anymore szólt, amely alatt ráadásul Gary Barber énekes barátnője is beugrott, hogy elénekelje a refrént.

Fél tíz felé végre a függöny mögül előbukkant a Peace négyese, akik után a brit tinédzserek sikítozva őrjöngtek, hiába na, pillanatnyilag az övék az egyik legmenőbb zenekar a szigeten. Birmingham büszkeségei stílusosan békejeles reflektorokkal voltak megvilágosítva hátulról és nem is húzták sokáig az időt egyből belevágtak az In Love legjobb dalaiba. Sorban jött a Waste Of Pain, Follow Baby és a Higher Than Sun hármasa. Már ez első számoknál könnyen el lehetett dönteni, hogy számaik élőben hihetetlen jól szólnak, szóval lehet, hogy egy kicsit túl vannak hájpolva, de azért csak-csak megérdemelten. Sajnos a Wham! karácsonyi számának feldolgozását ezen az estét nem játszották, de helyette Money címmel kaptunk egy vadiúj számot az elvileg már jövőre érkező második lemezről. Ha a többi szám is ilyenre sikerül, azzal se lesz gond, hogy nem szántak túl sok időt a folytatásra.

ÍME, MI MEGMUTATJUK AZÉRT: A PEACE LAST CHRISTMAS FELDOLGOZÁSA!

Viszont a koncert csúcspontja az első EP-jük (Delicious, 2012) tíz perc hosszúságú Binary Finary-feldolgozása, az 1998 volt. Alapból az a szám egy orgia a fülnek, de ahogy azt eljátszották élőben, hát valami csodálatos volt, életem egyik legjobb koncertjévé tették ezzel a számmal. Valószínűleg ők is tudták, hogy mekkora katarzist képes hozni a szám, ezért egy nagyobb adag konfettit is belőttek a közepén. Egy nagyon rövid szünet után újra a színpadon termettek, a ráadásban a Califonia Daze és az első nagy slágerük, a Bloodshake szólalt meg.

Összegzésül azt tudom mondani a Peace-ben megvan a potencia, hogy a jövő Arctic Monkeys-a legyen, remek zenészek, a dalírásban kifogástalanok és hát tudják mitől őrül meg a közönség. Szívesen hallgattam volna tovább őket, de mivel szinte az összes eddigi számukat eljátszották, elég nehezen tudták volna folytatni. Sebaj, majd jövőre.

Csonka Mátyás
fotók: Gigwise, The Line Best Fit

hangulatvideó a koncertről, Higher Than The Sun:

a Peace egyik első nagy slágere, a Bloodshake:

a California Daze egy sessionről: