Nem a világ vége, de nem örülünk neki – R.E.M.

Az R.E.M. feloszlásakor egy videóösszeállítással már elbúcsúztunk az együttestől, de most, hogy a Part Lies, Part Heart, Part Truth, Part Garbage slágerválogatáson publikált utolsó stúdiófelvételek (köztük a két klipet is kapó We All Go Back To Where We Belong kislemezdal) után a rajongói klubnak szánt legutolsó kislemez is postázásra került, álljon itt egy hasonlóan rajongói szemszögből megírt másik búcsúcikk is, mely az R.E.M. Fan Clubra és különféle lemezritkaságokra is kitér.

Beszéd a szenvedélyről

„Csak a szépre emlékezzünk.” „Emelt fővel sikerült távozni.” „Ennek a csapatnak a tisztességét nem lehet megkérdőjelezni.” Csupa olyan magyarázkodás, amit mi mindannyian jól ismerünk a labdarúgás világából. De amíg a fentebb említett szlogenek mögött a magyar fociválogatott esetében sorozatos vereségek és kudarcok húzódtak meg, addig az R.E.M. története jóval több fénypontot, mintsem mélypontot tartalmaz – egy olyan zenekarról beszélünk, amelyik mindegyik fázisában sikeresen őrizte meg a hitelességét. Hősök voltak underground suhancokként, megőrizték a független identitást többmilliós eladású lemezeket gyártó szupersztárokként, és vállalhatóak voltak korosodó intézményrendszerként is. A legjobban talán a 2004-es Around The Sun albumnál rezgett a léc, de még utána is képesek voltak összeszedni magukat: a 2008-as Accelerate, de még a most már mindenképp beszédes című idei Collapse Into Now, valamint a napokban megjelentetett, végleges záróakkordnak tekinthető Part Lies, Part Heart, Part Truth, Part Garbage válogatás három új dala is bizonyíték arra, hogy az R.E.M. valóban nem szégyenkezve, elunalmasodva, elhülyülve és csak a múltnak élve lép le a színpadról végleg. Vagy, ahogy angolul mondják: this is how to walk out in glory.

Megtalálom a hitem

Ahogy Magyarországon sokan mások, úgy ezen sorok írója is 1991-ben ismerkedett meg az R.E.M.-mel, az MTV révén: a hatalmas áttörést jelentő Out Of Time album kislemezének, a Losing My Religionnek a klipjét mi is rengeteget láthattuk. Akkoriban még a csapból is szinte Stipe-ék folytak, és nem csak a fent említett sláger, hanem a meglehetősen irritáló Shiny Happy People révén, úgyhogy számomra a barátkozás egy évvel később, a Drive-val és az Automatic For The People című lemezzel kezdődött (Kurt Cobain élete pedig állítólag ezzel végződött). Onnantól aztán már minden jött magától, de valamiért az 1999-es Kisstadion-koncertről sikerült lemaradnom – szerencsére 2005-ban pótoltam, három évre rá pedig még inkább. Az R.E.M. 2008-as Sziget-koncertje a fesztivál történetének egyik legemlékezetesebb bulija volt, az meg csak külön személyes pluszt jelentett, hogy előtte sikerült Mike Millsszel interjúznom.

A bunker alatt / Ritka kalandok a hi-fiben

A halandó újságíró kollekciójában nincsenek ritkaságszámba menő kuriózumok (legfeljebb egy autogram Millstől az Automatic borítóján), márpedig az országban élnek olyan gyűjtők, akik előszeretettel vadásszák az együttes legritkább kiadványait. Az R.E.M. mindig is nagy becsben tartotta a legfanatikusabb híveket, és a zenekar 1988-tól minden karácsonykor kiadott fan club only kislemezeket (azaz kizárólag a rajongói klub tagjainak eljuttatott R.E.M.-kiadványokat), eleinte vinyl kislemez, később pedig CD formátumban. Ezek ma már igazi különleges ritkaságok, melyek egyes darabjai az eBay-en külön-külön akár több száz dollárnyi összeget is megérnek a gyűjtőknek. Az R.E.M. Rajongói Klub amúgy 1984-ben alakult és a mai napig változatlan tagdíjjal üzemel, és 2011-ben több mint tízezren tagjai. A tagok évente négy, fizikai formátumú hírlevelet kapnak, valamint minden év végén egy ún. holiday package-et (ünnepi csomagot), amelynek az érdekessége a fentebb említett exkluzív lemezek, de a rajongók kézhez kaphattak VHS-kazettát és DVD-t is. A klubnak magyar tagjai is vannak – ők az amúgy is termékeny pályafutású zenekar még gazdagabb diszkográfiájával büszkélkedhetnek, és az ő kollekciójukból származó érdekességek díszítik ezt a cikket is.

Nagy István

www.remhq.com

ÉRTÉKES FAN CLUB KISLEMEZEK

Az R.E.M. rajongói klub számára rögzített kislemezek példányszáma limitált, a legkorábbi néhány ezres nagyságrendben megjelentett exkluzív karácsonyi kiadványok – már ha valaki rászánja magát, hogy megváljon ritkaságától – akár 40.000-50.000 forint értékben is gazdát cserélhetnek. Íme, a legértékesebb fan club kiadványok:

1. Parade Of The Wooden Soldiers/See No Evil (zöld színű 1988-es vinyl kislemez, 3000 pld. – képünkön ez látható)

2. Baby Baby/Christmas Griping (három színű 1991-es vinyl kislemez, 4000 pld.)

3. Good King Wenceslas/Academy Fight Song (1989-es vinyl kislemez, kihajtható poszterrel, 4500 pld.)

MIKE MILLS NYILATKOZATA A FELOSZLÁSRÓL

„Mindannyiunk számára spontán jött, nem valamelyikünk javaslatára vettük napirendre a visszavonulást. A 2008-as turnén beszéltünk róla először, és téma maradt a Collapse Into Now készítésekor is. Egyetértettünk a feloszlás kérdésében, és nincsenek negatív érzéseink ezzel kapcsolatban. Persze egyfajta keserédes íz kíséri a döntésünket, ugyanakkor meg van bennük elégedettség is amiatt, hogy a magunk módján, a magunk döntése nyomán voltunk képesek abbahagyni, nem pedig külső tényezők sodortak minket idáig. Nem fogunk eltűnni. Az R.E.M. nem szűnik meg létezni. A múlt soha nem tűnik el. Hogy mit fogunk külön-külön csinálni? Peter zenélni fog, ez aligha kérdés bárkinek is. Michael szerintem képzőművészettel fog foglalkozni, szobrászattal, fotográfiával. Én hagyom, hogy a dolgok egy kicsit lenyugodjanak és valószínűleg készítek egy szólólemezt. Rengeteg zenésszel szeretnék együttműködni...”

az R.E.M. kissé felpörgetett verziója a Television 1977-es See No Evil című dalából, az első karácsonyi kislemezről, 1988-ból:

az 1991-es nagy R.E.M.-világhódítás utáni első karácsonyi kislemez egy 1977-es punkszám, a Vibrators-féle Baby, Baby feldolgozása volt, melyet Mike Mills énekel: