„Először érzem száz százalékosnak” – Beck László „Zaza” (Bezzeg a kurva beckek, 30Y)

A 30Y pihen, a pécsi zenekar testvérpárja viszont energikus duólemezzel jelentkezett Bezzeg a kurva beckek néven tegnap, mint azt már egy hírrel, sőt egy dal- és kisfilmpremierrel be is harangoztuk. Beck Zoltán frontember dobos öccse, Beck László „Zaza” nyilatkozott őszintén a miértekről.

- A legsnasszabb ezzel kezdeni, ugyanakkor meg nagyon is kézenfekvő: miért Bezzeg a kurva beckek? Elég sok indulat van ebben a névben.

- Örülök, ha érzel benne indulatot és remélem, hogy ez a lemezen is hallatszik. A név persze azért egyszerűbb történet. Dávid (Bóra Dávid, a zenekar 2008-ban elhunyt hangmérnöke – a szerk.) hívott bennünket így, hogy „megjöttek a kurva beckek”, meg „na már megint ezekre a kurva beckekre kell várni”. Lényegében ez volt az egyetlen gyűjtőnevünk a bátyámmal eddig életünkben. A bezzeg meg talán az az állapot, ahogyan beleálltunk ebbe az egészbe.

- Mikor zenéltetek először kettesben a bátyáddal, Zolival?

- Tizennégy éves koromig focistának készültem. Focisuli, heti hat edzés, hétvégén meccsek. De aztán megtaláltam a bátyám egyik kazettáját, a Led Zeppelin II-t és elkezdett rám ömleni a zene, én meg hagytam. Elkezdtem lejárni a bátyám zenekarának a próbáira, ahol a dobosuk megengedte, hogy odaüljek néha a dob mögé, amikor pihennek. Ebből az lett, hogy sokat maradtunk a próbateremben ketten a bátyámmal. Ő akkor még basszusgitározott és tanítgatott, ment a dob és basszus. Aztán én olyan 17 vagy 18 évesen belekerültem ebbe a Körök nevű zenekarba. 1999-ben leköltöztünk Pécsre, ahol a Körök megszűnt és megalakult a 30Y, amiben a bátyám már gitározott, én meg kaptam ajándékba az élettől az Ádit basszerosnak (Varga Ádám, a zenekar basszusgitárosa – a szerk.), és vele tanultam meg végül dobolni, meg együttzenélni.

OLVASTAD MÁR ZAZA TESÓJÁNAK, ZOLINAK A HIVES-RÓL ÍRT LEMEZKRITIKÁJÁT?

- Most hogyan született meg az elhatározás, hogy csak ti ketten is zenéljetek?

- Ez a mostani összeborulás 2011-ben kezdődött. Olyat korábban sose éreztünk, hogy valami csak és kizárólag a mi kettőnk ügye lenne. De akkor lementem a próbaterembe gyakorolni és pont akkor jött le a bátyám is. Dzsemmelgettünk, lett egy dal, aztán másnap felhívott, hogy lett egy másik is. Nagyjából három hét alatt összeállt egy elég komoly mag, amit a Fidó stúdiójában akusztikusan felvettünk. Ez négy dal volt és aztán elhatároztuk, hogy ennek a dolognak utána fogunk járni.

- Az, hogy ez duó lesz és ketten vesztek fel egy lemezt az első perctől evidens volt? Tudtátok, hogy ezekből a dalokból soha nem lesz 30Y-dal?

- Az igazság az, hogy az ipszivel pont ebben az időszakban elfogyott a lendület. Számunkra ez terápia is volt, hogy ketten zenéltünk. Azt tulajdonképpen soha nem mondtuk ki, hogy ezek márpedig duódalok lesznek, de tök evidens volt, hogy ezt ketten csináljuk. Egyetlen dal azért van a lemezen, amibe a Papa (Sárközy Zoltán, a 30Y billentyűse – a szerk.) belezongorázik, mert abba nagyon belehallottuk a zongorát, meg hát a Papa is ajkai. De például most, hogy elkezdtük próbálni a beckek-koncertet Zoli megjelent egy tök új dallal. Amilyen evidens volt az addigiakról, hogy beckek-dalok, erről olyan gyorsan kiderült, hogy ez 30Y-dal. Nem állja meg a helyét úgy, hogy két ember játssza, mert nem kettőnek íródott. Ennyire természetesen dőlt el a dalok sorsa. Abban az időszakban egyszerűen csak beckek-dalok születtek. Nagyon egymásra találtunk a bátyámmal. Valahogy az történt, amire kicsi gyerekkoromban vágytam, hogy majd egy csapatban focizunk mi ketten, a két ék tudod, és csak rúgjuk a gólokat.

