„Önmagán túlmutat” – Ákos

2013.11.11. 23:09, rerecorder

ákos-nyitó IMG_0619_M.jpg

Ákos, alighogy befejezte 2084 című lemezének szintirockos turnéját és kiadott egy dupla DVD-t Turné 2084 címmel, máris belekezdett húsz éve megjelent – és akkor élőben be nem mutatott – Karcolatok című lemezének koncertsorozatába. A múltba és a jövőbe tekintettünk, de bemutatunk egy exkluzív felvételt is Ákostól, valamint öt aktuális kedvenc dalát.

- Egy éve jelent meg szintipopos albumod, a 2084. Idén megturnéztattad a lemezt, sikeres koncertek sokaságán vagy túl, nemrégiben ezekből egy koncert-DVD is megjelent. Most egy időre elég volt a szintizésből, lezártad ezt a korszakot vagy továbbra is lelkesen folytatod a hangok előcsalogatását a billentyűs hangszerekből?

- Ez a játék soha nem zárul le. A lemez és a turné is komoly siker volt, nagyon szerettük csinálni, iszonyú jó hangulatú bulik voltak. Sándor, a dobosunk kiélhette magát az elektromos dobokon, Lepe multiinstrumentalista-hangszerelő-vokalistaként mutatkozhatott be, szerintem eszméletlenül jók lettek az átértelmezései. Én meg nagyon élveztem, hogy szórványos gitározással rockos elemeket is fel tudtam villantani a műsorban, ezért is neveztük a turnét szintirocknak. Az összes nagy fesztiválon jártunk vele, volt, ahol kétszer is. A Szigeten párás szemmel jöttünk le a színpadról, azt a fajta szeretetreakciót, amit ott kaptunk, nem lehet megszokni. Több mint 200 ezer ember jött el és nézte meg az előadásainkat, volt a sorozatban két londoni buli, egy brüsszeli, egy amszterdami, játszottunk Marosvásárhelyen, ahol a Félsziget történetének leglátogatottabb napján léptünk fel. A két Volt-koncertünk közül az idei a fesztivál 21 évének legnagyobb közönségét vonzotta a nagyszínpad elé. A hangtekergetést nem hagyom abba, mert ez a hobbim és az életem. Klasszikus értelemben nem vagyok zenész, inkább hangzást csiholok, hangulatokra építek. A 2084 albumot két évig írtam, magányos és nagyon élvezetes műhelymunka volt ez – a hangtervezéstől a szövegeken át a végső hangszerelésig. Egyetlen kontrollom Lepe volt hangmérnöki-baráti minőségben, benne már régóta megbízom. Tekergetem a kütyüket, birizgálok a gépeken, és egyszer csak elkezd az emberhez szólni egy hangzás, arra épül a hangszerelés, és a készre csiszolt demó elkezdi előhívni a szöveget, a tartalmat.

ÁKOSSAL KÉSZÜLT NAGYINTERJÚNK A TAVALYI 2084 MEGJELENÉSE IDEJÉN.

- Készítettél egy remixet a Hurts-nek, erre hogy került sor?

ákos hurts_MG_0242.jpg- Nagyon tetszett a duó első lemeze (Happiness, 2010) és megkerestem a Sonyt, hogy ha van lehetőség remixelni ezeket a srácokat, nagyon szívesen csinálnám. Három év múlva jelentkeztek, hogy na, most lehet. Örömmel vállaltam, három változat is készült a Miracle című dalra: a 80’-as éveket idéző remixem mellett Pejtsik Péter vonósátiratát és Lepe drum’n’bass mixét is beadtuk. Aztán később a Volt-fesztiválon találkoztam a Hurts legénységével személyesen is, nagyon jófej társulat, közvetlenek, semmi sztárkodás, úgy fogadtak, hogy „the man himself!” Ez elég meglepő volt, mert ők nagyon pörögnek, minden nap más országban játszanak, rengeteg minden történik velük, nem feltétlenül kell emlékezniük minden bedolgozóra.

- Szóval a remixelés, a szintizés, hangzásokkal való játék továbbra is napirenden?

