floriankellerindex.jpg

A müncheni Florian Keller idestova harminc éve gyűjti és majdnem ugyanennyi ideje játssza bulikban a ritka funk és soul kislemezeket a hatvanas-nyolcvanas évek közti időszakból. Húsz éve fut a Poets Of Rhythm német retró funkzenekar főnökével, Jan Weissenfeldttel közös partisorozata, 2002 óta pedig saját klubestjét is viszi Party-Keller néven, ahol a funk/soul mellett a disco, boogie és rap klasszikusait is játssza. A kétezres évektől jelennek meg válogatáslemezei, rádióműsort vezet és persze folyamatosan dj-zik a világ legkülönbözőbb pontjain. Magyarországon jó tíz éve után újra most pénteken, a Budabeats Soul Cure-estjén a Fogas Házban teszi bele a bugit a lábakba. Az október 18-i fellépése előtt készítettünk vele exkluzív interjút; beszélgettünk lemeztúrásról, a dj feladatáról és arról, lesz-e funk/soul-reneszánsz.

keller.jpg- Lassan harminc éve dj-zel. Hogyan indult az egész?  Miért pont a soul és a funk?

-  Tízévesen egy válogatáslemezen hallottam először James Brownt és Curtis Mayfieldet, attól fogva minden pénzemet funk és soul lemezekre költöttem. Ez azóta is így van.

- Elég szoros kapcsolatban állsz az idén húsz éves Poets of Rhythm zenekarral,  akik német zenekar létükre a kilencvenes évek elején elsőként nyúltak vissza a ’hatvanas évek végének funk hangzásához. Honnan az ismeretség? Milyen volt a fogadtatása akkoriban ennek az egésznek?

Annak idején három dj volt Münchenben, akik ezekkel a zenékkel foglalkoztak, így ismerkedtem meg Jannal (Jan Weissenfeldt, a Poets of Rhythm egyik alapítója – a szerk.). Pár korai számukban kongáztam is. Nem igazán foglalkoztunk a dolog fogadtatásával, én akkora újdonságnak sem nevezném a dolgot, hiszen ez a zene már a hatvanas évek óta létezik, mi csak felfedeztük magunknak, és ez volt az, amit igazán a magunkénak éreztünk.

- Komoly lemezgyűjtő hírében állsz, ma is ugyanúgy eljársz a boltokba újdonságok után kutatni?

Az Ebay előtti időkben évente egyszer felkerekedtem egy nagy amerikai túrára. Faluról falura jártam egy kocsival és vadásztam a lemezeket. Ezenkívül teljesen rendszertelenül kapott az ember különböző listákat, amikkel aztán napokat töltött, hogy kibogarássza, mi micsoda. Ha szerencséd volt, te voltál az első, aki kiszúrta a listáról az adott lemezt. Manapság, az Ebay és a Discogs korában kevésbé kalandos a dolog, cserébe viszont sokkal nyugisabb és nem utolsó sorban olcsóbb is lett az egész. Tulajdonképpen ugyanott vagyok. Ahhoz, hogy annak idején találjak egy szuper kislemezt mondjuk öt dollárért, ami ma kétszázért megy a neten, oda kellett repülnöm, egy hónapig furikáztam keresztül-kasul az Államokban és laknom is kellett valahol.

- Biztos történtek veled fura dolgok lemeztúrás közben. Mi volt a legviccesebb élményed ezzel kapcsolatban?

- A kilencvenes évek végén a már említett Jan Weissenfeldttel túrtunk Philadelphiában, egy Val Shiveley’s 45 Centre nevű helyen. Nyolc napon keresztül, napi tíz órát töltöttünk azzal, hogy végigássuk magunkat a boltban lévő kb. hárommillió kislemezen. Kis független kiadóknál megjelent funk lemezeket kerestünk béna, egyszínű címkékkel, merthogy ezeken általában a kiadó logóján, az előadón és a számcímen kívül semmi más nincsen feltüntetve. Sajnos ugyanez a helyzet a korabeli country, rock, doo-wop, folk és egyéb kislemezekkel is, úgyhogy kénytelenek voltunk percenként úgy ötven-száz kislemezt meghallgatni a kis elemes lemezjátszómon. Egyszer csak a kezembe került egy kislemez, előadó a Five Shits nevű zenekar. Hogy lehet egy zenekart így elnevezni?? Óriási röhögés. Odamentem a tulajhoz, hogy beszámoljak neki a csodálatos találatomról, mire ő teljesen kivetkőzött magából, kitépte a kezemből a lemezt és a ujjongva rohangált vele körbe a boltban. Kiderült, hogy tizenéves korában a Five Shits-ben zenélt...

- Amennyire tudom, csak dj-zel. A te háttereddel viszont adódik a kérdés, hogy miért nem kezdtél saját zenét csinálni, mint annyi kollégád?

kellercollection.jpg- Időhiány. Ahhoz, hogy valami tisztességeset letegyél az asztalra, rengeteg időre van szükséged, legyen szó akár dj-zésről vagy saját zenék készítéséről. Alapvetően nem vagyok egy aszketikus alkat, szeretem élvezni azt, amit csinálok, a két dologra párhuzamosan pedig egyszerűen hiányzott az idő. De ahogy már mondtam, zenéltem a Poets of Rhythm-mel, csináltam egy-két remixet a saját válogatásaimra, van néhány kiadatlan zeném is. Ennek ellenére szeretek minden energiámmal egy dologra koncentrálni, és az a dj-zés.

- Javarészt a szélesebb közönség számára teljesen ismeretlen ritkaságokat játszol. Mennyire nehéz megtalálni az egyensúlyt buli és ismeretterjesztés között? Foglalkoztat ez egyáltalán?

- Közhely, de úgy gondolom, minden dj célja, hogy adjon valamit a közönségnek. Olyan zenéket, amikre tök jó táncolni, aha-élményeket, ha felismersz valamit, amit eddig csak a kedvenc hiphop számodban hallottál és fogalmad sem volt, hogy van egy eredetije is, kíváncsiságot, eufóriát. Ezek nélkül bőven elég lenne csak otthon lemezeket hallgatni. Nyilván nagy különbség van a között, ha valaki csak zenét szolgáltat a bulimasszának, vagy megpróbál valamit olyat belecsempészni, ami azt a réteget is eléri, amelyik nem csak a dob és a basszus lüktetését igényli egy buliban. Persze, sok ritkaságot játszom, de nem mondhatok le azokról sem, akik nem ásták bele magukat nyakig a negyven évvel ezelőtti underground zenékbe. Szóval gyakran játszom olyan számok feldolgozásait, amiket sokan ismernek, persze csak olyanokat, amik beleillenek a képbe és én is szeretem őket. Azokról a dj-kről, akik kizárólag a közönség igényeit lesik, ugyanúgy megvan a véleményem, mint az elvetemült szakértő arcokról, akik inkább beáldozzák a bulit, minthogy lejátszanak egy ismert számot.

- A klasszikus soul/funk vonal mellett elég sok afro, latin és jamaikai zenét is játszol. Ismersz esetleg valami magyar zenét, amit alkalomadtán be is építesz a szettjeidbe?

- Sajnos alig ismerek valamit. Ugyanaz van, mint a zenekészítéssel. Annyi időt töltök a korabeli észak-amerikai zenékkel, hogy alig marad időm mással foglalkozni. Jamaika mondjuk pont kivétel, de afro és latin témájú lemezekben nem vagyok túl jó. Találtam pár szuper jó lemezt, de sosem foglalkoztam vele igazán.

- Mit szólsz ahhoz, hogy tulajdonképpen a második diszkókorszakot éljük? El tudod képzelni, hogy valamikor újra a nyers funk/soul hangzás legyen a divat?

- Az elmúlt huszonnyolc évben, amit végig dj-ztem, sok mindent láttam feltámadni, majd eltűnni, majd aztán megint visszatérni. Szerintem most a korai house és electro dolgok vannak soron, de teljesen fölösleges erről beszélni, mert jövőre valószínűleg úgyis jön a következő őrület. Azt látom, hogy az R&B és főleg a northern soul közeg egyre inkább nyit a funk felé és a mai tizenévesek meg is találják maguknak ezeket a neten.

- Melyik a három örök kedvenc lemezed?

Marvin Gaye: What's Going On
Archie Shepp: Attica Blues
Webster Lewis: Live At Club 7

- Milyen számot ajánlanál ízelítőnek a bulihoz, ami biztos fel fog kerülni a lemezjátszóra?

Margie Hendricks: Jim Dandy (Sound Stage 7 7”)


Interjú: DJ Von Yodi


Az október 18-Budabeats-esten Florian Keller mellett DJ Gandharva és DJ Von Yodi pakolják a lemezeket. A parti Facebook-eseményoldala: http://www.facebook.com/events/1382011498700603/ 


Kedvcsinálónak egy friss mix Florian Kellertől hetvenes évek közepi funk számokból:

http://recorder.blog.hu/2013/10/14/_az_ebay_es_a_discogs_koraban_kevesbe_kalandos_a_dolog_florian_keller_dj_lemezgyujto
"Az Ebay és a Discogs korában kevésbé kalandos a dolog" - Florian Keller (dj, lemezgyűjtő)

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr175567730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.