- Ez az említett kreatív hullám a kronológia szerint a 30Y előző stúdiólemeze, a 2010-es Városember után lehetett, de akkor az is evidens volt számotokra, hogy a duólemez előtt megcsináljátok végre a Szentimentálé-lemezt?

- Úgy mondanám, hogy 2011-ben elindult a beckek-történet, de a dalok igazi formája, a lemez anyaga inkább 2012-ben alakult ki. A Szentimentálé egy 2002-től létező program, de egy évben egyszer-kétszer játszottuk csak el Kapolcson, meg Taliándörögdön, aztán kinőtt belőle a MÜPA is. Azt gondoltuk mi is, a közönségünk is, hogy tíz éve visszük ezeket a dalokat, igazán megérdemelnének egy nagylemezt. Ebben mindannyian nagyon benne voltunk, úgyhogy hiába kezdett el mocorogni 2011-ben a beckek-projekt, igazán a Szentimentálé lemez felvétele után álltunk bele rendesen. Másfél hónap alatt szinte minden nap próbáltunk, gyúrtuk a dalokat. 2012 őszén kezdtük el felvenni őket Én ennél a lemeznél éreztem azt először, hogy az lett, amit szerettem volna visszahallani. A dalsorrendtől a megszólaláson át mindenig. Száz százalékosnak érzem és ez elég jó érzés. A jövőben is így szeretnék majd dolgozni, hogy legyen ideje megérni a daloknak, legyünk ennyire felkészültek a stúdiózás előtt. A 30Y-nal erre soha nem volt eddig ennyi időnk, vagy türelmünk és talán ekkora alázatunk sem.

A SZENTIMENTÁLOM CÍMŰ FILM TELJES EGÉSZÉBEN.

- Hogy oszlott meg a dalszerzés kettőtök között? Mennyire folytál bele?

- A bátyám nem az a diktatórikus dalszerző, aki készen, szólamokra bontva hoz le egy dalt és kiosztja mindenkinek, hogy mit játsszon, de azért mégiscsak ő az origó. Ez a beckeknél sem változott. Ami itt nagyon jól működött, az az, hogy sokkal gyorsabban tudtunk egymásra reagálni. Pörgős volt a munka, egy a ritmusunk, de olyan nagy váltás nem történt a korábbi időszakhoz képest ebben a tekintetben. Nyilván nagy változás akkor lett volna, ha én lennék Matt Cameron, aki megírta a Fixer című gigaslágert a Pearl Jam Backspacer lemezére, de nem én vagyok sajnos (nevet).

- Viszont énekelsz is a lemezen.

- Ennek tökre örülök!

- Szöveget írtál?

- Egy közös szövegünk van, a Boltba kifli. Nagyon ritkán, de azért megtámadom a Zolit egy-egy szövegemmel, amikről azért általában tudom, hogy elég szarok, de ezt mindketten jónak éreztük.

- Hatott rátok bárki a rocktörténet híres dob-gitár felállású duói közül, vagy egyszerűen csak így alakult, hogy ti is ezeken a hangszereken zenéltek?

- Engem nem nagyon érintett meg a duóforradalom. Meghallgattam egy csomó ilyen zenekart a White Stripes-tól a Black Keys-ig, de egyik se az a zene, ami igazán hatott volna rám. Viszont láttam egy koncertet Pécsen a Kinóban valamikor 2007-ben, már a duó nevére sem emlékszem, ahol nagyon megfogott az energia, ami leömlött a színpadról. Azt hiszem, ezt szeretem a leginkább a beckekkel. Két ember néha több energiát tud átadni, főleg, ha testvérek és egyszerre lélegeznek. Zeneileg inkább visszafelé lépkedek amúgy. A nyolcvanas évek punkzenekarait ismertem meg mélyebben az elmúlt években és például a Hüsker Dü Zen Arcade-ja a legnagyobb kedvenceim közé lépett. Harsányság, energia, düh, azt hiszem, ezekből jóval több van a beckekben, mint, bármiben, amiben eddig zenéltünk.

