Megtűrt kategória – partihelyzet West-Balkán után

Az egy évvel ezelőtti West-Balkán-tragédia ügyében 2012. február 14-15-én voltak a büntetőperi eljárásában a meghallgatások, a Pesti Központi Kerületi Bíróság várhatóan öt további tárgyalást tart február és március folyamán, és a perbeszédeket követően még tavasszal megszülethet az első fokú döntés. A West-Balkán-ügy kapcsán partiszervezőket, DJ-ket invitáltunk kerekasztal-beszélgetésre, hogy áttekintsük, mi történt a tragédia óta eltelt időben a budapesti éjszakában, min változtatott az ügy kapcsán született új törvény és a Noise Night Life nyomán kialakult tiniszíntér hogyan rajzolta át a partitérképet (a beszélgetés után pedig egy-egy bemutatkozás olvasható az újonnan nyitott vagy átalakult helyek szervezőitől). Kántor István (Technokunst, Lick The Click!, Akt Records) és Valdinger Gábor (Bladerunnaz, Budapest Bass Music) a harmincas generációt, Hausz Gergely (Robotrock) és Csokán András (Otherside) a fiatalabbakat képviselte. A beszélgetésre való invitálást Jónás Gábor (ex-Noise Night Life, Thrasher) köszönettel visszautasította, Kapitány Nóra (Thrasher, Studió) betegség, a Deadcode emberei vakációjuk miatt nem tudtak eljönni, Palotai Zsolt pedig nem érkezett meg a beszélgetés kezdetére, és később sem tudtuk utolérni.

- Egy év távlatából hogy látjátok, mi vezetett a West-Balkán-tragédiához? Voltak-e már korábban jelei annak, hogy bekövetkezik valami ilyesmi?

Hausz Gergely: - Az utolsó Dürer Kert-es bulikon, amikor már kétezer ember ment oda és kiverték az ajtót, mert be szerettek volna jutni – ott voltak jelei annak, hogy ez tragédiába fog torkollni. 2010 októberében volt az utolsó Noise Night Life (NNL) buli a Dürerben, novemberben mentek át az Almássy térre, ahol teljes volt a fejetlenség minden tekintetben, aztán jött ugye a West-Balkán, ami szerintem egyébként abból a szempontból jó döntés volt, hogy muszáj volt átvinni a bulit egy nagyobb helyre. Csak az ehhez szükséges felelősségtudat hiányzott, szervezésileg ez túl nagy falat volt Kecskésnek (Kecskés Tamás a tragikus végkimenetelű parti szervezője, aki jelenleg másodrendű vádlottként áll büntetőjogi eljárás alatt az ügyben – a szerk.). Nagyon el is szállt addigra, mert nagyobb hatalomhoz jutott, mint amit kezelni tudott volna. Úgy viselkedett, mintha ezt az egészet ő teremtette volna, mintha ő lenne a szakma; ha ő bulit csinál, akkor más nem tud, ha ő valamire rábólint, akkor az lehet, ha nem, akkor nem. Elég nagy machinátor a fickó, sok embernek tömte tele a fejét hülyeségekkel.

Valdinger Gábor: - Szerintem nem volt jó választás a West-Balkán, nem volt alkalmas ekkora tömeg befogadására és kezelésére, csak addig azért nem voltak problémák, mert koncert jellegű, idősebb közönségnek szóló rendezvények voltak, nem pedig olyanok, ahol egész éjszaka megvadult tinédzserek csinálják a fesztivált. A történtekért sok mindenki felelős, de ezt majd eldönti a bíróság. A NNL ettől függetlenül időzített bomba jelenség volt azáltal, hogy kifejezetten fiatalkorú közönséget vonzott, akiknek nincs bulirutinjuk, és általában az élethez is kevés. Ha engem akkor megkérdeznek, én a két héttel korábbi, Almássy téri szilveszteri bulin vártam ugyanezt, mert az a hely még szörnyűbb állapotban van, és oda is összetereltek több ezer embert. Haverjaim voltak ott, ők mesélték, hogy plafonról folyt le a minden, a vécéből kiöntött a trutyi, olyan körülmények voltak, amikkel nem szabadna bulit csinálni. Sajnos általában jellemző egész Budapestre buliszervezésileg, hogy egyre megy lejjebb a színvonal, mert ezekkel a tiniket vonzó bulikkal árban nem lehet lépést tartani, és onnantól mindenkinek meg kell húzni a nadrágszíjat, ami óhatatlanul a minőség rovására megy.

- Tehát a tragédia közvetlenül éreztette a hatását más partiszervezőknél?

Kántor István: - A tragédia nyomán a helyeken indított ellenőrzések, majd a zenés-táncos rendezvényeket szabályozó törvényrendelet, igen. Nekünk bulikat kellett lemondani vagy átszervezni, ami nagyon vaskos tétel volt. Az összes előírás, ami azóta született gyakorlatilag a szervezők zsebére ment. A rendelet csak nehézségeket gördített elénk, a legtöbb előírás betarthatatlan hülyeség volt, amit csak azért hoztak, hogy megnyugtassák a közvéleményt, „márpedig mi dolgoztunk az ügyön, mostantól rend lesz és fegyelem”. Azt érték el, hogy lemondták a szabadtéri rendezvényeket, nemcsak a partikat, hanem a koncertektől a táncelőadásokig egy csomó mindent.

VG: - Röhej, hogy szabadtéri rendezvényre miért vonatkoznak olyan szabályozások, mint a zárt helyekre. A tavalyi nyár szerintem nem szólt másról, legalábbis Budapest környékén, hogy az összes szabadtéri rendezvényt agyonellenőrizték. Kapolcs azt elintézte, hogy vegyék ki a népzenét a törvényből, meg hogy képzettséghez legyen kötve, mivel Márta Pistának nincs rendezvényszervezői papírja, a többieket meg otthagyták a szarban.

Csokán András: - A törvény hatályba lépése után tényleg túlellenőrzés folyt, de ahhoz, hogy rendesen működni tudjon ez az iparág, normalizálni kell a dolgokat. Valószínűleg lesznek még a törvényben módosítások, mert nagy pénzek forognak kockán és sok az érdekcsoport, amelyeknek nem feltétlenül kedvező az, hogy ennyire nehezek a körülmények. Ha a kormányban ésszerűen állnak hozzá, akkor ki lehet hozni belőle olyat, ami a szakmának kedvez.

KI: - Szerintem ez nem fog megtörténni. Volt pont erre ez a kis kezdeményezésünk, az Egyesület a Kulturált és Biztonságos Szórakozásért, ami egy-két héttel a tragédia után alakult, mert azt láttuk, hogy ahhoz, hogy bennünket szervezőket komolyan vegyenek, kell egy jogi személy. Az egyesületben benne voltak rendezvényszervezők, klubok, sőt a Magyarországi Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége (MaReSZ) és a Magyar Fesztivál Szövetség is. Beadtuk az alapításhoz szükséges papírokat, aztán egy formai hiba miatt visszadobták a bejegyzési kérelmünket, de akkor mi már legálisan jártunk el, pont abban az időszakban, amikor javaslatokat tehettünk a törvény módosításaira. Aztán amikor ezeket a változtatásokat foganatosítani lehetett volna, az EKBSZ meg is szűnt. A javaslatainkat mondjuk abszolút félresöpörték. Valamilyen szintű egyeztetés volt velünk, miután dörömböltünk a minisztérium ajtaján, hogy mi vagyunk a szakma és nem a DJ Szövetség, mert hogy őket kérték fel szakmai konzultációra. Megkaptuk mi is a tervezeteket, elkezdtük átdolgozni és javaslatokat tenni rá, eljuttattuk az illetékesekhez, de mire ez megtörtént, már a törvény hatályba lépett, szóval gyakorlatilag hiába dolgoztunk vele keményen heteket. Csináltunk egy tök felesleges kört.

VG: - Miközben a MaReSZ-esek elkezdtek külön lobbizni. Ők nem a jogszabályt próbálták meg ésszerűbbé tenni, hanem arra mentek, hogy magukat kivonassák a hatálya alól, ami sikerült is nekik. Ott maradtunk mi egyedül és nem nagyon lehetett beleszólni a rendeletbe.

- Ha nem történt volna meg ez a tragédia, akkor is született volna ilyen törvény?

VG: - Annyira sok ilyen jellegű eset nem volt előtte itthon, tehát ha ilyen rossz lett volna a helyzet, akkor már jóval előtte szabályozták volna. Az elektronikus zenei közönség alapvetően békés közeg, valamennyire önszabályozó is, szerintem nem volt ez benne a levegőben, míg az NNL jelenség el nem szabadult a városban. Nyilván emberek életével senki sem szeret játszani, valamiféle törvényi kerete nem árt, ha van ennek a területnek. Az egy másik kérdés, hogy mennyire életképes ez a törvény, például a létszámengedélyek kiadása során voltak nonszensz dolgok, hogy egyes helyek kevesebb ember befogadására kaptak engedélyt, mint amit egyébként elbírnának, és ez persze anyagilag is kárt okoz mind nekik, mind a szervezőknek.

KI: - Ez a probléma, hogy a törvényhozók között nincs szakember, aki a való életből jön és gyakorlati tapasztalata van. Ülnek az íróasztal mögött és próbálják kitalálni, mi történhet az ilyen rendezvényeken. Ez az egész közeg egy kicsit megtűrt kategória, „jobb ha nem is tudunk róla”, úgyhogy ez a kérdés most le van tudva. Majd akkor veszik elő, ha történik egy olyan tragédia, ami emiatt a törvény miatt következett be.

VG: - Az is érdekes, hogy tavaly melyik hely kapta a legtöbb ellenőrzést, szerintem a Merlin, ott zsinórban volt öt-hat, szinte hetente. Miért pont ott, miközben van, ahol egy sem volt azóta sem.

CsA: - Én visszatérnék még az első kérdéshez. A tragédia benne volt a levegőben a tinédzserek miatt. Ott volt a Zöld Pardon, ahová ugyanúgy 16, sőt 14 éven aluliak jártak bulizni gyakorlatilag ellenőrizetlenül, aztán amikor a vécében egy 14 éves lány felvágta az ereit, utána bevezették ezt a kártyarendszert a 18 év alattiaknak. Csak ez annyira nem kapott publicitást, illetve a hely maga kezelte a helyzetet. Szóval, a fiatalkorúak miatt szerintem a West-Balkán utáni állami beavatkozás sok szempontból hasznos, például hogy a fiatalkorúaknak külön azonosító karszalagot kell viselni, hogy ne tudjanak alkoholt kérni, ami külföldön régóta bevett gyakorlat, vagy, hogy a beengedésnél ténylegesen ellenőrzik az életkort.

VG: - A tinik kapcsán nem az a legnagyobb probléma, hogy szórakozni járnak, hanem hogy olyan bulisorozatok indultak, amelyek kifejezetten őket célozták meg. Mi is beengedünk 18 év alattiakat, nálunk 16 a korhatár, az alkoholfogyasztás kontrollálásával, de ha felnőtt közegbe beengedsz 16 éveseket, akkor nem úgy viselkednek, mint ha csak a saját korosztályukkal vannak. Emiatt is volt ez egy időzített bomba, mert ez a közeg önmagát gerjesztette, próbálta felvenni ezt a Skins-életérzést, olyan szintű nihilt generált, amibe talán bele is volt kódolva, hogy történik egy ilyen tragédia.

- Mondhatjuk, hogy a NNL kitermelt egy új közönséget?

KI: - Inkább összegyűjtötte a meglévőket. Ezek a gyerekek nem a bulikon kaptak fényt és onnantól lázadók lettek, hanem ez eleve egy ilyen generáció, akiknek ez az életérzése, ezt a zenét hallgatják.

VG: - Az a szociológiai világjelenség is belejátszik a történetbe, hogy a fiataloknál a családról áttevődik a szocializáció színtere a saját társaikra, akik között sokkal jobban érezik magukat. Nyilván bejöhet még a képbe a dizájnerdrog, és persze a zene, ami kb. ugyanaz, mint amikor a Prodigy váltott ebbe az erőszakos, metálkodós irányba, aminek ez az elektro és dubstep a mai megfelelője. A NNL remekül megtalálta a piaci rést, ráadásul pont akkor volt ebben a korosztályban a Facebook-robbanás, ami hozzájárult ahhoz, hogy ekkorára nőjön, nincs is más mozgósítási, promóciós eszköz ebben a közegben, ami hatékony lenne. Sokszor eltűnődöm azon, hogy hol tartana most a drum'n'bass, ha akkor üt be a Facebook, amikor az a műfaj a csúcson volt. Mondjuk, a NNL-ban taszított, hogy túlságosan is a marketingről és a hype-generálásról szólt – mi soha nem tudnánk olyan szervezők lenni, hogy a zene ennyire háttérbe szoruljon. Amúgy, visszatérve a NNL bázisára, meggyőződésem, hogy a törzsközönség néyg-öt budapesti gimnáziumból került ki.

- A NNL közönségét nyilván a csoportnyomás is duzzasztotta.

CsA: - Persze. Aki nincs ott a bulin, az már kevesebb, mint a többiek, lemarad, mert a fél osztály arról beszél hétfőn, hogy szombaton felszívtam egy fél utcát, végigtomboltam az éjszakát és ezzel meg azzal kavartam. Egyébként, ami a közönség összetételét illeti, a NNL-ra rengetegen jártak olyanok, akiknek közük nem volt az elektronikus tánczenéhez, mert hiphopot vagy metált hallgatnak. A döntő hányadnak most sem ez az elsődleges zenei vonala, nagyrészt inkább a szórakozáshoz hallgatják.

VG: - Na ez az, hogy ezek a bulik inkább társasági események, ahová nem a zene miatt járnak. Ugyanígy, a DJ-zés szerepe is átértékelődött. Fognak egy laptopot, letöltenek rá soundcloudos re-editeket és ilyen-olyan nem hivatalos remixeket, mert ezeket nem kell megvenni, és a szar hangkártyán keresztül adják ki a zenét a nagy hangrendszerre, ami miatt borzalmasan szól. Nem a laptop ellen vagyok, hanem hogy valaki pénzt kér azért, hogy rossz minőségű mp3-akat lejátsszon; ez szerintem kártékony tendencia. Mindenki DJ lett hirtelen és partiszervező, amitől elértéktelenítik ezeket a dolgokat. Ezekben a fiatal dubstep-elektró DJ-kben nem látom a szakma és a közönség iránti tiszteletet.

KI: - Szerintem ezt nem kell ennyire túlmisztifikálni. Ha valaki el tud adni valamit, amit mások megvesznek, akkor csinálja. Ha csinál magának egy partit és talál hozzá közönséget, akkor legyen.

CsA: - A party dubstepben, nevezzük így, nem feltétlenül az kell, hogy patent legyen a mixelés, hanem hogy kiálljon a forma, ugráljon, spannolja a közönséget, show-t adjon.

HG: - Magyarországon annyira nincs ennek a közönségnek zenei kultúrája, hogy nem azt figyeli, milyen minőségű zenét játszik a DJ, hanem hogy az összes sláger lemenjen.

VG: - Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a Zsolt (Palotai Zsolt – a szerk.), mert ő lenne a megmondhatója ennek. A Rewindon ha felrak valami ilyen zenét, utána mennek oda hozzá, hogy rakja fel még egyszer, meg még egyszer ugyanazt. Nem misztifikálom túl ezt a dolgot, hanem azt nem látom, hogy ezek a DJ-k ugyanolyan termékek, mint a topless DJ-k.

KI: - Elég műanyag dolog ez az egész, az ilyen bulikba azért járnak, mert odamennek a haverok is, és teljesen mindegy, mit játszanak. Így ne várjuk azt, hogy a DJ-k előmozdítják a közönség zenei fejlődését.

VG: - Nekem már az is elég lenne, ha össze tudnának mixelni két zenét.

KI: - Túlságosan a zenei oldalról nézed ezt az egészet.

VG: - Persze, azért csinálok zenei rendezvényeket.

CsA: - Ha elmegyek egy komolyzenei koncertre, akkor beülök és hallgatom, de a parti nem csak a zenéről szól. Ezeken a bulikon az a lényeg, hogy a háttérzene, amit a DJ-k szolgáltatnak, szórakoztató legyen.

VG: - Az operába se azért járnak feltétlenül, mert annyira jó a zene, vagy mert szeretik. Megvan mindenhol a társadalmi esemény jelleg, de ettől függetlenül adhatsz arra, hogy akik fellépnek, képviseljenek minőséget, nem kéne, hogy mindenkinek lehetőséget adj, aki be tud kapcsolni egy laptopot.

CsA: - A kontárokat ebben a közegben is kiszórja maga közül a szakma.

KI: - De srácok, amiről beszéltek, az nem szakma – pont ezt mondjuk.

- Az mindenesetre kívülről is jól látszik, hogy a NNL nyomán az elmúlt egy évben nagyon felpörgött ez a színtér, rengeteg az elektró-dubstep parti.

VG: - Mi összeszámoltuk: 18 dubstep sorozat van Budapesten, ami még akkor is sok lenne, ha nem állnánk ilyen rosszul anyagilag. Ez a jelenség kezd itthon összedőlni, rengeteg a klón, sokfelé osztódik, amilyen gyorsan felfutott, esélyes, hogy olyan hamar ki is ég. A csúcsponton már túl van, az tavaly volt a Skrillex-bulival.

CsA: - Nyárra le is fog futni.

VG: - Akkor majd talán ezek a szekták nyitnak más műfajok felé is, ahogy a tíz évvel ezelőtti drum'n'bass-esek többsége most house-ra vagy minimal technóra jár.

KI: - Én ebben nem bíznék. Ezek a gyerekek nem mennek utána a zenének úgy, mint az én korosztályom tette, hanem azt várják, hogy eléjük rakják, hogy mostantól ez a menő, ezt kell hallgatnod, ebbe a buliba kell jönnöd. És be kell látni, hogy mi, az idősebb programszervezők nem biztos, hogy meg tudjuk ezt mondani nekik.

VG: - A saját korosztályuktól várják a megmondást, nem tőlünk.

- Hogyan látjátok, milyen lesz partiszervezői szempontból az idei év?

VG: - Azt gondoltam, hogy a tavalyi év, részben pont a West-Balkán tragédia miatt, részben a gazdasági helyzet miatt rossz volt, de az idei még rosszabb lesz. Lassan tényleg varázslás szervezni, mert jegyárat nem tudunk emelni, olyan szinten árérzékeny lett a közönség, hogy ha az atyaúristent hozzuk el, arra sem jönnek el, ha magasnak találják a belépőt. A fiatalabb bázist ugye elvitte az elektró meg a dubstep, az idősebb réteget pedig nehéz összeterelni; rengeteg olcsó, ingyenes buli van a városban, minden romkocsmában van egy DJ, és így iszonyat nehéz.

CsA: - Minőségi bulit csinálni nem éri meg. Amit mi kidolgoztunk az Otherside-ra – prémium koncepció, hogy legyen két külföldi vendég, és egy csomó extra apróság, mint műanyag karszalag – az egyszerűen nem működött, hiába volt hatalmas hype-ja, 2500-3000 forintos jegyárral nem jöttünk ki pozitívban; ott volt ugyan kétezer ember, három-négyezerre számítottunk. Ahhoz, hogy anyagilag bejöjjön egy buli, a 16-25 éves korosztályban maximum 1000-2000 forintos jegyárral kalkulálhatsz, és elég, ha közepes szolgáltatást nyújtasz. Szerintem ebben a közegben az lenne most a járható út, hogy negyedévente lenne egy nagy rendezvény – a havi nagy bulik már nem működnek.

VG: - Létezik ez a modell, úgy hívják, hogy Hyperspace.

- Történtek vezetőváltások, nyíltak új helyek – ezeknek milyen hatása lesz a partiszíntérre?

KI: - Most, hogy a Gödörnek új vezetősége lett, biztos, hogy az elektronikus zenei szcénába be fog kapcsolódni, új szereplője lesz. Szilveszterkor nyitott ugye a Dürlin, ami egy új színfolt, olyan két-háromezer fős rendezvényhelyszín, amiből elvileg hiány van – meglátjuk, tud-e élni vele a város.

CsA: - Ha a Dürlin beindulna, akkor a Dürerrel együtt kialakulhatna a Városligetben egy új szórakozó-negyed.

KI: - Igen, a Városliget abszolút alkalmas terep lenne hangos zenei rendezvényekre, anno ez is volt a funkciója valamennyire. Ehhez persze progresszív gondolkodás kellene az önkormányzatoknál. Általában is azt gondolom, hogy amelyik kerület kitűzi, mint cél, hogy befogadja és támogatja a szórakozást, az lesz Budapest központja. Berlinben például bármelyik kerületben vannak olyan önkormányzati kezelésű ingatlanok, amiket kiadnak ilyen célra, és nem ülnek rajtuk mindenféle érdekből, mint itt nálunk.

VG: - Pedig minden kerületnek égető szüksége van a bevételekre, csak jelenleg többet ér az idősebb választók szavazatainak megtartása.

KI: - Budapestnek arra van szüksége, hogy pezsgőbb legyen az éjszakai élete. Utolsó mohikánként itt vagyunk mi páran szervezők, akik a saját pénzünket költjük arra, hogy a kultúrát terjesszük, még ha ez nem is magaskultúra, de ha elfogy a lelkesedésünk és az energiánk, akkor Budapest alvó város lesz. Megtűrt szereplők vagyunk, senki nem akar tudni rólunk, még most is, ha az elektronikus zene megjelenik a médiában, akkor úgy festik le, hogy bűnözők, drogosok terepe, lehetőséget sem adnak arra, hogy megmutassuk magunkat.


koordinátor: Dömötör Endre
fotók: Fodor Csaba

-----

Régi-új helyek, régi-új koncepciók

ALMÁSSY HALL

Dobránszky Zoltán:
2010-ben nyílt meg újra az Almássy Téri Szabadidőközpont, Almássy Hall néven, azóta adunk helyet rendezvényeknek. Elsősorban elektronikus tánczene a profil, de nem kizárólagosan, volt már metálfesztivál is nálunk. Vannak állandó szervezők, akik visszajárnak, a Y-Production rendszeresen tart trance és progresszív bulikat, a Hardbeat elektro és dubstep partikat. A célunk, hogy egyre többen megismerjék a helyet, és folyamatosan szeretnénk fejleszteni is. A fűtés terén volna mit, de a biztonságtechnikai követelményeknek megfelelünk, még most is 950 fős rendezvényeknek adhatunk otthont. Próbálkoztunk saját szervezésű bulikkal is, de inkább helyszínt biztosítunk külsős szervező cégeknek, ők a profik ebben, és így a végén mindenki jól jár.

DÜRLIN

Bicskey Levente:
A december végén nyílt Dürlin alapvetően rendezvényhelyszín, az adottságai ennek kedveznek a leginkább, többtermes, nagy belmagassággal rendelkezik, így sokféle esemény lebonyolítására alkalmas, ezek közé nyilvánvalóan a zenei rendezvények is beletartoznak. A Merlin hagyományai, sorozatai, az ott megszokott színvonal természetesen folytatódik majd a Dürlinben is, így az elektronikus tánczenének is fontos szerepet szánunk, de majdhogynem jöhet bármilyen program, ami a hely befogadóképességének megfelel, terveink szerint nyitunk a rock felé is, ami a Merlin koncepciójába kevésbé, vagy csak periférikusan fért bele. Azt gondolom, hogy a Dürer Kerttel csak erősíteni fogjuk egymást és a XIV. kerületi önkormányzat is együttműködőnek tűnik.

AKVÁRIUM

Mesterházy Ákos:
Az egykori Gödör helyén februárban nyílik az Akvárium. Nem szeretnénk konkurenciája lenni senkinek, ugyanakkor szeretnénk új színfoltot hozni az éjszakai életbe, erősíteni a hétköznapokon. Vasárnaponként a kísérleti elektronika és ambient szereplőivel „chill”, hétfőnként a jövőhiphopos Monday Session, szerdánként reggae és dancehall, csütörtökönként pedig hazai és külföldi „underground” elektronika lesz, stílusmegkötések nélkül. A pénteki-szombati élő zenés koncertek után is lesznek DJ-produkciók, tehát elég nagy hangsúly kerül az elektronikus zenékre. Természetesen nyitottak vagyunk a külső szervezésű eseményekre is, és továbbvisszük a Gödör jól működő programjait. A hely területfelosztása megváltozik, új helyre kerülnek a bárpultok, jobban elkülönülnek majd a befogadó terek. A kávézó 200, a koncertterem 900 fős és vannak későbbi terveink az objektum minden zugával.

PECSA MUSIC HALL

Tresó Tibor:
A PeCsa Music Hall teljesen nyitott az elektronikus tánczenei szcéna felé, legyen az saját szervezésű parti vagy külsősök által rendezett program. A ház technikai felszereltsége és infrastruktúrája teljesen alkalmas arra, hogy a belső nagyteremben 2500, míg a Pecsa Music Gardenben (szabadtéri részen) 4500 fő számára biztosítson – a vendéglátással együtt – kényelmes szórakozási lehetőséget a bulizók számára.

lejegyezte: Dömötör Endre