- Szeretném a következő lemezhez új helyre költöztetni a stúdiót, régi, évtizedes álmom valósulna meg ezzel. Az itt készülő első anyagok választ adnak majd a kérdésedre. Az utóbbi években beleástam magam a programozás mellett a stúdió fejlesztésébe is, durva és ritka eszközök gyűltek össze a műhelyemben. Létezik a stúdiódilinyósok nemzetközi online társasága, itt sok érdekes fazonnal, általában profikkal lehet kapcsolatot tartani. Például havi rendszerességgel hirdetik meg a One Synth Challenge nevű játékot: ez egy pályázat, az a lényege, hogy egy szerzeményhez csak egyfajta szoft-szintit lehet használni. Basszust, dobot és minden más hangot egyetlen szintiprogramból kell kicsavarni, így kell írni egy számot, külső effektek, komolyabb szoftverek használata nélkül. Ezek nagyon szórakoztató programozási feladatok, a legutóbb például a kihívást tovább szigorították azzal, hogy a kompozícióhoz csak egyfajta ingyenes VSTi használható, ezek pedig nem a minőségükről híresek, bár vannak köztük profi dolgok is. Nagyon izgalmas játék ez, én legalábbis élvezem.

A COMPACT DISCÓNAK KÉSZÍTETT ÁKOS-REMIX ITT HALLHATÓ.

- Hogyan jött az ötlet, hogy megturnéztasd az idén húsz éves bemutatkozó lemezedet, a Karcolatokat?

ákos_koncert IMG_0191_M.jpg- A kerek évfordulót szerettük volna méltón megünnepelni. Alig szusszantunk a szintis fellépések zajos sikere után, máris indultak a Karcolatok 20 próbái. Új zenekar, új repertoár, új hangvétel, ráadásul a Karcolatok anyagával soha nem turnéztunk, úgyhogy kezdetben sokkolóan nagynak tűnt a feladat. Az első Karcolatok 20-koncert elsöprő fogadtatása az Erkel Színházban visszaigazolni látszik a befektetett munkát. A turnéban most két MűPa-előadás és vidéki nagyvárosok színpadai következnek, olyan helyszínek, mint a pécsi Kodály Központ vagy a kecskeméti Katona József Színház.

- A popzene húsz éves periodicitása is kínálja, hogy nagyjából két évtizedenként elő szoktak venni fontos lemezeket.

- Ha az ember elég ideig kitart ezen a pályán, egy idő után egymást érik az jubileumok: a Karcolatok 20 például egybeesik az Andante turné tizedik évfordulójával is. Jövő tavasszal a Test című lemezem, 2015-ben pedig az Indiántánc húszéves jubileuma jönne, de nem ezekre akarok alapozni: aktuális, friss, mai produkciókat tervezek. A Karcolatok jubileuma annyiban különleges számomra, hogy ez volt az első szólóanyagom, ha ez nem lett volna, akkor most valószínűleg nem beszélgetnénk. Másrészt nem sima nosztalgiakoncertet adunk, minden dalt mai hangszerelésben játszunk. Ha az ember kellő öniróniával közelít a saját munkájához – ebben volt módom gyakorlatot szerezni –, akkor majdnem bármelyik régi dalt el lehet játszani. A lényeg az, hogy ne csináljunk úgy, mintha még mindig húszévesek lennénk. Annak idején a Hello című dal sikere nyitotta ki a kaput a lemez előtt, pedig senki nem fűzött hozzá nagy reményeket. Egyszerűen meg akartam mutatni magamat erről az oldalamról is. A kiadó úgy számolt, már az is jó, ha a harminc-ötvenezres lemezvásárló táborból háromezren megveszik – ez akkor kevésnek számított. A sors különös fordulata, hogy nagyon sikeres lemez lett, a százezres eladást is túllépte. Ki gondolta volna ezt előre? Én biztos nem.

- Hogyan emlékszel vissza első szólókoncertedre, ami 1993-ban volt a U2 előtt?

- Kaptam egy visszautasíthatatlan lehetőséget: a U2 magyar promótere előzenekarként hívott meg a budapesti bulira. Nagy rajongó voltam, egyből igent mondtam, de aztán rájöttem, hogy nincs is zenekarom. Se addigi mentorom, Dorozsmai Peti, se Samu nem ért rá, így aztán a szélrózsa minden irányából állt össze a csapat, hirtelen rántottuk össze a bandát. Egyszerre játszott benne a nemzetközi hírű jazzgitáros László Attila, aki az akusztikus nótákat hangszerelte a Karcolatok anyagán, és Madarász Gábor, aki ezután majdnem tíz évig nyúzta mellettem a héthúrost. Basszista, dobos, két billentyűs, vokalisták: komoly káosz volt a színpadon. Amikor megérkeztünk a hangbeállásra, a U2 technikusai megkérdezték: „Önök a roadok vagy már a zenekar?!” A Népstadionban a környező országokból jött rajongók a jegyüket tartották a fejük fölé, ezzel jelezve, hogy kire várnak, én meg játszhattam a sárga jegytengernek. (nevet) Az első buli alapján nem sok jövőt jósoltak volna nekem. De találkozhattam Bonóval, adtam is neki egy példányt a Karcolatok angol nyelvű változatából. Gondolhatod, biztos rongyosra hallgatta már. Az első valóban önálló bulimat alig egy évvel később, 1994. április 30-án tartottam a Budapest Sportcsarnokban. Ez volt a Test lemezbemutatója. Innentől pedig már ismert a történet.

Akos_U2_1993.jpg


- Hogy érzed, mennyit változtál azóta koncertező előadóként?

- Lekerült az ego terhe az emberről. A színpadi jelenlétünk már nem rólunk szól, messze túlmutat rajtunk. Szerencsés vagyok, mert sok ember életének a kísérőzenéjévé lettek ezek a lemezek. A koncert, bármekkora technikát vonultat fel, bármennyit készülünk rá, lényegében csak illusztráció ahhoz a viszonyhoz, ahhoz a szeretetkapcsolathoz, amit a közönség kifejlesztett a dalokhoz.  Ez azzal is jár, hogy minden új a régiekkel versenyez, amelyekhez már van viszonya a hallgatónak, ezért az újat nehezebben fogadja el. Ez az igazi kihívás, mert minden új anyaggal meg kell győzni a közönséget.

- És a következő lemezre van már terved, milyen lesz az irány?

- Nem tudom, a lemez szónak van-e még értelme egyáltalán. Ma csak egy-egy dalt töltenek le az emberek – ezt a világot a gyerekeim révén ismerem. Ez olyan, mintha nem a regényt olvasná el az ember, csak egy-egy fejezetet, ami éppen tetszik. Az egy időben készült dalok között jó esetben van kohézió. Tudom, őskövület vagyok, ha az albumformátumban hiszek – nem baj. Úgy látom, kedvenc előadóim is tartják magukat ehhez a koncepcióhoz. Nem smúzolás, tényleg igaz, hogy a Recorder oldalán olvasott egyik cikk nyomán kezdtem gondolkodni az új tervekről, a koncepció megszületett, a munka is elkezdődött, már van kézzel fogható eredménye is. Ha publikus lesz, nagyon szívesen beszámolok róla itt.

The Falcon Project: Monster Curves (demo)

A cikkben említett One Synth Challenge-hez készült Ákos-demó részlete – „minden hang a Curve2 CM nevű ingyenes szoftszintiből szól, külső eszközök, effektek nélkül.”



Ez pedig Ákos aktuális Top 5 kedvenc dala:

1. Thomas Azier: Ghostcity


2. Alison Moyet: All Signs Of Life (de nagyjából bármi a The Minutes albumról!)


3. Tesla Boy: 1991


4. The xx: Together 


5. Woodkid: Run Boy Run


interjú:
Recorder
koncertfotó: www.ákos.hu / Juhász Viktor
Hurts-fotó: Polyák Bea
Bono-fotó: Fehér Bertalan

Címkék: ákos
https://recorder.blog.hu/2013/11/11/_onmagan_tulmutat_akos
„Önmagán túlmutat” – Ákos
süti beállítások módosítása