„Tökéletes választ sosem fogsz kapni” – Queens Of The Stone Age (interjú)

A Queens Of The Stone Age az a zenekar, amelynek tagjai képtelenek arra, hogy akár egy pillanatra is eltávolodjanak a zenétől. A folyamatosan rotálódó, bővülő felállású együttesnek hat évre volt szüksége ahhoz, hogy elkészítse hatodik stúdióalbumát, de ez idő alatt is különböző mellékprojektekben - már amennyire egy Eagles Of Death Metalt mellékprojektnek lehet nevezni - vettek részt. A …Like a Clokwork lemezt (is) promótáló turné soproni VOLT-os állomása inkább volt fesztiválra igazított best-of koncert, de a zenekar annak ellenére szolgálta kis tisztességgel, alázattal a közönséget, hogy annak többsége tizenéves Thirty Seconds To Mars-rajongókból állt. A ráadás ugyan elmaradt, és hangszereiket is rekordsebességel pakolták össze, hogy még a Jared Leto-hakni előtt távozhassanak a helyszínről, de a koncert előtt Troy Van Leeuwen gitáros-vokalista és Dean Fertita billentyűs-gitáros mégis jókedvűen, a Tankcsapdát is túlüvöltve válaszoltak kérdéseinkre.

- Egy csomó hülye újságíró kérdezgetett titeket az évek folyamán a műfajotokról. Pár éve azt nyilatkoztátok, hogy az első album tulajdonképpen definiálta a stílusotokat, és az azt követőek már csak hozzáadtak, színesítették azt. Most a hatodik nagylemez után is így vélekedtek még?

Troy: - Igen, valahogy így van ez. Talán furcsán hangzik, de szerintem az első album viszonylag lágy. Azóta nagyon hosszú utat tett meg az együttes, és mintha albumról albumra egyre keményebb lenne a hangzás. A legutóbbi lemezünk is pontosan annak a lenyomata, ahová ezen az úton eddig eljutottunk. Érdekes, mert minden lemezünk más és más, de mégis hasonlítanak, talán abban, hogy van egy közös gyökerük.

Dean: - Ehhez persze hozzájön az, hogy mi is egyre érettebbek leszünk – na jó, valljuk be, öregszünk. És az életkorral bizony az ember maga is változik. A legutóbbi lemezünk is pontosan azt prezentálja, hogy hol tartunk éppen az életünkben.

- És emberileg miben látjátok a legnagyobb különbséget?

Troy: - Ilyen hosszú idő alatt rengeteget tanultunk és fejlődtünk, ami persze formálta a személyiségünket is. Ez egy folyamatos dolog, sosincs megállás. A legutóbbi album is előrébb vitt minket. Talán azt emelném ki, hogy emocionálisabbak lettünk. Ja, és sokkal nagyobb badass-ek! (nevet)

- 2009 környékén teljesen szétszórtan jártátok a világot, különböző zenekarokban játszottatok - Eagles Of Death Metal, The Dead Weather, Them Crooked Vultures, csak hogy néhányat említsek. Mennyire volt nehéz ilyen körülmények között újra összeszedni a bandát?

Dean: - Egyáltalán nem, tökéletes volt az időzítés. Persze, mindenki elfoglalta magát valamivel akkor is, mikor a Queens Of The Stone Age körül épp nem történt semmi. De mikor szóba került, hogy újra dolgozzunk, mindenki hirtelen felkapta a fejét és mondta, hogy „hé, ugye emlékeztek még rám?” Ilyen hozzáállással nem volt annyira nehéz összeegyeztetni ezt az egészet. Mindenki készen állt.

- A …Like Clockwork albumon több híres közreműködő van, mint valaha. Kivel volt a legnehezebb együtt dolgozni?

Troy: - Ez a legfurcsább az egészben, hogy mindenkivel annyira egyszerűen mentek a dolgok. Nem volt rajtunk nyomás, hiszen ennél a lemeznél nem volt semmiféle előre megbeszélt koncepció vagy bármi görcsös dolog, semmit nem erőltettünk, és ez igaz a közreműködőkre is. Mindenkit bevontunk mindenbe, és ettől elképesztően simán mentek a dolgok, az egész folyamat újból izgalmas tudott lenni.

Dean: - Tudod jó, ha az ember a barátaival zenélhet együtt, és azok történetesen olyan zseniális zenészek, mint például Dave Grohl. Mikor a dobosunk otthagyott minket, ő egyszer csak felbukkant, és megmentette a lemezünket. Ő a világ egyik legjobb dobosa, és nagyszerű, mikor ilyen tehetséges emberek vesznek körül, piszok szerencsések vagyunk!

Troy: - Dave egyébként tipikusan az az ember, aki amellett, hogy remek zenész, a személyiségével is képes hozzátenni egy pluszt az egészhez. Nem volt egyszerű szülés ez a lemez, az egész folyamat tele volt hullámvölgyekkel. És akkor egyszer csak betoppant, és pontosan tudta, mi kell ahhoz, hogy kihúzzon minket a szarból.

- Mi volt a mélypont?

Troy: - Volt egy időszak, mikor úgy éreztük, nem haladunk semerre, az egész lemezfelvétel ködössé és bizonytalanná vált. És mikor ott ülsz a stúdióban, és várod a jelet, ami csak nem akar jönni…na az szívás. Teljesen elvesztünk, amihez biztosan hozzájárult az is, hogy otthagyott minket a dobosunk, Joey. Ez egyértelműen egy nagy törést okozott, nem értettük, miért történik mindez velünk, teljesen összezavarodtunk. A legjobb, amit tehettünk, hogy sosem hagytuk abba, csak mentünk tovább. Elkezdtük felvenni azt, amit tudunk, és tulajdonképpen egy hét alatt a mélypontról a csúcsra jutottunk. Ekkor újra úgy éreztük magunkat, mint egy igazi zenekar. Koncertezni kezdtünk, és egyszerűen elképesztő volt, ahogy összeállt az egész. Akkor jöttünk rá igazán, mit is akarunk kezdeni magunkkal.

(Josh belép és közbeszól)

Josh Homme: - HAZUGOK! Egy szavukat se hidd el!

- Annyit emlegettétek már Dave Grohlt, a megmentőtöket, nem hiányoljátok a turnéról?

Troy: - Egyáltalán nem, tudjuk és elfogadjuk, hogy ő is elfoglalt ember. Ráadásul egy szavunk sem lehet, mert van egy elképesztően kúl dobosunk, Jon Theodore. Ő igazából nem Grohlt pótolja, annál sokkal több. Rengeteget tesz hozzá az ő személyes jelenléte a koncertekhez.

Dean: - Most, hogy belegondolok, jobban nem is választhattunk volna!

- Egyszer egy korábbi interjúban olyan metaforával éltetek, hogy a dalaitok mind olyanok, mintha különálló személyiségek lennének. Ezt hogy kell elképzelni?

Troy: - Hogy sosem ismerheted ki őket igazán, és ez a leggyönyörűbb ebben az egészben. Megkérdezheted tőlünk, hogy mi milyennek látjuk, de lehet teljesen mást mondunk, mint amit te megismertél belőle. Kérdezgetheted, ki ez, de tökéletes választ sosem fogsz kapni.

interjú: Biczó Andrea
fotók: Lékó Tamás

a ...Like Clockwork 15 perces animációs videósorozata (I Appear Missing, Kalopsia, Keep Your Eyes Peeled, If I Had A Tail és a My God Is The Sun dalokkal):

ez pedig egy teljes, két órás (!) lemezbemutató QOTSA-koncert: