A mai napon, 71 éves korában elhunyt Lou Reed, a rockzene történetének egyik legnagyobb dalszerző-énekes-gitárosa. A halálának okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra. A zenészen májusban májátültetést hajtottak végre.
Lou Reed 1942. március 2-án született New Yorkban. A hatvanas években bérdalszerzőként dolgozott, majd összeismerkedett a walesi John Cale-lel, akivel megalapították előbb a Primitives, majd a Warlocks nevű zenekart, később pedig, Sterling Morrison gitárossal és Maureen Tucker dobossal együtt a Velvet Undergroundot, a hatvanas évek végének egyik legnagyobb hatású rockzenekarát. Az Andy Warhol által "menedzselt" Velvet Undergroundot az énekes-dalszerző az 1970-es negyedik album, a Loaded felvételei után hagyta ott, majd szólóban folytatta tovább, összesen húsz önálló albuma jelent meg (a legutolsó 2007-ben), utoljára 2011-ben adott ki félresikerült lemezt a Metallicával közösen. Lou Reed öntörvényű, bátran kísérletező zenész volt, akinek popslágerek éppúgy fűződnek a nevéhez (Perfect Day, Satellite Of Love), mint a hallgatót próbára tevő zajzene (Metal Machine Music) vagy meditációs zene (Hudson River Wind Meditations). Az utóbbi néhány évben a mai fiatal zenészgenerációk tagjaival is szívesen kollaborált: közreműködött a 2010-es Gorillaz-albumon, tavaly egy számban énekelt a Metric együttes lemezén. A májátültetése után azt írta a honlapján, hogy nagyobbnak és erősebbnek érzi magát, mint valaha. Sajnos, ez az erő most végleg elhagyta őt.
Lou Reed első nagy dalainak egyike az 1967-es The Velvet Underground & Nico című lemezről, az I’m Waiting For My Man:
a címnélküli, harmadik, 1969-es Velvet Underground-lemezről a Pale Blue Eyes:
a Perfect Day mellett talán leginkább emblematikus dala, a Walk On The Wild Side az 1972-es Transformerről:
az 1989-es New York című lemez nyitódala, a Romeo Had Juliette egy 2000-ben rögzített koncerten:
ez pedig utolsó igazán erős lemezéről, a 2000-es Ecstasyról egy katartikus, 18 perces szám, a Like A Possum:
