„Fényes elvonultságban éltem” – Egri Péter (Mystery Gang)

A Mystery Gang tizennégy éves karrierje alatt megjelentetett három angol nyelvű stúdió- és egy koncertlemezt, 2006-2007 óta egyre nagyobb közönség előtt játszik itthon és külföldön is, az amerikai MTV pedig egy teljes koncertjét közvetítette. Egriék májusban kiadott negyedik sorlemeze egyszerre két kiadvány, hiszen az angol nyelvű verzió mellett megjelent az első teljesen magyar album, Megőrülök érted címmel. A Recorder magazin ötödik számában megjelent interjúnkkal hangolunk az október 31-ei, szerdai, halloween éjszakai Mystery Gang-koncertre, mely az Iskola nevű, nemrégiben nyílt helyen kerül megrendezésre.

- Emlékszel arra a pillanatra egészen pontosan, amikor először hallottál rockabillyt?

- Igen. A magyar rádióban hallottam. Nyolc éves voltam, harmadik osztályos általános iskolás. Apukámék vettek egy rádiót, apu otthon csavargatta, és egyszer csak délután 13 óra 5 perckor megszólalt egy hang, és bemondta, hogy „Nosztalgiahullám. A ma délutáni műsorban Gene Vincent és Eddie Cochran felvételeiből válogatunk. A felvételek 1955 és 1959 között készültek." Mondták az adatokat, akkor még nem is figyeltem, de valahogy megmaradt bennem, pedig kisgyerek voltam. És utána jöttek a dalok. „A dalok sorrendje a következő, Rázd, csörgesd, forgasd, Be-Bop-A-Lula, Ő az én babám, Nyáridő blues, Huszadik emeleti rákendrol", mindig elmondták magyarul. És akkor valami borzasztó dolog megszólalt, és a Gene Vincenttől a Be-Bop-A-Lula volt, egy 1956-os dal. Ugyanúgy hatott rám, mint az akkori fiatalokra, egyszerűen megőrültem, hogy úristen ez meg mi. Nyolc és tizenhárom éves korom között teljesen kialakult az a rockabilly-világ, ami a számomra a kilencvenes évek fordulójának Magyarországán egy álomkorszak volt, mégis elérhető egy-két évvel a szocializmus évtizedei után.

- Melyik évben vagyunk?

- Ez 1990 körül volt. Valahogy annyira magaménak éreztem ezt a korszakot, hogy mire nyolcadikos lettem, az iskolában már kis rockabilly-gyerekként ismertek a haverok, meg persze a csajok is. Utána kezdődött ez átváltani egyre tudatosabban, ebbe a kultúrkörbe ástam bele magam, gyakorlatilag az elmúlt két évtizedet először tudtomon kívül, majd tudatosan is egy ilyen fényes elvonultságban éltem meg. Egy „splendid isolation"-ben, ami a huszadik század első felére volt jellemző, amikor az alkotó csak az alkotási folyamatra koncentrált fényes elvonultságában. Persze amikor tizenhárom évesen összebarátoztam a Singerrel, akkor elcsodálkoztam, hogy van még egy hülye, aki erre dobban meg, és erre őrül, és persze azután is nagyon jó érzés volt rájönni, hogy még igen sokan vannak ilyenek. De tizenhárom évesen péntekenként hatodik órára már nem jártam be, hogy tudjam hallgatni 13 óra 5 perckor kezdődő Nosztalgiahullámot.

- Nyolc-kilenc évesen fedezted fel ezt a világot, de amikor tudatosan elkezdted kutatni, akkor visszamentél a magyar gyökerekig? Legalábbis, amit a Hungaria képviselt mindebből a nyolcvanas évek elején.

- Nem, nekem tíz-tizenkét évesen az ötvenes évek autentikus világa után ezek nagyon plasztik ízűek voltak, és ezzel nem degradálni akarok. Nyilván más egy nyolcvanas években, kilencvenes évek elején készített rock and roll felvétel, mint egy 1957-ben készített. És persze nyilván más, amit Budapesten készítenek, mint amit például Los Angelesben. Kezdettől fogva az amerikai, meg a nemzetközi zenék érdekeltek. A francia és az angol. Magyarországból a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek világa kezdett érdekelni. Az, hogy a háború után hogyan alakult itt a helyzet zeneileg. Nagyon színes volt a zenei élet, amiből semmi sem maradt ránk, főleg semmi az ötvenes évekből. Most a Rákosi- és a Kádár-rendszer fordulójáról beszélek. Egy kutatásba kezdtem, aminek egy könyv és egy hangoskönyv lesz az eredménye, szeretném egy kicsit belehelyezni Budapestet a korabeli Európába.

- Mikor fog megjelenni?

- Erről még korai lenne beszélni, cseppenként kell összeszedni hozzá az információkat, Ószeresekkel készítek interjúkat, de annál hitelesebb lesz, minél részletesebb.

- A kilencvenes évek elején volt egy kisebb mozgolódás a rockabilly terén, feltűnt a Gunning Dogs, a Boppers, a Memphis. Milyen kapcsolatban voltál az akkori színtérrel?

- Ahhoz még túl fiatal voltam, hogy ezek valamelyikébe beszálljak, de azért nekem is pont akkor, tizenhárom éves koromban alakult az első zenekarom, a Black Cats. Nagyon nagy underground zenei kultúra volt itt akkoriban. Mi próbáltunk a garázs egyik felében rockabillyt, mellettünk a Tizedesék próbálták a hardcore-t. Mindig elfelejtkezem róla, hogy ez már a huszonegyedik század, itt már nem úgy működik az előadóművészet, mint a 20. század aranykorszakában. Projektek vannak, tudatosan összerakott, meghangszerelt zenék. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy nemzetközileg tudjuk megvalósítani a gyerekkori álmainkat ebben a plasztik világban. A Kinksnek volt egy ilyen slágere a hatvanas években, a Plastic Man. Plasztikember a plasztikvilágban plasztikkutyát sétáltat, plasztikkaját eszik, nézi a tévében a plasztikműsort, lefekszik a plasztiknő mellé, horgolgatja a plasztikkötelét, amivel majd egy plasztikhajnalban felköti magát a plasztikkérójának a tetején.

- 1998-ban az egykori Gunning Dogs-os ritmusszekcióval megalakult a Mystery Gang, az első kiadványotok, a Fly To The Moon Japánban jelent meg kislemezen. Hogyan jött ez a kapcsolat?

- Véletlenül. Vagy nem is annyira véletlenül. Annyi minden történt velünk teljesen váratlanul és sok szerencsével. Már elég korán elkezdtünk turnézni Európában. Franciaországban, Hollandiában, Németországban játszottunk. Franciaországban például behazudtuk magunkat egy fesztiválra. Az egyik külföldi koncert során kerestek meg minket a japánok, hogy kiadnák az egyik dalunkat.

- A zenekar összes többi lemeze más-más országban jelent meg, ez mind ehhez hasonló véletlenek eredménye, vagy tudatosan szeretettek volna minden jelentős rockabilly-szcénában egy-egy kiadványt?

- Tudatos volt, egyből a Nervous Recordsot kerestük meg Angliában. Szerencsések vagyunk, mert mindegy, hogy Angliában, vagy Németországban jelenik meg a lemezünk, úgyis eljut ehhez a kultúrkörhöz. A meghatározó pontok Japán, Anglia, Németország, és persze megkerülhetetlen az Egyesült Államok. 2010-ben feltettük a Live And Wild című koncertlemezünket a netre, ingyenesen letölthetően. Tíz év munkáját koronázta meg. Addig nem tudtunk érdemben szerepelni az Egyesült Államokban, ezzel, hogy elérhetővé tettünk egy koncertlemezt, kinyílt a világ. A következő angol nyelvű lemezünk is ugyanúgy fel fog kerülni az internetre.

- Amikor megjelent egy-egy újabb lemez, akkor éreztétek azt, hogy egyre nő a zenekar elismertsége, volt kimutatható növekedés a lemezeladás terén?

- Igen, abszolút érzékeljük a növekedést a mai napig. A fogadtatás egyre pozitívabb és sokszor még most is nehezen tudom felfogni a sikereinket. Nemrégiben játszottunk Padovában és ott volt háromezer olasz rajongó, aki üvöltötte az angol nyelvű dalainkat, hihetetlen volt. A szállodából vittek a helyszínre, és akkor látom, hogy szabadtéri a helyszín, de ott van több ezer ember, és várnak a kordonnál. A szervezők meg röhögtek, mert kérdeztem, hogy lesz-e még előttünk valaki, gondoltam valami olasz, akit ott ismernek, meg szeretnek.

- Milyen különleges koncertjeitek voltak még?

- Szegeden a Csillagban játszottunk, és kiabálták, hogy ez jobb, mint a Bódi Guszti. A HírTv megkeresett minket, hogy készítenek egy börtöninterjú-sorozatot, és felmerült, hogy szeretnék az elítéltek, hogyha lenne Mystery Gang-koncert, Mága Zoltán és Nótár Mary, és akkor a HírTV mondta, hogy ha nekünk lenne hozzá kedvünk, azt megszervezik. Kinyílt az ajtó és ott ült hatszáz nagyon kemény elítélt. Tipródtam, hogy mit mondjak, Hölgyeim és Uraimmal szoktam kezdeni. Kedves Barátaim? Azt azért már csak nem. "Na gyerekek, rázzuk meg!"

- Fácán 2007-es kiválása után elég sok dobost kipróbáltatok.

- Kerestük az igazit. De az nem kiválás volt, hanem Fácán igazából már nem tudta ellátni a munkáját a Mystery Gangben. Ez az együttes történetében semmit sem okozott, mindegyik dobossal ugyanolyan hangulatú koncerteket adtunk. Én nagyon kritikus alkat vagyok. A Laci (Tamási László 2008 óta a zenekar dobosa – a szerk.) belépése nagyon régóta érett már, lassan öt éve zenélünk együtt, emberileg is zeneileg nagyon jó a kapcsolat.

- Mekkora fejlődést láttok a magyar piacon, meddig tud nőni a közönségetek?

- Abszolút bebizonyosodott, hogy a jó koncerteknek és a munkának megvan a gyümölcse. 2007-től egy olyan közönségbázist tudtunk kiépíteni magunknak Magyarországon, amivel ötezer fős koncerteket csinálunk. A 2006-os Jungle Fever hozta meg mind Magyarországon, mind nemzetközileg azt a sikert, amire azóta is csak építünk és építünk. A Zöld Pardonban tavaly nyáron ötezren voltak rajtunk, ennyien csak Tankcsapdán és Quimby-n szoktak.

- Ez volt az a lemez, amelyen már mindegyik dal saját szerzemény.

- Igen, tíz darab csak saját dal. Ezen szerepel a Voodoo Doll, ami öt éve az egyik kulcsdalunk. 2007-ben elkezdte játszani a dal klipjét a Viva TV, harmadik lett a toplistájukon, sokan megismerték ez által a zenekart. 2009-ben elkerült a New York-i MTV-hez, ahol már ezzel reklámozták az ottani 2010-es Rebel Night koncertünket. Most, 2012-ben ugyanezt a dalt választotta az EFOTT reklámzenének. Az már csak ráadás, hogy a magyar MTV-n is elkezdték játszani és listavezető lett.

APROPÓ, KÉTRÉSZES, NAGY TANKCSAPDA INTERJÚNKAT OLVASTAD MÁR?

- Hogy jutottatok el az amerikai MTV-hez, hogyan jött létre az ott közvetített koncertetek?

- Ezt lemez a kiadó beleegyezésével 2007-től már elérhetővé tettük az interneten, akárcsak a 2010-es Live and Wildot is, ez indította el a dolgokat, ezek alapján hívtak meg minket. 2010-ben egy teljesen új sebességre váltott nemzetközileg a karrierünk.

- Mi volt az MTV-s koncert hozadéka?

- Egy mondatban lehetne összefoglalni: kinyílt a világ, gyerekkori álmainkat váltotta valóra.

- Azt nyilatkoztad, hogy a most megjelent magyar nyelvű lemez ennek az említett Zöld Pardonban tartott nagysikerű koncertnek egyfajta pozitív kisülése. A koncert után érezted először azt, hogy most már tényleg érdemes magyar nyelven is dalt írni, mert annyi a néző, vagy ez már korábban is felmerült?

- Sokszor játszottam a gondolattal, de nem dalokban gondolkodtam, hanem inkább irodalmi vonalon. Most nagyon megtetszett a magyar nyelvű szövegírás, biztos vagyok benne, hogy minden évben fog magyar lemez is készülni. Igazán sznob fórumok is nagyon elismerően nyilatkoztak a szövegeimről, ami bátorít. Még amikor ki sem jött a lemez, a közönség már énekelte és szerette a dalokat.

- Ezek szerint amikor megjelenik egy lemez, akkor készül belőle majd magyar és angol verzió is?

- Valahogy így, félig-meddig párhuzamos lemezek lesznek, de ezt még nem tudom pontosan. Most viszont más szerepel az angol és más a magyar változaton, vannak átfedések, úgy három-négy dal, de az angol nyelvű az egy garázsosabb ízű album, a Megőrülök érted pedig az első magyar nyelvű rockabilly-ízű lemezünk.

- Mik a terveitek a közeljövőre?

- Nemsokára fogunk készíteni egy instrumentális lemezt, az szintén nagyon izgalmasnak ígérkezik. Ott majd nagyon mai, beteg, modern elektrós alapokkal szeretnénk keverni a Mystery Gang urbánus jungle-rockabilly-jét. Évekre előre megvan, hogy mit szeretnénk megvalósítani, nyilván ettől lesznek kicsi eltévelyedések, de nagyon szerencsés dolog, hogyha van egy gerinc a következő aktív húsz évre.

- Belecsöppentél a Made In Hungária című filmbe, először a korszak szakértőjeként, majd színészként is. Jelentett számodra a filmes élmény egy további lehetséges karriert? Szeretnél még filmben szerepelni?

- Nagyon is. Már az is nagyon megtisztelő volt, hogy Fonyó Gergő rendező felajánlott nekem egy szerepet az első találkozásunk után. A forgatókönyvbe gyorsan beleírtak egy új karaktert, Brennert, az orvgazdát.

- Vannak konkrét filmes terveid, vagy majd ha adódik lehetőség, akkor igent mondasz?

- Nagyon sok tervünk van filmmel, színházzal, koncerttel, ezeket a dolgokat szeretném összekötni egy előadás keretén belül. A Privát Buddy Holly Story, ami a MüPában szép nézőszámmal zajlott, erre már egy jó példa, jó előzetes volt, a keretes filmvetítéssel és a színházat és koncertet váltogató fő résszel. Ez az ötlet is része a nagy Mystery Gang-terveknek.

- Említetted, hogy filmek is hatnak rád. Konkrétan egy film nyomán születik meg egy-egy dalszöveg? Van-e egy-két filmes hatás, ami szövegírásra sarkall, vagy több film áll össze egy szöveggé.

- Sosincs konkrétum, mindent a saját nyelvemre lefordítok. Több film, több hatás, vagy néha akár egy Vaszary-kép. Vagy Fellini első filmjeinek egyike a Cabiria éjszakái. A film minden nőjébe szerelmes voltam. Ez nyilván arra sarkall, hogy megírjam azt, hogy „Nézz rám megbabonázlak, mindennek vége ma éjszaka, végzetes ördögi dallam szól, ez az a dal. Nézz rám, megbabonázlak, ajkad elhagyja a kéj szava, fentről kacsint le ránk a hold, a telihold." Nincs előttem magyar szövegíró példa, nem tudtam hova visszanyúlni. A szövegírásban inkább a huszadik századi magyar városi irodalom inspirál, kuplék, kabarédalok.

- Ganxta Zolee is szerepel a lemez két dalában, ez a közreműködés hogyan jött létre?

- Régi barátok vagyunk, a szakmából ismerjük egymást már ezer éve. A Zolinak is volt egy rockabilly-s időszaka, még tizenévesen korában, meg nem esik messze ez a tetovált kultúrkör. Tavaly nyáron volt egy csomó közös koncertünk, meséltem neki rockabilly-s sztorikat tizenhárom éves koromból. Mondtam, hogy volt egy piros baseball-dzsekim, rá volt írva, hogy Americano. Szó szót váltott, mikor is volt ez? Hát 1991-ben, rendszerváltás. Meg is írta, hogy „Bézbóldzseki, ami amerikánó, de mégis szovjet az érzés". Nekem meg volt rá egy jó, nagyon vérmes jungle-rockabilly zeném, és ez a kettő amúgy teljesen véletlenül gyönyörűen passzolt egymásra.

- Mit vársz ennek a magyar lemeznek a megjelenésétől, még több ember várható a koncerteken?

- Igen. Én nagy zászlóvivő vagyok, sosem magamért kardoskodok, hanem egy egész műfajért. A 21. század felkönnyült világában erre a kultúrkörre nagy szükség van.

- Amikor egy kisebb réteg által szeretett műfaj növekedni kezd, mint mondjuk néhány éve a ska, akkor egy ideig exponenciálisan teszi ezt, de aztán gyakran visszazsugorodik az eredeti követőkre. Előfordulhat ilyesmi a rockabilly-vel is?

- Természetesen. Az előadóművészet egy örök hullámzás. A Mystery Gang az elmúlt tizennégy évben bizonyította, hogy számunkra ez nem egy-két nyári dolog, ez egy életpálya. Ha holnap vége, akkor azt mondom, hogy, hű de szép, kezdjük elölről az egészet. Csak addig csinálom, amíg az én és a közönség közös örömére válik, amikor először megérzem, hogy nem megy, akkor biztos, hogy másféle művészeti ággal fogok foglalkozni. Egy nő is addig izgat engem, ameddig én is izgatom őt.

OLTAI KATÁT, A TRENDI KURÁTORT IS IZGATJA A ROCKABILLY, KÉPLETES LEMEZTÁSKÁJA ALAPJÁN.

interjú: Dömötör Endre
fotók: Lékó Tamás