Írországban március 17-e, Szent Patrik napja a legfőbb nemzeti ünnep, jöjjön hát ennek apropóján egy összeállítás az ír popzene kevéssé ismert és/vagy St. Patrick's Day-hez köthető dalaiból.
Írország mégis mit adott a popzenének? Ahogy a Brian élete című filmben egy hasonló kérdésre összegyűjtögetett válaszokból, úgy itt is gyorsan kiderül, hogy nagyon is sokat. Már eleve elég ott kezdeni, hogy a 19. századi ír éhínség idején történt kivándorlási hullám korabeli zenészei fektették le a blugrass és country alapjait Amerikában, de aztán az írek időről-időre a popzene különböző műfajaiban is jelezték, hogy értik, miről szól mindez. Van Morrison, a Thin Lizzy, a Boomtown Rats (és Bob Geldof), az Undertones, a Stiff Little Fingers, a U2, a Pogues, Sinead O'Connor, a My Bloody Valentine (épp tegnap számoltunk be londoni koncertjükről), a Divine Comedy, a Therapy?, az Ash, David Holmes, a Thrills, a Snow Patrol mellett még mostanában is bőven akad a nemzetközi poppiacra áttörő produkció (Villagers, Two Door Cinema Club). Olyan viszont még több, ami hazájában rendkívül népszerű, minőségben semmivel sem marad el a kortárs produkcióktól, mégse jut át a szomszédos nagy szigetre és válik azon keresztül a világ számára is ismertté. Most az írek tiszteletére következzék néhány ezen utóbbi produkciók közül, megfejelve egy-két ír öntudatot kihangsúlyozó St. Patrick's Day-közeli dallal, videóval.
Annál stílszerűbben nem is kezdhetnénk, mint hogy az Írországban is kissé megosztó jelenségnek számító Damien Dempsey e napra írt dalával nyitunk. Dempsey a legjobb ír dalszerző-előadó, e felől nemigen lehet kétség, de nemzetközi befutása már csak azért is esélytelen, mert kíméletlenül ostorozza például az angol kolonizációt, amivel Morrissey rajongását még kivívja, de a lemezcégekét aligha. Társadalomkritikus, őszinte szemlélete ezen a Brian Eno által producelt St Patrick's Day című dalon is átjön:
Amikor a kétezres évek elején Dempsey befutott, igazi robbanás jellemezte az ír zenei életet (nyilván nem összefüggéstelenül a gazdasági robbanással), a nemzetközi karriert befutó David Gray nyomán gombamód szaporodtak a gitáros-énekesek és tulajdonképpen az az a műfaj, amiben a legnyilvánvalóbban átjön az írek népzenéből táplálkozó zene iránti extrém szeretete. Paddy Casey Saints And Sinners című dala például óriási sláger volt 2005 körül - kizárólag Írországban:
Szintén ebből az időből, szintén helyi gigasláger, Declan O'Rourke-tól a No Brakes:
A műfaj világban is ismert sztárja Damien Rice, és bár nagyon sokat kellett várnia, de végül Glen Hansard is azzá vált a Once című kisköltségvetésű film zenész-főszereplőjeként, ám azt kevesen tudják róla, hogy hazájában Frames nevű zenekara a kilencvenes-kétezres évek legnépszerűbb helyi formációja volt. A Revelate egy 1995-ös albumról:
Ha már Hansard szóba került nem mehetünk el szó nélkül fiatalon és tragikus körülmények között elhunyt barátja, Mic Christopher mellett sem, a Heyday a legnagyobb együtténeklős himnuszok egyike Írországban:
Ez meg a másik és legújabb nemzeti sláger, Hozier és a 2013-as Take Me To The Church:
Ugorjunk. The Chalets. Egylemezes ír csoda, méltatlanul alulértékelt és elfelejtett játékos popzenekar, sok fiú-lány vokállal, No Style szól a számcím, hát nekik pedig volt:
.
A Fight Like Apes nagyjából a Chalets nyomában készít vidám, koncerten őrjítően jó indie-rockot, hát Lend Me Your Face:
.
Hogy a kétezres évek közepén Írországban néhány fehérseggű részeges ír kölyök csinálta a legjobb funkot? Mi sem természetesebb. A Republic Of Loose, amikor nagyon érezte (pl. You Know It), akkor verhetetlen volt lazulásban, mint a Comeback Girlben is:
Mint ahogy az is több, mint természetes, hogy a legjobb Beach Boys-os, softrockos zene is Írországból jön mostanság, ráadásul a HAL-t még hazájában sem becsülik, The Time The Hour:
Az ír népzene a kilencvenes években Magyarországon is rendkívül népszerű volt, de a legjobb ír folk-rockzenekar, a Planxty jóformán ismeretlen hazáján kívül. Christy Moore, az együttes alapítója a nyolcvanas években szólóban is sikeres lett, ezzel a dallal pedig vissza is értünk az ír ünnephez, az emigráció dalaként ismert City Of Chicago Írországon kívül nagyon érzékenyen érinti a kivándoroltakat:
De, hogy valami vidámmal zárjunk, íme a büszke ír öntudat rapbe öntve, a House Of Pain és a Jump Around, mely a videóban is megidézi a ma már világszerte ünnepelt Szent Patrik napját:
bónuszként pedig egy jótékonysági karácsonyi utcazenélés elképesztő mennyiségű ír popsztárral és a Pogues által híressé tett dal felemelő verziójával:
összeállította: Dömötör Endre
