Dylan, az egzisztencialista gondolkodó – Lemezboltozás Dinnyés Józseffel és Hó Mártonnal

2013.04.08. 11:56, rerecorder

IMG_9913.jpg

A vinyl-vásárlás Magyarországon is kezd újra divatba jönni (főleg az olcsóbb használt lemezekre igaz mindez), LP Shopping rovatunkban Németh Zsófia és Karácsony János párosa után ismét elhívtunk egy-egy zenészt, akikkel közösen lapozgattuk a borítókat. A dalszerző-előadó kategória egyik nagy legendája Dinnyés József daltulajdonos és a műfaj fiatalabb képviselője, Hó Márton válogattak az albumok között, cseréltek eszmét – sőt, telefonszámot is – és persze lemezt is vettek!

Dinnyés József egy hatvanas évek végi pol-beat fesztivál után (ahol sikere volt, de nem a hatalom szemében) magányos folk trubadúrként járta az országot, de neki magának csak 16 év várakozást követően jelenhetett meg első albuma. Ma már viszont mindegyik lemezanyaga – a saját dalok mellett sokszáz megzenésített vers – meghallgatható a saját weboldalán. Hó Márton dalai szintén elérhetők online, de persze az is közös a két dalszerző-előadóban, ahogyan mindketten reflektálnak korukra, a társadalmi történésekre. „A dalszerzőnek arról kell írnia, amiben benne van, amiben él, amihez köze van. Sokan szoktak általánosságokról énekelni és az általában nem működik, giccses porcelándalok lesznek. Nekem a Bob Dylan-mániámból jön az, hogy olyan szövegeket írjak, amik reflektálnak a valóságra” – mondja Hó Márton, miután Dinnyés Józseffel megbeszélik, hogy kinek-kinek mit jelent Dylan munkássága (Dinnyés: „Mindig meg akartam fejteni, hogy Bob Dylan mitől olyan nagy Amerikában. Mitől irodalom az, amit ő énekel. De hamar rájöttem, hogy ő nem politizáló énekes, ahogy azt mindenki tartotta róla akkoriban, hanem egy egzisztencialista gondolkodó”), majd végiglapozgatják az aktuális kínálatot az amerikai dalos lemezeiből.

dinnyás.jpgDinnyés szerint a dalszöveg a legfontosabb: „amikor elkezdtünk dalokat írni az első kis zenekarommal, akkor is a szövegiség volt a lényeg, hogy magyarul legyen és az utcáról, az emberekről szóljon. Az első műsorunk címe is ez volt: Ének az aszfaltról.” A daltulajdonos egy teljes lemezt szentelt Bob Dylan-dalok magyarított változatainak, de a zenegyűjtés korábbi előadókkal kezdődött számára: „ebből a szempontból nagyon fontos, hogy vidéki vagyok, szegedi, és ez azért is kiemelendő, mert a Vajdaság közelsége is meghatározó e kérdésében. Ha szerettünk volna egy Buddy Holly-, vagy egy Cliff Richard-lemezt, akkor átmentünk Szabadkára és az ott egyből meglett. A másik fontos dolog pedig az volt, hogy volt egy Nótári Péter nevű barátunk, aki Elvis Presley-rajongó volt, de akkora, hogy szerintem soha nem lett volna Elvis Presley-ből akkora sztár, ha ő nincs.”

Hó Marcinak a családja indította a lemezgyűjtő szenvedélyét: „Apukámnak nagy lemezgyűjteménye volt, még mindig megvan egyben. Gyerekkoromtól volt otthon lemezjátszó és azok a zenék szóltak a lakásban, amik megvoltak vinylen. Nem cd-ről, vagy rádióból, hanem vinylekről hallgattunk mindent. Innen ered, hogy én is elkezdtem lemezeket gyűjteni.” Dinnyésnek blues-ból és Bob Dylanből van nagy gyűjteménye: „Budapesten volt egy keletnémet könyvesbolt és onnan gyűjtöttem össze nagyon sok 30-as évekbeli klasszikus bluesfelvételt, mert a keletnémetek kiadták azokat. Bob Dylannek az első 15 évéből begyűjtöttem mindent, utána már csak szórványosan.”

A zenehallgatás Marcinál már egész korán, anyukája hasában elkezdődött: „Miközben anyukám terhes volt velem, mindig LGT-lemezek szóltak és érdekes, hogy már gyerekkoromban nagy fanatikusa lettem a zenekarnak.” Az igazi lemezgyűjtés viszont a Radioheadhez kötődik: „Középiskolás koromban vettem először lemezeket. A Radioheaddel kezdődött minden. Az 1995-ös The Bends volt az első lemez, amit saját pénzből kifizettem kazettán. Bementem egy lemezboltba és ünnepélyesen megvettem, és ez rögtön a megjelenés idején volt. Az OK Computert már cd-n szerezetem be, de aztán később mindkettőt megvettem vinylen is Az ebédpénzt nem kajára költöttem, hanem összegyűjtögettem és havonta-kéthavonta mentem a Wave-be és vettem egy új albumot. Eleinte csak az újdonságok érdekeltek, de aztán idővel elkezdtem venni régebbi dolgokat is.”

IMG_9851.jpgAz idősebb dalos a külföldi útjai során is mindig vett lemezeket: „olyanokat kerestem, amiket itthon nem tudtam beszerezni, például Robert Johnsont. Vettem egy olyan tribute-lemezt is, amin vagy negyvenen játsszák a dalait. Neil Youngtól is vettem lemezt külföldön. Ő egy tökös fiú, aki pontosan tudja, hogy miről van szó, akár akusztikus zenét, akár kemény elektromos hangzású dalokat játszik.” Dinnyés Józsitól azt is megtudjuk, hogy milyen volt a praktikus lemezbeszerzés a régi időkben: „Nagyon nehezen tudtam megszerezni a finn Jean Sibelius egyik lemezét, a Hajnali kilovaglás és napfelkelte című művét, pedig ez a legcsodálatosabb muzsikák egyike. Egy stewardess hozta végül haza, egy időben ugyanis ők voltak a lemezboltok helyett – amik nem igen léteztek – a beszerzési forrásaink. Ők minden nap mentek Hollandiától New Yorkon át Párizsig mindenfelé. A Ferihegyhez közel volt a Malévnek egy kiváló klubja, ott voltak bulik, ahol sokat játszottunk és oda hozták a lemezeket.”

Persze egyikük sem érzi a gyűjteményét teljesnek, Hó Marcinak a még beszerzésre váró álomlemez a „Naphoz Holddal című első Kispál és a Borz-album. Szívesen birtokolnám vinylen, bár nagyon kevés készült belőle és ma már nehéz megtalálni.” Dinnyés József viszont egy Zappa-lemezt szeretne beszerezni egyszer „amin az a szám szerepel, amelyikben lehúzza a vécét. Az egyik felvételen nem történik más, csak egy vécélehúzás. Nagyon szerettem Zappát, kiváló hangszerelő volt. A vécélehúzós Zappa-szám tiszteletére különben van a négylemezes gyűjteményes albumomon egy szám, aminek az a címe, hogy Egy perc csönd.”

A két dalszerző-előadó még hosszan beszélget, szakmai kérdésekbe is belemennek és a végén telefonszámot is cserélnek – ki tudja. Egy lemezboltban mindig hasznosan telik az idő.

Dinnyés József egy Donovan-válogatást (1000 Ft) talált a Recorderrel közös LP Shopping során, a magyar előadó persze Donovantől is több dalt ültetett át magyarra.

Hó Márton választásai

IMG_9949.jpgThe Police: Synchronicity (1983)
Ezt a lemezt már talán ovis koromban is sokat hallgattam, de persze fogalmam sem volt róla, hogy mi ez, aztán amikor már tudtam ki az előadó és újrahallottam, akkor erős deja vu-m volt, hiszen jól ismertem az egészet. Fontos album. (3000 Ft)

GM49: Digitális Majális (1985)
Holló színház- és L’art pour L’art Társulat-fanatikus voltam általános- és középiskolás koromban, de csak később tudtam meg, hogy Galla Miklósnak volt egy ilyen zenekara. Ezt a lemezt már régóta szerettem volna megszerezni. (2000 Ft)

Emerson, Lake & Palmer: Pictures Of An Exhibition (1971)
Ez szintén személyes okokból jelentős nekem, a szüleim erre a zenére vonultak a házasságkötő teremben. (4000 Ft)

Portishead: Dummy (1994)
A Radiohead mellett a Portishead volt a másik nagy kedvenc zenekarom, őket hallgattam a legtöbbet. De mindegyik album csak kazettán volt meg. (6000 Ft)

(A cikk a Laci bácsi lemezboltja használt vinyl-üzletben készült, a Kertész u. 42. szám alatt. Köszönet érte!)

jegyzetelt: Dömötör Endre
fotók: Sata Norbert

https://recorder.blog.hu/2013/04/08/dylan_az_egzisztencialista_gondolkodo_lemezboltozas_dinnyes_jozseffel_es_ho_martonnal
Dylan, az egzisztencialista gondolkodó – Lemezboltozás Dinnyés Józseffel és Hó Mártonnal
süti beállítások módosítása