- Néhány összekötő szösszenet és egy fúvószenekaros felvételt leszámítva tempóban, attitűdben és az energikusság terén is elég egységes a lemez.

- Az érdekes az, hogy ezek így jöttek. Nincs több beckek-dal, tahát nem az történt, hogy ilyenre válogattuk össze a lemezt, hanem ezek a dalok akartak megszületni. Nekünk a tudatos dalírás nem megy, ha harsány, meg indulatos a zene, akkor azért az, mert éppen olyan passzban, zenei- és lelkiállapotban voltunk.

- Mit tudsz elmondani arról, hogy miért voltatok ilyen lelkiállapotban?

- A 30Y tizenkét éves zenekar, csináltunk hat lemezt, 2005 óta gyakorlatilag folyamatosan koncerteztünk. Közben mindannyiunknak van hétfőtől-péntekig munkája, van két gyermekem, a bátyám is apuka. Van évente 70-80 koncertünk, amik mind a hétvégéket viszik el és ezt 2005-től 2010-ig megállás nélkül csináltuk. Leszívott minket. A legegyszerűbben azt lehet mondani, hogy elfáradtunk. A 30Y-ban elfogyott a kreatív erő. Aztán persze jöttek a kérdések. Tényleg ezt akarom csinálni? Boldoggá tesz ez engem? Megvan az a szabadságélményem, ami miatt  elkezdtem zenélni? Amikor az embert megérinti, hogy a saját dalainak a wurlitzere a színpadon, az kurva szar érzés. Nagy meghasonulás. Ez nagyon komoly kérdéseket vetett fel bennünk, amikkel aztán jól-rosszul elkezdtünk bíbelődni. Továbbra is voltak kiemelkedően jó koncertjeink. Viszont voltak olyanok is, amit a 30Y-tól én nem tapasztaltam meg addig, hogy nincs benne öröm. Én komolyan elgondolkodtam azon, hogy kell-e ez nekem. Hogy megvolt, köszönöm, jó volt, elég volt. Inkább lemegyek majd néha dobolni csak úgy, mint ahogy az öregfiúk örömfociznak és annyi. Ebben a lelkiállapotban az, hogy a bátyámmal mindketten a próbaterembe menekültünk, és elkezdtük nyüstölni a hangszereinket, egyszerre elindított és visszazökkentett valamit. Pofozgatom ezt a szót, de mégiscsak lett ennek egy terápiajellege. A csinálásba menekülés elkezdte megmutatni, hogy ez mekkora öröm, mekkora szabadság. És mindez kellőképpen őszintén belekerült ebbe a lemezbe. A terápiából életem legfontosabb lemeze született meg és ez nagy energiákat szabadított fel. Úgyhogy ha most azt kérdeznéd, hogy akarok-e öregfiúk focizni, azt mondanám, hogy kurvára nem. Tegyetek vissza a Premier League-be és megmutatom, mit tudok!

- Ezek szerint a válság a zenekaron belül is megoldódott?

- Túl vagyunk a kérdéseken. A 30Y-nal el fogunk kezdeni dolgozni és ott is használni ezeket az energiákat. A többiek is megfutották a maguk köreit, feltették a maguk kérdéseit és megszülték a maguk válaszait.

- A Bezzeg a kurva beckek meg fog szólalni élőben is?

- Szeretnénk élőben is megmutatni, hogy mi ez, egyszerűen, mert hiszünk a koncertek erejében. Úgy hat-nyolc koncertet tervezünk első körben az ősz-tél folyamán. Olyan klubokban szeretnék játszani, ahol ez az intimebb duófelállás és a kurva nagy hangerő egyszerre működhet.

interjú: Dömötör Endre
fotók: Takács Béla

a zenekar három meghallgatható-megnézhető dala közül az első, a Rajta leszek:

a második, a Látszat csal:

és a harmadik, a Megint csak úgy kell: